A kettő között azért történt egy s más: világháborúk, hidegháború, amerikai kulturális hegemónia; na meg a Csillagok háborúja, az Indiana Jones és a Szárnyas fejvadász, amelyek nyomán az egész világ megismerte Harrison Ford nevét. Azok közé a sztárok közé tartozik ő, akit inkább a karizmájáért szeretünk; soha nem várt tőle a közönség lebilincselő játékot vagy elképesztő átalakulásokat. Oscarra is csak egyszer jelölték, A kis szemtanúért 1986-ban, mely filmet közvetlenül A Moszkitó-part követte Peter Weirtől, s ő játszotta benne Allie Foxot, a szemünk előtt átalakulva habókás feltalálóból a már emlegetett sárkányfogveteménnyé – mindezt máig Ford színészi pályájának csúcsaként emlegetik.
Justin Theroux Allie-je egészen más állatfaj: egyszerre megfontolt mindentudó és impulzív, ábrándokat kergető megszállott. A szerepben rejlő ellentmondásokat csak részben magyarázza a figura összetettsége: megveti a modern társadalmat és annak technikai vívmányait, ám amikor muszáj, egy pillanat alatt MacGyverré vedlik és nyomkövetőket hatástalanít, vagy telefonokat hekkel meg. Ám ha a forgatókönyv fordulatai úgy kívánják, hidegvérű profiként két lépéssel mindenki előtt jár, máskor ugyancsak a dramaturgia óhaja szerint omlik össze vagy hoz váratlan, nehezen megmagyarázható döntéseket. Theroux mindezek ellenére is képes egyben tartani a figurát, és szinte minden jelenetében uralja a képernyőt – A Moszkitó-part új kiszerelése szemmel láthatóan a színész előző sikere – az elmúlt évtized egyik legjelentősebb sorozata –, A hátrahagyottak farvizén igyekszik az intenzív slow drámák sorozatához csatlakozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
