Tévésorozat

Lassú menekülés

A Moszkitó-part

  • SzSz
  • 2021.06.02 21:00

Film

„Vissza a természetbe!” – adta ki a jelszót Rousseau a 18. században – majd 1986-os filmjében Peter Weir bemutatta mindennek antitézisét: nem a civilizáció rontotta meg az embert, hanem maga az ember hordozza magában a romlást.

A kettő között azért történt egy s más: világháborúk, hidegháború, amerikai kulturális hegemónia; na meg a Csillagok háborúja, az Indiana Jones és a Szárnyas fejvadász, amelyek nyomán az egész világ megismerte Harrison Ford nevét. Azok közé a sztárok közé tartozik ő, akit inkább a karizmájáért szeretünk; soha nem várt tőle a közönség lebilincselő játékot vagy elképesztő átalakulásokat. Oscarra is csak egyszer jelölték, A kis szemtanúért 1986-ban, mely filmet közvetlenül A Moszkitó-part követte Peter Weirtől, s ő játszotta benne Allie Foxot, a szemünk előtt átalakulva habókás feltalálóból a már emlegetett sárkányfogveteménnyé – mindezt máig Ford színészi pályájának csúcsaként emlegetik.

Justin Theroux Allie-je egészen más állatfaj: egyszerre megfontolt mindentudó és impulzív, ábrándokat kergető megszállott. A szerepben rejlő ellentmondásokat csak részben magyarázza a figura összetettsége: megveti a modern társadalmat és annak technikai vívmányait, ám amikor muszáj, egy pillanat alatt MacGyverré vedlik és nyomkövetőket hatástalanít, vagy telefonokat hekkel meg. Ám ha a forgatókönyv fordulatai úgy kívánják, hidegvérű profiként két lépéssel mindenki előtt jár, máskor ugyancsak a dramaturgia óhaja szerint omlik össze vagy hoz váratlan, nehezen megmagyarázható döntéseket. Theroux mind­ezek ellenére is képes egyben tartani a figurát, és szinte minden jelenetében uralja a képernyőt – A Moszkitó-part új kiszerelése szemmel láthatóan a színész előző sikere – az elmúlt évtized egyik legjelentősebb sorozata –, A hátrahagyottak farvizén igyekszik az intenzív slow drámák sorozatához csatlakozni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.