Visszhang: animációs film  

A Mitchellék a gépek ellen

  • SzSz
  • 2021. június 2.

Visszhang

Körülbelül a félidőnél járunk, amikor a Mitchell család két hozzájuk hasonlóan tökkelütött, épp ezért az ő oldalukon álló androiddal a robotapokalipszis elől menekülve bevetik magukat egy plázába.

Igyekeznek egy Pal-boltot keresni, hogy a hibakódot beütve véget vessenek a gépek lázadásának. Csakhogy a környék összes elektromos kütyüje ellenük fordul: kenyérpirítók, porszívók és masszázsfotelek törnek az életükre, ők pedig egyetlen fegyvert sem találnak, hisz mára már a teniszütők is okoseszközökké váltak, hogy így javítsanak a szerváinkon. Az animációs film a látványos és nem kevésbé vicces jelenetben körülbelül egy tucat filmet idéz meg, s az összes szereplő (mindnek hiányzik legalább egy kereke) megkapja a maga 5 percét. A sztori pedig rohamtempóban szalad a végkifejlet felé.

Csak épp a rengeteg utalás, vi­zuá­lis geg és szójátéktömkeleg alól végül csak előmászik a patikamérleg. A rendezők, Michael Rianda és Jeff Rowe hozták össze az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű animációs sorozatát, a Rejtélyek városkáját, de legalább ilyen fontos a producerek, Phil Lord és Chris­topher Miller személye: ők ugyanezt az idézetekkel megtömködött, kikacsintós és elszállt humort a Derült égből fasírttal kezdték el, majd a 21 és 22 Jump Streeten keresztül A Lego-kalandon át folytatták, hogy a Pókember – Irány a Pókverzumban juttassák csúcsra. A Mitchellék a gépek ellen ez utóbbihoz hasonlóan egyedi, kevert animációval készült, amely legalább annyira támaszkodik a képregényes, mint a videójátékos esztétikára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.