Visszhang: animációs film  

A Mitchellék a gépek ellen

  • SzSz
  • 2021. június 2.

Visszhang

Körülbelül a félidőnél járunk, amikor a Mitchell család két hozzájuk hasonlóan tökkelütött, épp ezért az ő oldalukon álló androiddal a robotapokalipszis elől menekülve bevetik magukat egy plázába.

Igyekeznek egy Pal-boltot keresni, hogy a hibakódot beütve véget vessenek a gépek lázadásának. Csakhogy a környék összes elektromos kütyüje ellenük fordul: kenyérpirítók, porszívók és masszázsfotelek törnek az életükre, ők pedig egyetlen fegyvert sem találnak, hisz mára már a teniszütők is okoseszközökké váltak, hogy így javítsanak a szerváinkon. Az animációs film a látványos és nem kevésbé vicces jelenetben körülbelül egy tucat filmet idéz meg, s az összes szereplő (mindnek hiányzik legalább egy kereke) megkapja a maga 5 percét. A sztori pedig rohamtempóban szalad a végkifejlet felé.

Csak épp a rengeteg utalás, vi­zuá­lis geg és szójátéktömkeleg alól végül csak előmászik a patikamérleg. A rendezők, Michael Rianda és Jeff Rowe hozták össze az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű animációs sorozatát, a Rejtélyek városkáját, de legalább ilyen fontos a producerek, Phil Lord és Chris­topher Miller személye: ők ugyanezt az idézetekkel megtömködött, kikacsintós és elszállt humort a Derült égből fasírttal kezdték el, majd a 21 és 22 Jump Streeten keresztül A Lego-kalandon át folytatták, hogy a Pókember – Irány a Pókverzumban juttassák csúcsra. A Mitchellék a gépek ellen ez utóbbihoz hasonlóan egyedi, kevert animációval készült, amely legalább annyira támaszkodik a képregényes, mint a videójátékos esztétikára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.