Sallai László

  • Sallai László

Sallai László cikkei

Szabadjára eresztve

Már több mint négy évtizede, hogy a kísérleti rockzene úttörője, a német Can befejezte aktív pályafutását, de a zenekar kultusza a mai napig töretlen. Az együttes híres volt a szertelen improvizációkra épülő fellépéseiről, ezekről azonban leginkább csak kalózfelvételek terjedtek egészen mostanáig. A Mute Records 2021-ben kezdte el kiadni a zenekar koncertarchívumát feldolgozó Can Live lemez­sorozatot, amelynek nemrég jelent meg a harmadik darabja.

Változó évszakok

Decemberben jelenik meg a Weezer együttes Vivaldi inspirálta lemezsorozatának utolsó darabja, a SZNZ: Winter című EP. Rivers Cuomo zenekarának 2022-es projektje az volt, hogy minden évszakban megjelentettek egy nagyjából 20 perces anyagot az egyes évszakok hangulatához illeszkedve, néhol a Négy évszak zenei motívumainak felhasználásával. (A címben szereplő sznz angolul kiejtve: seasons.)

Alvvays: Blue Rev

A jangle pop és a nosztalgikus dream pop között egyensúlyozó kanadai zenekar 2014-ben váratlanul nagyot robbant első nagylemezét túlzott eredetiséggel nem lehetett megvádolni, de Molly Rankin gitáros-énekesnő szerethetően esetlen dalaival egy csapásra a szcéna legnagyobb reménységeivé váltak.

Mindenkibe szerelmes

Dave Grohl, a Foo Fighters hiperaktív frontembere a pandémia elején bepánikolt, hogy mit kezdjen a lekötetlen energiáival, és úgy határozott, könyvet ír az életéről. Története kétségkívül izgalmas: még tinédzserként lett a Scream nevű hardcore-punk zenekar tagja, majd belépett a Nirvanába.

Öt fejezetben

Mark Linkous a teljes ismeretlenségből vált egyik pillanatról a másikra az amerikai alternatív rock egyik meghatározó alakjává, amikor 1995-ben megjelent a szólóprojektjének tekinthető Sparklehorse első nagylemeze.

Dazy: OUTOFBODY

„Egy erősítő. Egy mikrofon. Egy ember. Megszámlálhatatlan fogós dallam” így definiálja Dazy nevű, két éve létező projektjét a korábban számtalan punkzenekarban megfordult James Goodson.

The 1975: Being Funny In a Foreign Language

„Mi nem egy popzenekar vagyunk” – jelentette ki ingerülten egy korai videó­klipjük nyitányában a brit The 1975 frontembere, pedig a trendi ruha, a rádióbarát hangzás és a szándékosan bugyuta refrén szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy egy popzenekart látunk.

Kövess minket: