Visszhang: lemez

Sparklehorse: Bird Machine

Visszhang

Mark Linkous, a Sparklehorse frontembere ötödik nagylemezének befejezésén dolgozott 2010-ben, amikor önkezével véget vetett életének.

Halála után sokáig úgy tűnt, hogy a részben Steve Albinivel készült anyag jogi viták miatt örökre a fiókban marad. Ez év elején azonban kiderült, hogy az indie-rock különutasának posztumusz albuma mégis megjelenik, az utolsó simításokat Albini helyett az énekes öccse és egykori zenésztársa, Matt Linkous és a felesége, Melissa végezte el. Az albumon azonnal felismerhető a Sparklehorse hangzása: Linkous dalaiban az elektromos gitárok, a rádiószerű zajok, a dobgépek és a mellotronok dominálnak. A végtelenül szomorú lemezek (a leg­ismertebb közülük a 2001-es It’s A Wonderful Life) gondosan szerkesztettek voltak, amikor azonban a zenész nekiállt utolsó lemezanyagának, az egyik fő törekvése az volt, hogy maximalizmusát háttérbe szorítva minél spontánabb számokat készítsen. Ez érezhető is a Bird Machine-en, mert hiába szólnak a szövegek ezúttal is a bűntudatról és az önszabotázsról, mégsem tűnt soha annyira felszabadultnak, mint például az indító It Will Never Stopban, vagy a Robyn Hitchcocktól kölcsönzött Listening to the Higsonsban. Közben mégis ismerős minden: az Evening Star Supercharger vagy a Kind Ghosts hozza a jellegzetesen búskomor hangulatot. Nehéz a lemezt anélkül hallgatni, hogy ne jusson eszünkbe, hogyan ért véget Linkous története, a Bird Machine viszont töredékességében is van annyira erős anyag, hogy ne csak lábjegyzet legyen az életműhöz, hanem annak méltó befejezése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.