Visszhang: lemez

OMD: Bauhaus Staircase

Visszhang

Az Orchestral Manoeuvres in the Dark a szintipop első hullámában tűnt fel. Andy McCluskey és Paul Humphreys duójára saját bevallásuk szerint egyforma hatással volt az ABBA és Stockhausen.

Ez persze némileg túlzás, de az igaz, hogy a 80-as évek elején az OMD rendszeresen ostromolta a brit slágerlisták élét (Enola Gay, Souvenir), miközben koncepciózus albumaik (például az 1981-es Architecture & Morality) kísérletező szelleme jóval túlmutatott egy átlagos popzenekaron. A lassacskán McCluskey szólóprojektjére fogyatkozó OMD a 90-es évek közepéig húzta, és több mint egy évtizednyi csend után állt újra össze a klasszikus felállásban.

A visszatérés pedig remekül sikerült, az új albumok bizonyították, hogy nem csupán a nosztalgiá­zás a cél. A tíz évvel ezelőtt megjelent English Electricet gyakran az együttes legjobbjai közt emlegetik és ezzel újradefiniálták az OMD-hangzást, ami úgy idomult a korszellemhez, hogy közben a jellegzetességeit sem veszítette el. A futurisztikus szintik a most megjelent Bauhaus Staircase-en is dominálnak, nem tűntek el McCluskey patetikus énekdallamai, és a német kulturális hatások sem. Az album címét Oskar Schlemmer festménye ihlette, a Kraftwerk hangzása rendre visszaköszön, bizonyos dallamok pedig a krautrock klasszikusait is eszünkbe juttathatják. Mindeközben az OMD teljesen a jelen időben létezik, egyáltalán nem tűnik öregesnek, ami nem kis teljesítmény egy olyan együttes esetében, amely már a pályafutása ötödik évtizedénél tart.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.