Visszhang: lemez

Blink-182: One More Time…

Visszhang

Mozgalmas éveken van túl az ezredforduló környéki pop-punk hullám egyik legsikeresebb zenekara a kaliforniai Blink-182. 

A több mint 30 éve létező trió egyik frontembere, Mark Hoppus leküzdötte a rákot, míg a másik frontember, a gitáros-énekes Tom DeLonge hét év távollét után tért vissza, így most ismét a klasszikus felállásban játszanak. A zenekar tagjait 2003-ban még olyan tinédzserek is fel tudták sorolni, akik életükben nem hallottak a Blinkre legnagyobb hatást gyakorló együttesekről. Egy mai fiatal viszont meglepő módon nem a frontembereket ismeri, hanem az időközben celebbé, szólóelőadóvá és keresett producerré váló dobost, Travis Barkert, aki többek között Machine Gun Kelly lemezeiről lehet ismerős.

Barker lett az új Blink-lemez kizárólagos producere is, ami logikus döntés volt a zenekar részéről, de sejthető volt, hogy a One More Time… hangzásával lesznek problémák. Az albumot indító és a korai lemezekre visszautaló Anthem Part 3 egészen biztatóan indul, de a dal végén bejövő autotune-ének sejteti, hogy mi vár ránk a maradék bő 40 percben. A steril megszólalás és a széteffektezett énekhangok önmagában nehezen szerethetővé teszik a lemezt, de még megmenthetnék a helyzetet a jó dalok. Ilyenekből nincs túl sok. Kellemetlenből annál több: a One More Time… mindenkihez próbál szólni, ebből viszont akkora katasztrófák lesznek, mint a Dance with Me ollézós refrénje, a 80-as évek szintihangzásával játszó Blink Wave vagy a Blink-182-paródiának is beillő Edging.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.