koncert

Codeine

Visszhang

Elég nagy meglepetés volt az év elején, amikor az amerikai Codeine bejelentette, hogy az idén újra összeállnak.

A New York-i zenekar a Red House Painters és a Low mellett a slow­core irányzat úttörői közé tartozik, mely stílust nagyon leegyszerűsítve két komponens alkot: a szomorúság és a lassúság. A Codeine pár évi működés után a 90-es évek közepén oszlott fel, és azóta csupán néhány koncertet vállaltak 2012-ben. A mostani röpke európai turné apropója az volt, hogy nemrég megjelent egy archív album az együttes 1992-es, fiókban maradt felvételeiből (Dessau, 2022) és gyanítható, hogy ezután ismét csend következik; a tagok közül már csak a dobos Chris Brokaw zenél aktívan, úgyhogy nagy szerencse, hogy Bécset is útba ejtették.

Bár a zenészek percekig szöszöltek a színpadon, mielőtt elkezdték volna a koncertet az első lemez nyitódalával, a D-vel, de innentől kezdve teljes volt az áhítat a koncert utolsó percéig. Hiába szűkös a Codeine zenei eszköztára Stephen Immerwahr beszédbe hajló énekhangjával és John Engle furcsa, hosszan kipengetett akkordjaival, mégis megkapó volt az a kémia, ami három olyan ember között van, akik több évtizede már csak alkalomszerűen jönnek össze zenélni. A Codeine teljesen figyelmen kívül hagyta a hagyományos dalszerkezeteket, és valahogy ez a koncert is inkább valami furcsa szeánsznak tűnt, és talán nem szentségtörés azt mondani, hogy még a zsáner klasszikusának számító Frigid Stars LP (1990) dalai is sokkal nagyobbat ütöttek ezen a vasárnapi estén egy lepattant bécsi klubban, mint eredeti formájukban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.