Visszhang: lemez

Explosions in the Sky: End

Visszhang

A texasi Explosions in the Sky katartikus miniszimfóniákként jellemzi a saját szerzeményeit.

Az 1999-ben alapított együttes a post-rock irányzat egyik meghatározó szereplője volt az ezredfordulót követő években, köszönhetően a The Earth Is Not a Cold Dead Place és az All of a Sudden I Miss Every­one című lemezeik sikerének. Az EITS zenéjét szokták crescendocore-nak is csúfolni, ugyanis a teljesen instrumentális dalok többnyire merengős, melankolikus gitárfutamokból kezdenek el felépülni, a végén pedig rendszerint monumentális zúzásokban végződnek.

Ezt a formulát tökélyre fejlesztette a filmzenéket is gyakran szerző kvartett, ami jobbára középszerű epigonok tucatjait ihlette meg az utóbbi két évtizedben, bár erről ők nem tehetnek. Arról viszont igen, hogy az újabb kiadványaik nem sok meglepetéssel szolgálnak. Amikor az idén, nyolc év szünet után bejelentették nyolcadik sorlemezüket, az Endet, a cím alapján sokan arra következtettek, hogy a zenekar hattyúdala lesz ez, de egy sajtóközleményben hamar leszögezték, hogy erről szó sincs. Profin megírt, sokszínű szerzemények szerepelnek az EITS új albumán, van néhány kiemelkedő dal (Moving On, All Mountains, Ten Billion People), de a korai anyagokhoz képest kevés az emlékezetes pillanat, és sok a kiszámítható fordulat. Különösebb baj nincs vele, mert kellemesen elcsorog az elejétől a végéig az End, de voltak ők már ennél sokkal jobb formában is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.