Visszhang: lemez

Explosions in the Sky: End

Visszhang

A texasi Explosions in the Sky katartikus miniszimfóniákként jellemzi a saját szerzeményeit.

Az 1999-ben alapított együttes a post-rock irányzat egyik meghatározó szereplője volt az ezredfordulót követő években, köszönhetően a The Earth Is Not a Cold Dead Place és az All of a Sudden I Miss Every­one című lemezeik sikerének. Az EITS zenéjét szokták crescendocore-nak is csúfolni, ugyanis a teljesen instrumentális dalok többnyire merengős, melankolikus gitárfutamokból kezdenek el felépülni, a végén pedig rendszerint monumentális zúzásokban végződnek.

Ezt a formulát tökélyre fejlesztette a filmzenéket is gyakran szerző kvartett, ami jobbára középszerű epigonok tucatjait ihlette meg az utóbbi két évtizedben, bár erről ők nem tehetnek. Arról viszont igen, hogy az újabb kiadványaik nem sok meglepetéssel szolgálnak. Amikor az idén, nyolc év szünet után bejelentették nyolcadik sorlemezüket, az Endet, a cím alapján sokan arra következtettek, hogy a zenekar hattyúdala lesz ez, de egy sajtóközleményben hamar leszögezték, hogy erről szó sincs. Profin megírt, sokszínű szerzemények szerepelnek az EITS új albumán, van néhány kiemelkedő dal (Moving On, All Mountains, Ten Billion People), de a korai anyagokhoz képest kevés az emlékezetes pillanat, és sok a kiszámítható fordulat. Különösebb baj nincs vele, mert kellemesen elcsorog az elejétől a végéig az End, de voltak ők már ennél sokkal jobb formában is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.