Visszhang: lemez

Wilco: Cousin

Visszhang

Nem sokat tétlenkedtek a Wilco tagjai az utóbbi időben.

Az amerikai alternatív country egyik legsikeresebb zenekara tavaly egy jól sikerült dupla lemezt jelentetett meg (Cruel Country), turnéztak az Egyesült Államokban és Európában is, de közben volt idejük arra is, hogy befejezzék tizenharmadik albumukat. Az együttes anyagainak produceri feladatait többnyire a zenekar tagjai (főleg a frontember, Jeff Tweedy) és állandó hangmérnökük, Tom Schick végzi, a most megjelent Cousinnál viszont hosszú idő után először külső segítséget vettek igénybe. A lemez producere Cate Le Bon lett, aki sikeres szólóelőadó is, de emellett az elmúlt években Kurt Vile-, Devendra Banhart- és Deerhunter-lemezeken is dolgozott.

Mintha tényleg kicsit frissebbnek tűnne a Wilco az új albumán. Le Bon arra biztatta a stúdiós szöszöléseiről híres zenekart, hogy ezúttal játsszák fel együtt a számokat, a Cousin pedig ennek köszönhetően természetesebb és feszesebb hangzású lett, mint a legutóbbi anyagok. A pejoratív és dicsérő jelzőnek egyaránt beillő dad rockot most sem próbálták meg levetkőzni: középtempós, szomorkás, lehangolt dalokat hallunk ezúttal is, de a feszesebb dalszerzés és a hangszerelési ötletek tesznek arról, hogy ne folyjon egybe a lemez. A Cousin szokás szerint többszöri hallgatást igényel a teljes hatáshoz, akinek pedig erre nincs ideje, az tekerjen egyből a végére, a Meant to Be ugyanis tökéletes zárószám, és egyben Jeff Tweedy legjobb pillanatainak egyike.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.