Visszhang: lemez

Wilco: Cousin

Visszhang

Nem sokat tétlenkedtek a Wilco tagjai az utóbbi időben.

Az amerikai alternatív country egyik legsikeresebb zenekara tavaly egy jól sikerült dupla lemezt jelentetett meg (Cruel Country), turnéztak az Egyesült Államokban és Európában is, de közben volt idejük arra is, hogy befejezzék tizenharmadik albumukat. Az együttes anyagainak produceri feladatait többnyire a zenekar tagjai (főleg a frontember, Jeff Tweedy) és állandó hangmérnökük, Tom Schick végzi, a most megjelent Cousinnál viszont hosszú idő után először külső segítséget vettek igénybe. A lemez producere Cate Le Bon lett, aki sikeres szólóelőadó is, de emellett az elmúlt években Kurt Vile-, Devendra Banhart- és Deerhunter-lemezeken is dolgozott.

Mintha tényleg kicsit frissebbnek tűnne a Wilco az új albumán. Le Bon arra biztatta a stúdiós szöszöléseiről híres zenekart, hogy ezúttal játsszák fel együtt a számokat, a Cousin pedig ennek köszönhetően természetesebb és feszesebb hangzású lett, mint a legutóbbi anyagok. A pejoratív és dicsérő jelzőnek egyaránt beillő dad rockot most sem próbálták meg levetkőzni: középtempós, szomorkás, lehangolt dalokat hallunk ezúttal is, de a feszesebb dalszerzés és a hangszerelési ötletek tesznek arról, hogy ne folyjon egybe a lemez. A Cousin szokás szerint többszöri hallgatást igényel a teljes hatáshoz, akinek pedig erre nincs ideje, az tekerjen egyből a végére, a Meant to Be ugyanis tökéletes zárószám, és egyben Jeff Tweedy legjobb pillanatainak egyike.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.