Visszhang: lemez

Wilco: Cousin

Visszhang

Nem sokat tétlenkedtek a Wilco tagjai az utóbbi időben.

Az amerikai alternatív country egyik legsikeresebb zenekara tavaly egy jól sikerült dupla lemezt jelentetett meg (Cruel Country), turnéztak az Egyesült Államokban és Európában is, de közben volt idejük arra is, hogy befejezzék tizenharmadik albumukat. Az együttes anyagainak produceri feladatait többnyire a zenekar tagjai (főleg a frontember, Jeff Tweedy) és állandó hangmérnökük, Tom Schick végzi, a most megjelent Cousinnál viszont hosszú idő után először külső segítséget vettek igénybe. A lemez producere Cate Le Bon lett, aki sikeres szólóelőadó is, de emellett az elmúlt években Kurt Vile-, Devendra Banhart- és Deerhunter-lemezeken is dolgozott.

Mintha tényleg kicsit frissebbnek tűnne a Wilco az új albumán. Le Bon arra biztatta a stúdiós szöszöléseiről híres zenekart, hogy ezúttal játsszák fel együtt a számokat, a Cousin pedig ennek köszönhetően természetesebb és feszesebb hangzású lett, mint a legutóbbi anyagok. A pejoratív és dicsérő jelzőnek egyaránt beillő dad rockot most sem próbálták meg levetkőzni: középtempós, szomorkás, lehangolt dalokat hallunk ezúttal is, de a feszesebb dalszerzés és a hangszerelési ötletek tesznek arról, hogy ne folyjon egybe a lemez. A Cousin szokás szerint többszöri hallgatást igényel a teljes hatáshoz, akinek pedig erre nincs ideje, az tekerjen egyből a végére, a Meant to Be ugyanis tökéletes zárószám, és egyben Jeff Tweedy legjobb pillanatainak egyike.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.