Visszhang: lemez

Wilco: Cousin

Visszhang

Nem sokat tétlenkedtek a Wilco tagjai az utóbbi időben.

Az amerikai alternatív country egyik legsikeresebb zenekara tavaly egy jól sikerült dupla lemezt jelentetett meg (Cruel Country), turnéztak az Egyesült Államokban és Európában is, de közben volt idejük arra is, hogy befejezzék tizenharmadik albumukat. Az együttes anyagainak produceri feladatait többnyire a zenekar tagjai (főleg a frontember, Jeff Tweedy) és állandó hangmérnökük, Tom Schick végzi, a most megjelent Cousinnál viszont hosszú idő után először külső segítséget vettek igénybe. A lemez producere Cate Le Bon lett, aki sikeres szólóelőadó is, de emellett az elmúlt években Kurt Vile-, Devendra Banhart- és Deerhunter-lemezeken is dolgozott.

Mintha tényleg kicsit frissebbnek tűnne a Wilco az új albumán. Le Bon arra biztatta a stúdiós szöszöléseiről híres zenekart, hogy ezúttal játsszák fel együtt a számokat, a Cousin pedig ennek köszönhetően természetesebb és feszesebb hangzású lett, mint a legutóbbi anyagok. A pejoratív és dicsérő jelzőnek egyaránt beillő dad rockot most sem próbálták meg levetkőzni: középtempós, szomorkás, lehangolt dalokat hallunk ezúttal is, de a feszesebb dalszerzés és a hangszerelési ötletek tesznek arról, hogy ne folyjon egybe a lemez. A Cousin szokás szerint többszöri hallgatást igényel a teljes hatáshoz, akinek pedig erre nincs ideje, az tekerjen egyből a végére, a Meant to Be ugyanis tökéletes zárószám, és egyben Jeff Tweedy legjobb pillanatainak egyike.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”