Visszhang: lemez

The Replacements: Tim (Let It Bleed Edition)

Visszhang

Amikor 1985-ben a minneapolisi Replacements nagy kiadóhoz igazolt, sokan azt várták, hogy néhány éven belül ők lesznek az új generáció hangja és legfontosabb rockzenekara.

Az együttes Erdélyi Tamás (Tommy Ramone) vezetésével vette fel a Tim című albumot, ám az kereskedelmileg nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Re­placements (vagy közkeletű becenevén Mats) tagjai a nyolcvanas évek második felét karrierjük szabotálásával töltötték: hülyeségeket nyilatkoztak, ittak, drogoztak, koncertjeik gyakran káoszba fulladtak. A zenekar végül 1991-ben oszlott fel. Bár a nagy áttörés nem sikerült a Timmel, de egyértelműen ez az életmű legidőállóbb darabja. Viszont a lemez polírozott hangzását sokan kritizálták már a megjelenésekor is, az akkor divatos stúdiós megoldások nem álltak igazán jól nekik.

A most megjelent, négylemezes újrakiadáson az eredeti felvételek mellett szerepel egy teljesen új keverés is, amit Ed Stasium készített. A Ramonesszal is gyakran dolgozó hangmérnök mixében nyoma sincs a tompán puffogó doboknak és az agyonkompresszált hangképnek, sokkal erőteljesebben szólalnak meg így az emblematikus slágerek (Bastards of Young, Left of the Dial), de még a lemezt záró balladában (Here Comes a Regular) is előkerülnek eddig rejtett rétegek. Nagy élmény végre így is hallani a csúcsformában levő Re­place­­ments­et, és emiatt a Let It Bleed Edition nemcsak az elkötelezett gyűjtők számára lehet érdekes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.