Visszhang: lemez

Wreckless Eric: Leisureland

Visszhang

Wreckless Eric a punk nagy évében, 1977-ben adta ki Whole Wide World című kislemezét.

Az akkor már évek óta a fiókban heverő dal elég nagyot szólt, talán túl nagyot is. A brit dalszerző hiába készített kiváló nagylemezeket, ezzel a dallal bekerült az egyslágeres skatulyába, és a 80-as évek elején stratégiát váltott. Pályatársai többsége ekkor már vagy a divathullámokkal való sodródást, vagy a visszavonulást választotta, Eric azonban egy harmadik útra lépett: házi stúdiót épített, lemezeit független kis kiadóknál jelentette meg, és saját autójával járt turnézni.

A 2010-es években, hosszú szünet után újra elkezdtek megjelenni Wreckless Eric-lemezek, és az őt évtizedek óta jobbára mellőző zenei szaksajtó egyszerre csodálkozott rá, hogy Eric Goulden jóval több egy elfeledett egyslágeres csodánál. Bizonyíték erre új albuma – önmagában is csoda, hogy egyáltalán elkészült a dalszerző megrendült egészségének ismeretében; Ericnek a Covid-fertőzés után szövődményei lettek a tüdejében, aztán túlélt egy infarktust is.

Az enyhén kásásra kevert Leisure­landen ott van a korai lemezeinek pub rockos hangulata, érezhető rajta Syd Barrett iránti rajongása és az amerikai country hatása is, ami eléggé sajátos elegyet képez. A legjobb példa erre az album központi dala, a Standing Water, amelynek a szövege Wreckless Eric ars poeticájának is tekinthető. Meglepő módon több instrumentális dal is van az új anyagon, és még különösebb az, hogy egyáltalán nem töltelékeknek tűnnek, hanem jól építik a Leisureland keser­édes atmoszféráját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.