Friss lapszámunkban részletesen foglalkozunk a budapesti Kolibri Színház nagy port kavart igazgatóváltásával. Cikkünk írásakor megkerestük az új igazgatót, Zalán Jánost is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy válaszait teljes terjedelmében bocsássuk a nyilvánosság elé. Íme.
Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.
A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?
Kietlen vidék fogad, vörös szikla és homok mindenfelé, és csak később derül ki, hogy a kezdés előtt a közönséggel kokettáló figura maga az ifjú Galileo Galilei. Innentől minden jelként működik Polgár Csaba rendezésében.
Űrállomást és egy hatalmas, mindent behálózó orgonát egyszerre idéz meg Jeli Sára Luca futurisztikus díszlete.
Székely Csaba új, ismét Sebestyén Ada rendezésében tálalt drámáját és a Sepsziszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadásában Ivan Viripajev Iráni konferencia című darabját is megnéztük a Szemle Pluszon a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Felvillanó fények, tíz ember fekszik a színpadon. A villódzásból felsejlő mozdulatok aztán közös hullámzásba torkollnak, miközben a világítás is megnyugszik. A tagok egyszerre mozognak, aztán szépen lassan, egyesével, ki-ki a saját ritmusában folytatja, hogy aztán újra egy ritmusban létezzenek.
Régi vágyam elvinni a színházat olyan helyekre is, ahol nem evidens, hogy az emberek esténként kulturális programok közül válogathatnak - mondja interjúnkban a Katona József Színház művésze, akivel a Mély levegő című előadása kapcsán beszélgettünk.
