Színház

Mi végre, mi végre?

Mi van veled, Akárki?

Kritika

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

S ha nincs, hogyan lehetne? Az alkotók most arra hívnak, bevetve a részvételi színház számos eszközét, hogy közösen gondolkodjunk a boldogulás lehetőségein.

S máris valamiféle definíción gondolkodunk. A performance jellegű előadás fókusza a 15. századi Jedermann (Akárki) című moralitásjátékon alapul, ahol Akárki egy az élete végére, a számadáshoz érkező ember. A személye lényegtelen, akárki lehet. A „mindenki vegye magára”, „mindenkire vonatkozik” és a brechti elidegenítés technikája itt is megjelenik, amikor Manyasz Erika és Hajmási Dávid egyszer csak a közönség soraiban hangosan suttogni kezdenek arról, hogy mi történik a színpadon, miért is kellett ide eljönniük. Megjelenítik a „tipikus nézőt”. Aztán egy ponton felállnak és csettintésre máris játszókká, teljes mértékben a produkció részévé válnak.

Tényleg csettintésre: az előadás kezdetén ugyanis Darázs Ádám bevezet minket a produkció keretrendszerébe, a soundpainting alapmódszertanába. Ennek lényege, hogy mi, nézők és színészek biztosítjuk a különböző színű, magasságú és erősségű hangokat aszerint, hogy Darázs mit vezényel a kezével és a karjával. Például a kezdet kezdetén azt vezényli nekünk, hogy vessük papírra, számunkra mi az élet értelme. Ezek a cetlik később jutnak szerephez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.