Színház

Mi végre, mi végre?

Mi van veled, Akárki?

Kritika

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

S ha nincs, hogyan lehetne? Az alkotók most arra hívnak, bevetve a részvételi színház számos eszközét, hogy közösen gondolkodjunk a boldogulás lehetőségein.

S máris valamiféle definíción gondolkodunk. A performance jellegű előadás fókusza a 15. századi Jedermann (Akárki) című moralitásjátékon alapul, ahol Akárki egy az élete végére, a számadáshoz érkező ember. A személye lényegtelen, akárki lehet. A „mindenki vegye magára”, „mindenkire vonatkozik” és a brechti elidegenítés technikája itt is megjelenik, amikor Manyasz Erika és Hajmási Dávid egyszer csak a közönség soraiban hangosan suttogni kezdenek arról, hogy mi történik a színpadon, miért is kellett ide eljönniük. Megjelenítik a „tipikus nézőt”. Aztán egy ponton felállnak és csettintésre máris játszókká, teljes mértékben a produkció részévé válnak.

Tényleg csettintésre: az előadás kezdetén ugyanis Darázs Ádám bevezet minket a produkció keretrendszerébe, a soundpainting alapmódszertanába. Ennek lényege, hogy mi, nézők és színészek biztosítjuk a különböző színű, magasságú és erősségű hangokat aszerint, hogy Darázs mit vezényel a kezével és a karjával. Például a kezdet kezdetén azt vezényli nekünk, hogy vessük papírra, számunkra mi az élet értelme. Ezek a cetlik később jutnak szerephez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.