Színház

Kiterítenek úgyis?

Bertolt Brecht – Hanns Eisler: Galilei élete

Kritika

Kietlen vidék fogad, vörös szikla és homok mindenfelé, és csak később derül ki, hogy a kezdés előtt a közönséggel kokettáló figura maga az ifjú Galileo Galilei. Innentől minden jelként működik Polgár Csaba rendezésében.

Izsák Lili díszlete kezdetben egy sziklás strand hangulatát idézi, a képre csak még jobban ráerősítenek a lenge, nyári ruhába öltözött szereplők, a homokos alj meg a napernyő is. Időben és térben is nehéz elhelyezni a rendezést, egyszerre juttatja eszünkbe a színpadkép az apokaliptikus, klímaváltozás alakította jövőt és a teremtés előtti, kietlen pusztaságot. Talán a sziklák vöröses színe (Mars-felszín?) és A majmok bolygója című filmre kísértetesen utaló, időnként megjelenő nagy majmok miatt inkább a jövőben járunk.

Itt ismerjük meg a tudós világot rengető elméletét, amelyet bizonyítani is tud: a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva, mint ahogyan eddig hitték. A katolikus egyház rögvest az inkvizíció elé állítja Galileit. Az előadás a matematikus és csillagász 1609 és 1638 közötti pályájának fontosabb állomásait dolgozza fel; az állomásokat jelölő fejezetcímeket egy női robothang mondja be, utalva korunk legnagyobb világrengető jelenségére, amelyet szintén tudósoknak köszönhetünk, a mesterséges intelligenciára.

Polgár Galilei történetén keresztül gondolkodik el azon, mennyire megalkuvó is tud lenni az ember, ha az eszmével szemben a mindennapiság, a jóllakottság és az életben maradás áll. És még a számításokon és konkrét tényeken alapuló tudomány is milyen gyorsan a hatalom szolgálatába áll, ha megzsarolják. És ez a jövőben is így lesz, sugallja a darab.

De mivel mindez fanyar humorral tárul elénk, végig tudunk nevetni a saját nyomorunkon. Varga Zsófia dramaturgi munkáját dicséri, hogy az eredeti szöveg csípős, magyar humorú mondatokkal, Brecht- és mindenféle filmes idézetekkel egészül ki (amelyeket nyilván csak a nagyon vájt fülűek csípnek el).

Izsák nemcsak a látványban, a jelmezben is a szimbolikára, illetve az időtlenségre koncentrál. Galilei, tanítványai és a házvezetőnője strandszerelésben, az inkvizíció tagjai aranyos és piros, de szintén lenge, kicsit űrhajós szettekre is hajazó ruházatokban jelennek meg. (A fiatalabbik és az idősebbik Galilei napocskás ingben feszít.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.