Cikkünket a Kolibri Színház igazgatóváltásáról az e heti Magyar Narancsban olvashatják:
magyarnarancs.hu: Mit tud a Kolibri Színház korábbi előadásairól? Azért is merül fel a kérdés, mert a pályázatában új digitális eszközökről, VR használatáról is szó van, azonban a Kolibri mostani repertoárja is tartalmaz ilyen technológiával elkészült előadásokat.
Zalán János: Teljes mértékben tisztában vagyok a színház profiljával, sőt nagy tapasztalatom van benne. Kilenc éven keresztül vezettem sikerrel a Pesti Magyar Színházat (PMSZ), mely gyermek-, ifjúsági és családi színházként üzemelt az én vezetésem alatt. A nevében is benne van, gyermek-, ifjúsági és családi darabokat állítottunk színpadra. A csecsemőszínház ötletének bevezetése a PMSZ-ben is sikertörténet, portfólióbővítés. Az inspirációt egyébként a Kolibri Színház adta számomra. Az új technológiákkal való kísérletezést nagyon helyesen tovább kell folytatni, ma már elengedhetetlen, hogy naprakészek legyünk. Szeretném nagyobb mértékben használni ezen eszközöket és már nem csak kísérleti jelleggel, hanem azt továbbfejlesztve, akár a mindennapi előadások részévé is tenni bizonyos játszóhelyeken. Így értettem a pályázatomban természetesen.
Nem csak a profilját ismerem, hanem a jogi státuszát is. Összehasonlításul, a Kolibri Színház kiemelt státusszal rendelkezik, a Pesti Magyar Színház szintén ebbe a besorolásba tartozott. Hála a kilencéves kitartó munkánknak, a Pesti Magyar Színház kategóriát lépett és nemzeti státuszt kapott. Erre az elmúlt húsz évben csak két színház volt képes, a Kecskeméti Katona József Színház és a PMSZ. Remélem, válaszoltam a kérdésére.
magyarnarancs.hu: Miért fontos és szükséges, hogy egy gyermek- és ifjúsági színház külön a felnőtteket is megszólítsa?
ZJ: Örülök annak, hogy Önök végre legalább jól értelmezték a pályázatomban leírtakat. Ugyanis a pályázatomban az alábbi szerepel: „Célom, hogy új működési modell segítségével a Kolibri Színház valóban a fiatalok színháza legyen, ahol a többi budapesti színházzal ellentétben elsősorban fiatal művészek alkotnak. Olyan műhely, amely a tehetséges, az egyetemekről kikerülő, tettvágytól fűtött, a jövőt képviselő kreatív-alkotó generáció számára biztosít bemutatkozási helyet. Nemcsak gyermek- és ifjúsági előadásokat hoz létre, hanem mindezek mellett esti előadásaival a felnőtt nézőket is megszólítja.”
Tévesen több cikkben is az jelent meg, hogy felnőttszínházzá alakítanám a Kolibrit, ez csacsiság, ez szándékosan elferdített valótlan állítás. Az alapító okiratban meghatározottaktól a fenntartó beleegyezése nélkül nem lehet eltérni. Nincs is ilyen szándékom. Még egyszer, ez szándékos félremagyarázás, a közvélemény hergelése. A szabad kapacitások lekötése érdekében azonban, mely a beszámoló alapján meghaladhatja a száz napot, plusz forrásokat szeretnék bevonni. Szerintem megengedhetetlen, hogy egy intézmény ne használja ki száz százalékban a rendelkezésére álló szabad kapacitásokat. Ez pazarlás. A jelenlegi profilból adódóan természetes, hogy a gyermekek számára napközben játszunk. A csecsemőknek is, ha valaki megint azzal vádolna, hogy a Kolibri egyébként igen izgalmas babaszínházát nem akarom folytatni. Dehogynem, sőt a vidéki nézőkkel is meg szeretném ismertetni, hiszen ez unikális értéke a színháznak. Ezt jelenti a nemzetstratégiai szerep betöltése. Vidékre is megy majd a Kolibri munkaviszonyban lévő törzsgárdája, nemcsak Budapesten fognak játszani. Napi több előadást is játszanak majd, hogy kielégítsük az igényeket. Lesz munkájuk bőven, ne aggódjanak értük. Semmilyen érték nincs veszélyben. Lesznek drámaíróknak szóló pályázatok is, csak jöjjenek pályázatok. Ha már ijedtükben a közvéleményhez fordultak, akkor ezen a fórumon is megerősítem. Semmilyen érték nincs veszélyben. De mi gátol meg minket abban, hogy a felnőttek részére esténként akár felnőtt előadásokat is tartsunk a szabad kapacitás kihasználásával, mintegy szélesítve így a közönségréteget és közönségbázist? Akár felnőtt bábelőadásokat, ahogyan azt a Bábszínház is teszi. Ettől még nem lett „felnőtt színház”, bármit is jelentsen ez. De ide sorolhatom a vidéki bábszínházakat is, ők is próbálkoznak profilbővítéssel, ők is próbálják megszólítani a gyerekeken kívül a felnőtteket is, ők sem lettek ettől felnőtt színház, vagy igen? Mégis komolyan kérdezem, mi ezzel a probléma? Milyen érték sérülne mégis ez által? Ez is szándékos félremagyarázás.
magyarnarancs.hu: Miért kapott ekkora hangsúlyt a pályázatában a gazdasági rész a korosztályos lebontású művészeti koncepció helyett?
ZJ: Mert a színház gazdasági értelemben nagyon nagy bajban van évek óta. Évek óta veszteségesen működik (2021: -15 884 e Ft, 2022: -63 571 e Ft, 2023: -15 995 e Ft). Ezért a legfontosabb cél az intézmény működésének alapvető gazdasági helyreállítása, stabilizálása, az adósságspirálból való kikerülés és a jövőbeli, hosszútávú fenntarthatóság megteremtése. Az elképesztően alacsony, havi 13-15 darab nagyszínpadi előadás, az 50 százalékos kedvezménnyel árusított nettó 1500 forintos jegyek mind abba az irányba mutatnak, hogy működése jelenlegi formájában fenntarthatatlan. Változtatások nélkül a színház tovább folytatná az évek óta tartó veszteségek felhalmozását, eredményeinek és lehetőségeinek további szűkülését addig a pontig, amíg elkerülhetetlenné válna a bezárása. Ezért kell az új stratégia.
A jelenlegi repertoárt márciustól teljes áron kell tudni értékesíteni azért, hogy pontosan lássuk, mi a közönség igénye és így kiderül majd számunkra a valóság. Egyébként nemcsak szerintem, de ezt támasztják alá a fenntartó felé benyújtott beszámoló adatai mellett a „belsős” Vidovszky György és csapatának megállapításai is, melyek a következők:
„Csupán az eredménytartalék felélését látjuk, ami meglehetősen csökkenti majd a Kolibri új vezetésének mozgásterét, azaz meghosszabbítja a megújulás időtartamát.”
„Az eredménykimutatások adatait bemutató táblázat számunkra leginkább tanulságos adata, hogy 2021-2023 között minden évben veszteséges volt a színház, összességében több, mint 100 millió Ft üzemi veszteséget halmozva fel.”
„A Kolibri az egy nézőre vetített jegy- és bérletbevétel tekintetében meglehetősen elmarad a budapesti gyermek- és ifjúsági színházi jegyek átlagától. Az egy nézőre vetített nettó jegybevétel jelenleg 1500 Ft/néző, amely fele a megújult Budapest Bábszínház hasonló számának, de még a Magyar Színház átlagos jegyáraitól is érezhetően elmarad. Itt látunk lényeges növekedési, a jelenlegi gazdasági helyzetből való kitörési lehetőséget. A repertoárváltással együtt 2-3 év alatt megközelíthető a 3000 Ft/néző mutató, majd az igazgatói ciklus végére az 15-20 százalékkal meg is haladható.”
„A Kolibri jelenlegi fizető nézőinek száma, és kiemelten a jegybevétel a potenciálisan elérhető szint alatt vannak, amely jelenség sajnálatosan tükrözi, hogy a közönség ilyen mértékben érdeklődik, illetve ilyen alacsonyan árazza be a nagymértékben elavult repertoár előadásait.”
magyarnarancs.hu: A színház 0-18 év közötti célközönségét egyszerre nevezi a színház erősségének és gyengeségének: nincs ebben ellentmondás?
ZJ: Nincs ellentmondás. Az erősségek között konkrétan ezt írtam: „Mindenféleképpen az erősségek közé sorolnám a színház fő célcsoportját, mely a gyermekek és ifjúsági közönség, 0-18 éves korig. Kiemelt célcsoportját illetően tehát biztosan egyedivé teszi a budapesti színházak kínálatban.” Gyengeségnek pedig ezt: „Szűk közönségbázis: Tekintettel arra, hogy fő célcsoportja a gyermekek és a fiatalok közössége, így a színház kevésbé, vagy egyáltalán nem vonzza a felnőtt közönséget, ami jelentősen korlátozza a magas áron értékesíthető jegyekből származó saját jegybevétel mértékét.” Hol itt az ellentmondás?
Ezt a célközönséget több színház is megpróbálja megszólítani, például a Pesti Magyar Színház. Ott is vannak 0-18 korosztálynak szóló előadások, azaz vannak versenytársaink. Gazdasági értelemben vett gyengeségének tekinthető nyilvánvalóan, hogy egy csecsemő előadásért nem lehet felnőtteknek szóló jegyárat kérni. Nem generál bevételt. Nagyon fontos, hogy legyen, de a színház gazdasági bevételeit nem növeli. Nem is az a feladata. Senki ne aggódjon, hogy lesznek-e ilyen előadások. Mindenkit megnyugtatok, természetesen lesznek, sőt, országos szintre kiterjesztve, elvisszük azokat a legkisebb településekre is, hogy ott is jelen legyünk. Ezt addig ismételgetem, amíg átmegy az üzenet.
magyarnarancs.hu: Milyen módon erősíthet a színház pozícióján az ETC-hez való csatlakozás? Mi a szándéka a Kolibri eddig meglévő nemzetközi kapcsolataival?
A Kolibri nemzetközi kapcsolatai számomra az alapvető értékek közé sorolandók, azonban aggodalommal tölt el, miszerint a jelenlegi vezető állású munkavállalók igyekeznek ellehetetleníteni az eddigi nemzetközi kapcsolatokat, az eddig létrehozott értékeket, és erre biztatják nemzetközi partnereiket is vélhetően. Jelenlegi fórumot is felhasználom arra, hogy jelezzem, ezzel kárt okoznak – nem nekem, hanem saját intézményüknek. Valóban ez a céljuk? Kérem, tegyék föl maguknak ezt a kérdést. Bízom abban, hogy a nemzetközi partnereket sikerül megnyugtatni és az elkezdett munka tovább folytatódhat velük, sőt bővíthető.
Minden meglévő kapcsolatrendszert szeretnék tehát megtartani. De miért is nem csatlakozhatunk másokhoz is? Miért ne növeljük az együttműködési lehetőségeket újabb csatlakozással, ha már van rá lehetőségünk? Miért korlátoznánk a saját növekedési potenciálunkat mind szakmai, mind gazdasági értelemben? Miért is ne használjam föl személyesen meglévő évtizedes nemzetközi kapcsolataimat a Kolibri értékeinek kibővítése érdekében?
magyarnarancs.hu: Miért és hogyan segíti a színházat gazdaságilag, ha „végső esetben” gyermek- és ifjúsági helyett zenés és szórakoztató felnőtt színház lesz belőle, miközben ebben műfajban két erős és bejáratott konkurenciája is lehet, az Operettszínház és a Thália?
ZJ: Nem azt mondtam, hogy zenés, szórakoztató felnőtt színház lesz belőle. Ahhoz kicsi a 200 fős nézőtere. Fentebb ezt már kifejtettem. A Bábszínház, ami a gyerek- és ifjúsági előadásaik mellett felnőtt nézőknek is színpadra állít előadásokat, amit nagyon helyesen tesz és nagyon jók is benne, követendő példa. Ezt teszik a vidéki bábszínházak is, próbálják szélesíteni a célközönségüket, mert az bevételt generál és mert művészeti szempontból is izgalmas a benne dolgozó alkotóknak. Sokat járok külföldre, nézem a színházi trendeket. Hihetetlenül izgalmas szórakoztató felnőtt bábelőadásokat is láttam. Keleten sokkal előrébb járnak ebben például, mint mi. Miért nem próbálkozhatunk ezzel mi is a Kolibriben? Ettől milyen értékek sérülnek ebben az unikális kis színházi műhelyben, mely programom ellen a társulat mind a 23 művészeti munkavállalója, mind a fővárosi fenntartású színházak igazgatói tiltakoznak? Mi ellen is tiltakoznak? Hogy a Kolibri jelenlegi értékeit megtartva esetleg nagyobb szerepet vállaljon majd a főváros vagy az ország életében? Hogy mindezek mellett létrejöjjön egy országos lefedettséget biztosító akadálymentesítési központ, ami a több százezer kihívással élő kultúrához jutását lenne hivatott biztosítani vidéki lefedettséggel is? Ez ne jöjjön létre? Ez veszélyezteti a Kolibri értékeit? Végiggondolta valaki, mi ellen tiltakoznak? Ez a pályázatom egyik alappillére. Már régen létre kellett volna hozni ezt is véleményem szerint, ezzel így is el vagyunk már késve.
magyarnarancs.hu: Tervezi-e a humán erőforrások bővítését is az előadásszámok növelése mellett?
ZJ: Természetesen, hiszen ez csak így biztosítható.
magyarnarancs.hu: Kinevezett igazgatóként mikor tervezi felvenni a kapcsolatot a társulattal?
ZJ: Folyamatosan dolgozunk csendben Novák Jánossal az átadás-átvételhez kapcsolódó feladatokon. Nekem hivatalosan vele kell tartanom a kapcsolatot, hiszen tőle veszem át az intézményt. Szépen halad az átadás-átvételi dokumentáció összeállítása. Március elseje előtt rengeteg a dolgunk, most erre fókuszálok és utána kezdődik még csak a java. Egyik dolog nem előzheti meg a másikat. Mindenki dolgozzon, végezze a munkáját, én is azt teszem, addig még Novák János az igazgató, ő vezényel, ez így van rendjén. Március 1-től találkozunk.
