Visszhang: színház

Szilvay Máté: Rakéták, szintik, istenek

Visszhang

Űrállomást és egy hatalmas, mindent behálózó orgonát egyszerre idéz meg Jeli Sára Luca futurisztikus díszlete.

Aztán néhány soknyelvű, számítógépes üdvözlő és tájékoztató felirat után megjelenik Johann Sebastian Bach. Akinek a keze alatt bedöglik a hangszer. Egy énekbetéttel később már az óvodás Gagarint figyeljük. A rendezés zeneileg és szcenikailag is költőien komponált. Az előadás kórusműveken, dallamfoszlányokon és fényjátékokon át váltogatja a két hős történetét, mígnem a két szál összekapcsolódik. A Szovjetuniót kisgyerekkori humorba csomagolt párbeszédekkel, az elektronikus zene 60-as éveit a jelmezekkel és a hangzásvilággal jelenítik meg. A klasszikusok és az elektronikus zene észrevétlenül folynak át egymásba.

A Soharóza Kórusból is ismert énekeseken és játszókon érződik, mennyire élvezik a dialógusokkal teli jeleneteket is: egyek a csapattal. A Gagarint alakító Martinkovics Máté elsősorban alkatával és arcával játszik, de amikor előadja a monológját arról, mit is jelent közel kerülni az isteni szférához, koncentrált és feszült csöndbe érkeznek a szavai. Az orgonáját szintetizátorrá alakító Bachot Szabó Veronika eleveníti meg, parádésan. Alanyát elváltoztatott hanggal, egy-egy pimasz mozdulattal szellemesen, de sosem olcsón parodizálja.

Honnan érkezik a zene? Hogyan jött létre a világegyetem? Voltaképp erről „szól” a darab. A hetvenperces flashtenger behúz, és minden porcikánkban átérezzük mi is az emberiséget előrehajtó kíváncsiság erejét.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.