Visszhang: színház

Nextfeszt

Visszhang

Intim és személyes: a fesztivál idei két hívószava.

A cél, mint eddig is, hogy a fiatal alkotók kísérleti formákkal mutatkozhassanak be. Talán még egy szót tennék hozzá, mely minden általam látott darabra állt: zsigeri.

József uralkodása idején egy faluban eltűnt a mészáros. Bár a holtteste nem került elő, az eset hatására több száz romát állítottak elő, akik a brutális kínzások hatására azt vallották, hogy megették a mészáros holttestét. Kannibalizmus miatt 131 romát ítéltek el. Boda-Novy Emília fénydramaturgiában gazdag, népballadai hangulatot idéző Emberevők című rendezése (társíró: Boda-Novy Barnabás) ennek a történetnek állít emléket. A szörnyű esetet a kamaradarabok legegyszerűbb formájában idézi fel a két színész, Csányi Dávid (képünkön) és Nemcsók Nóra: felváltva játsszák el az összes férfi és az összes nő szerepét. Az időről időre megszólaló krónikás, valamint a különös fények is a tábortűzi hangulatot erősítik. A történet apró jelzésekkel és jelmezváltásokkal, praktikus díszlethasználattal dolgozik. A jeleneteket elválasztó lovári dalok és a hiteles roma diftongusok személyessé teszik a darabot, az intim kis tér és a játszók szuggesztív, olykor a nézőket is megszólító jelenléte pedig nem engedi, hogy egy pillanatra is kivonjuk magunkat a hatás alól. Mi vagyunk a falu népe, mi vagyunk, akik némán hagyjuk, hogy ez az igazságtalanság és embertelenség a szemünk láttára történjen meg.

Ezt a tehetetlenségi erőt oldja Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna TÉGLÁK: Leomlott estig, felépült reggelre című köztéri performance-a. Déva várának balladája és Kőmíves Kelemenné befalazása kapcsán az alkotók és társaik a nők itthoni helyzetén gondolkodnak el és gondolkodtatják el a megrendezett sétán a résztvevőket, rendkívül színes művészeti palettát felhasználva. A Corvin-negyedben zajló felvonulás állomásain rapszövegek, népi rigmusok, átírt gyermekdalok, közös körtánc és elvontságukban is igen konkrét transzparensek hirdetik, hogy emancipáció ide vagy oda, a mai nők ugyanúgy képesek a férfiak miatt habarcsba kevertetni a testüket azért, hogy álljon a vár. És csak a rap kérdezi meg hangosan, hogy hát „mi a f*nak is kell Déva vára”. (Az, ahogyan a séta során az utca embere reagál, mondjuk, a női nemi szervre egy transzparensen, külön cikket igényelne.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.