Felülről vezényelt igazgatóváltás a Kolibri Színházban

Hogy a gyerekek is értsék

Színház

A társulat által támogatott, régóta a színházban dolgozó, színvonalas pályázatot benyújtó csapatot kipontozták. Hankó Balázsnak meg se kellett szólalnia, a távolból mintha Vidnyánszky Attila integetne a gyerekeknek. Megkérdeztük az új igazgatót is.

Novák János alapító igazgató mandátuma 33 év után lejárt a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház élén. A négy pályázó (Vidovszky György rendező, Pass Andrea drámaíró, rendező, Aczél András rendező és Zalán János egyetemi docens, producer) közül a szakmai bizottság javaslata alapján Hankó Balázs kulturális és innovációért felelős miniszter Zalán Jánost, a Pesti Magyar Színház korábbi vezetőjét nevezte ki. Mindez január 10-én, három héttel a miniszteri döntés után derült ki. A bizottsági tagok által nagy részben, a társulat által pedig maximálisan támogatott Vidovszky és szakmai grémiuma egy szavazattal maradt le Zalán mögött.

Nemzetstratégiai jelentőségű

Novák János 2007-ben hívta először a színházba rendezni Vidovszky Györgyöt. Utóbbi pályázó csapatának tagjai, Gyevi-Bíró Eszter színházi nevelési szakember 10, Nizsai Dániel színművész pedig 13 éve tagja a Kolibrinek. Pályázatuk szerint Vidovszky lett volna az ügyvezető igazgató, Gyevi-Bíró Eszter az operatív vezető, Nizsai Dániel pedig a társulat vezetője. Eszter hangsúlyozza, hogy ez a hármas társulás mindig közösen gondolkodott, de ösztönösen érezték, hogy a vezetés felelőssége Vidovszkyé. Nizsai szerint fontos, „hogy bizonyos vezetői feladatokban egymást segíthessék, támogathassák”.

A Novák János mandátumának lejárta előtt fél évvel, szeptemberben kiírt igazgatói pályázat szerint a fenntartó Fővárosi Önkormányzat és a működtető Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) – a művészeti koncepció mellett – hatékonyabb és fenntarthatóbb gazdasági modellt is várt.

Barna Judit kulturális szakember, a Tisza Párt Fővárosi Közgyűlésbe delegált tagja vázolta, hogyan zajlott le a döntési folyamat: „A Fővárosi Közgyűlés a fenntartó képviseletében, nyílt ülésen szavazott arról, hogy az állammal közös fenntartású három intézmény (Budapest Bábszínház, Kolibri Színház, Margitszigeti Szabadtéri Színház) vezetéséről határozó színházi döntőbizottságba Döme Zsuzsannát és engem delegál. Ezután a KIM felvette velünk a kapcsolatot, megkaptuk a pályázatokat – a Kolibri esetén volt csak több, a másik két színháznál egy-egy pályázó volt –, majd a döntőbizottsági ülésekre elmentünk, és a pályázók meghallgatása után döntöttünk. A döntőbizottság összeülésének napján helyben kellett a döntést meghozni.” A szakmai bíráló bizottságba két tagot delegál a fenntartó Fővárosi Közgyűlés, kettőt maga a színház, négy főt Vidnyánszky Attila klubja, a Magyar Teátrumi Társaság, valamint egy tagot a működtető minisztérium. Utóbb kiderült az is, hogy a Teátrumi Társaság egyik delegáltja támogatóként szerepel Zalán János pályázatában, ami az összeférhetetlenség gyanúját vetheti fel.

Barna Judit hozzátette, hogy a terjedelmes pályázatok elolvasásához csupán két-három nap állt a rendelkezésükre, a döntőbizottság ugyanis későn vette fel a kapcsolatot a fővárossal. Bár Vidovszkyék szerint pénzügyi válság nem fenyegeti a színházat, új és nyereségesebb gazdasági konstrukcióra mindenképp szükség van. A Novák János által is támogatott pályázatukat a szakmai bizottság viszont éppen a gazdasági és marketingterveket tartalmazó „általános, nem eléggé kidolgozott” fejezet miatt utasította el, így nyerhetett egyetlen szavazattal Zalán legnagyobb részt gazdasági terveket és elképzeléseket tartalmazó dokumentuma. Vidovszkyék több mint százoldalas pályázatára végül egy szóismétlésektől hemzsegő, általános, pár soros „szakmai vélemény” érkezett. „Az a cinizmus, amivel hozzáálltak és kommentálták a színház gazdasági helyzetét, akkor volt igazán mellbevágó, amikor megláttuk Zalán János pályázatát, amelyet gazdasági mintapéldának kiáltottak ki. Kibújt a szög a zsákból. Ez nagyon fájdalmas” – kommentálta a történteket Nizsai Dániel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.