Színház

Rap-szódia

Rómeó és Júlia

Kritika

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Béres Attila korrektül és jó színészi alakításokkal megvalósított koncepciójának jól érzékelhetően az a célja, hogy a gimnazisták számára is befogadhatóvá és fogyaszthatóvá tegye a darabot. És ez sikerül is. Minden a fiatalok ízlésvilágáról szól: Tihanyi Ildi a cselekmény eredeti korát és a mai divatot ötvöző jelmezei, a Parno Graszt popos népi dallamai is ezt a célt szolgálják, akárcsak Pogány Induló rapszövegei. Ezeket hol Rómeó hallgatja fülesén szenvedő, meg nem értett tiniként, hol pedig a csipkegalléros Mercutio rappeli el lazán bekokainozva, leszarva a világot. Igaz, a Bluetooth fülhallgatós Rómeó is párbajtőrrel vív a harcos jelenetekben, ami még inkább disszonáns érzetet kelt ebben a 21. századot és az eredeti dráma korát furán mixelő rendezésben.

Bár az adaptációk során sokszor találkozhattunk Mercutio ilyesforma ábrázolásával – ahogy nem szokatlan a féktelenül, mámorosan bulizó Capuletek és a kissé merev, dúvad Montague-k megjelenítése sem –, Béres Attila rendezésének néhány eredeti momentumához tartozik Mercutio halála. Amikor Júlia nagybátyja, Tybalt leszúrja őt, a haláltusája ugyanolyan féktelen és szürreális, életvidám és lázongó, mint amilyen az élete volt. Körberohan a színpadon, szétkeni a vért az arcán, mindenkit megölel, Rómeótól is hosszan elbúcsúzik, majd egyszer csak megáll, azt mondva: vége. És elterül. Viccesen szép, abszurd és lírai, így Mercutiót még nem láttunk meghalni. Rózsa Krisztián alakítása rendkívül meggyőző, ő a legerősebb a darabban.

Eredeti a légy zümmögését hozó hanghatás is. Frappáns kezdés, ahogyan a Tybalt vezette Capulet- és a Mercutio vezette Montague-csapat együtt próbálja lecsapni a bosszantó legyet, majd a kudarc után egymásnak esnek, és bumm, kész az utcaharc. Ez az effekt hallható aztán minden olyan jelenetben, ahol valami ármánykodás történik, bizonyítván, hogy nemcsak Dániában, hanem Veronában is mindig bűzlik valami.

A Miskolci Nemzeti Színház előadása egy új szereplőt is megjelentet a színen, Szőcs Artur csuklyás Exitusa narrátorként köti össze a jeleneteket, sőt alakja feltűnik a sorsfordító pillanatokban is. Azzal, hogy ily módon megjelenik a két lábon álló Sors, egyfajta fricskát ad a rendezés Shakespeare-nek is: nincs szó itt a Veronában uralkodó herceg mindenhatóságáról! Nem ő dönt, nem ő irányítja a két család életét, hanem a sorsokat fonogató és elszakító természetfeletti. (Művelt Sors ez: a Mészöly Dezső fordította darabot hangulatában és témájában odaillő József Attila-versrészletekkel egészíti ki.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.