Színház

Viszonyítási pontok

Eleanor Bishop és Karin McCracken: Igen, igen, igen!

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

A negyedik fal teljes hiánya miatt Grisnik Petra a kamaszokkal már az előadás „hivatalos” kezdete előtt is folyamatosan kommunikál. Noha egy színész sosem civil a játék közben, mégis, Grisnik (olykor túlzó, de nem zavaró) természetességgel segít QR-kódot beolvasni, jelszót megadni, kapcsolatba kerülni. Aztán egy zenei betét után fellép a színpadra, és az előadás „hivatalosan” is kezdetét veszi.

A Rupp Anikó által fordított dráma az egyre fiatalabb korban felmerülő problémát, a szexuális erőszak kérdését és a testiséggel való ellentmondásos viszonyrendszert járja körül. A csupasz színpadot csak két LED-oszlop, a háttérben egy vetítővászon és a nagyon is átlagosan felöltözött Grisnik tölti meg. A téma nehéz, a megcélzott 14–17 éves korosztálynak pláne, és erre fel is készíti közönségét a színész, mielőtt bármibe is belekezdene. Ez a párbeszéd, a nyílt kommunikáció, az „itt számít a szavad, a véleményed” hangulata jellemzi az egész előadást, amely a fókusztémáját két lány történetén keresztül járja körül. Az egyik lányt – és az ő történetének a szereplőit is – Grisnik játssza a színpadon, a tőle már ismert erős, ügyes és frappánsan megoldott jellemformálással.

Az egyik lány történetének a végkifejlete adja az előadás címét: megmutatva, hogy ha kölcsönös beleegyezésen és tiszteleten, egymás határainak elfogadásán alapul, a szex önmagában jó és boldog valami, innen a felszabadult igen. Grisnik a happy endes cselekményrészletet széttárt karral, pörögve fejezi be, a (kölcsönös) szerelem és a (tényleges beleegyezésen alapuló) jó szex felemelő érzésének kifejezéseként.

A másik lány története az ellenpélda. Nála a szeretkezés kikényszerített, a kezdeményező fél nem veszi figyelembe az érzéseit, és a (kamaszos) flörtből erőszak lesz. E lány történetét csak chatrészleteken keresztül ismerjük meg, a felolvasásban önként közreműködő diákok segítenek.

Ezzel a megoldással az alkotók nemcsak az ítélkezést kerülik el, hanem egy újfajta élményt is adnak a fiataloknak. Megmutatják, hogy a színház nem elefántcsonttorony, hanem egy jól működő és működtethető szerkezet világosítókkal, technikusokkal, színpaddal és dialógusokkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.