De K. Dezső nem lombok árnyékába menekül, pokróc a fűbe, szieszta; se pléd, se pokróc – pléhbüfé (BÜFÉ ÉJJEL-NAPPAL, ez a neve) oldalába húzódik, rövidet nem iszik ebben a melegben (azért ideírja, hűvösebb időkre: Unicum, Vilmos, Fütyülős, Hubertus). Forró tea 150; igen, ezt kellene inni a forróságban, tanácsolják a doktorok, bemondta a rádió, de K. Dezső még a gondolatra is! Ha mindig azt innám, amit mondanak! És kér egy dobozos Aranyfácánt (250). Magának nem mondom, hogy egy sört nyugodtan megihat, mert egyet úgyse iszik, mondta a főorvos úr bölcsen. K. Dezső nyugtalanul kér még egy dobozzal, az első a szomjúságra, a második ürügy, hogy sör mellett jegyzeteljen. R. húsos zsemle 390 – ebédidő van, fél három, K. Dezső éhes, hosszan szemez a zsemlével (Dupla húsos 250), elég lenne neki a szimpla, a hús kilóg a zsemle szájából, szájában összefut. Ha meg(v)enné, kettévenné, a zsemlét, a húst, úgy többnek látszik és lassabban lehet enni. Így is iszik – nem kortyolja, nyalogatja a felest, tovább tart, talán az élet is, lassuló idő. A zsíros kenyeret viszont összehajtotta meccs után a büfében, csapattársai megdöbbentek és fanyalogtak, volt neked gyerekszobád? K. Dezső beleharapott a meggyalázott zsíros kenyérbe, volt, az öcsémnek is, közös. Hogyan is tudhatnák, hogy atavisztikus mozdulat ez – édesanyja így csomagolta a tízórait, paprikát is tett beléje, hersegett, ahogy harapta! És a (turista)szalámis zsemle! Vaj (nem margarin!), trappista, paprikaszelet! Hozzá a beleragadt szalvétafoszlányok. A zsíros kenyér, a szalámis zsemle K. Dezső madeleine süteménye, és amíg ezt így elgondolta, meg is ebédelt. Hol vannak a füves pályák, büfék, világnagy zsíros kenyerek? Hazai (bérelt) pályán most műfű nő, a büfében fél szelet zsíros kenyér, ezt nem lehet összehajtani. Itt Fasírtos zsemle, de nem kerekded, sötétbarna, hagymás (anyám sütte!) fasírt, hanem lapos, halványsárga – hamburger. Bádogbüfék slágere, Nógrádi ropogós sóspálcika, és Mogyi, s persze Szotyi, a meccsre. Férfi érkezik izzadtan, a szomjhalál szélén, van hagyományos szódavíz? Sehol nincs a környéken, kifizetem! Kap egy pohárral, ingyen, sima vizet a csapból, kér még eggyel. Hagyományos szódavíz? K. Dezső ismét réved, zizeg a szó, szikvízüzem, Tolcsván, kék üveges szódák, és az ezüstszifon! Csavarta a patront, füstölt, elszállt a szén-dioxid, odafagyott a keze, csinált még egyet – ki csinál szódát?, majd ő, már nagyfiú; az emberek várják a szalonnasütéshez a fröccsbe valót, ő meg szerencsétlenkedik.
Továbbáll, a pultos hölgy már erőst nézi, mit írdogál itt a napon.
Húsz méterre BÜFÉ (ez a neve); kis csalás, nem bádogból, tégla, de ebben a melegben ez a húsz méter is… A büfé előtt a betonba vésve: RENI. Zöld-fehér (mi más is lenne, a Fradi-pályával szemben) falak, zöld hullámpala – én meg itt kék tollal írok… Két zöld (Soproni sör) napernyő, két faasztal, sörpadokkal, fakönyöklő körben, K. Dezső itt issza a zöld üveges, zöld címkés Gössert – rejtőzködő életmódot folytat; a kék-fehér Löwenbrau itt tájidegen lenne. Ő meg szimplán idegen (szívű). A tulaj (zöld) újságot (Metropol) olvas, megy a tévé (színes). Amikor kijön cigizni, K. Dezső abbahagyja a jegyzetelést; kihallatszik a tévé, én nem akartam eladni a technológiát! Együtt dolgoztak, a férfi az irodában, a nő az ágyban, majd csak összerakom ezt a történetet, is. Szemben a falon matricák: Hungary Hooligans; SZURKOLÓK SZEMÉLYISÉGI JOGOK NÉLKÜL KUBATOV TAKARODJ (a két mondat között, középen egy röntgentenyér áthúzva – a vénaszkenner ellen) ÖRÖKKÉ KITARTUNK!; BUZI MLSZ! TI VAGYTOK A MAGYAR FUTBALL SÍRÁSÓI! TAKARODJATOK!; Ébredj, magyar! Termőfölded másnak terem! Gonosz irányba sodor a történelem!; UTÁLUNK ROMÁNIA (középen egy román nemzeti színekkel megjelölt, letepert medve mellén egy turul?, sas? ül, csőrében Nagy-Magyarország). A tulaj megint rágyújt, K. Dezső öntestével takarja papírjait; kihallatszik, itt biztonságban lesznek, amíg kiderítjük, mi történt. K. Dezső árnyékban, biztonságban, de ki szavatolja a lady biztonságát?
Átsétál a következő BÜFÉ-be (ez itt a Büfék tere), nem kell messzire mennie, a ház másik felébe, társas büfé. Itt is minden zöld, de kék alapon fehérrel: BOR 1 DL 60, RÖVID 180, VIRSLI 300, DEBRECENI 480, UNICUM 460, HÁZI PÁLESZ 480. Akció! 4%-os sör, 200 FT! Neve is van, Cseh sör, így. Az meg milyen lehet? Tudják ezt a csehek? K. Dezső Drehert iszik, persze zöld üvegből (a zöld Dreher iható – TGM). Egy faasztal, két sörpad, egy (már nem mondom, milyen színű) kis körasztal, két sárga (!) székkel, két talponállópult, végükben bádogvödör-hamutartók – csak megvan a bádog! K. Dezső az egyiken ír, és alig győzi (ilyenkor bánja, hogy nem tud gyors-) írni egy zöld ember (rövidgatya, póló, rajta orczypark.hu) szavait. Naponta három dobozzal elszívtam! Négyötven volt a Románc, hathúsz a Szofi, nyolc forint a Szimfónia! Aztán huszonhárom évig egy szálat se! Mindig ott volt a zsebemben. Könnyeztem, hogy nem gyújthattam rá. Többször abbahagytam, nem bírtam. Hetvenkettőben egy Fradi–Tatabányán Flóri góljánál kérdeztem a haveromat, van cigid? Ezzel a góllal győztünk, a vége felé. Tudtam, hogy van neki, Románc. Elszívtam egy dobozzal. Aki két hónapig nem dohányzik, meg kell csináltatni a fogát, száztízezerbe került. A múltkor ragasztattam, mintha a fogamat húzták volna. Nincs egyetlen saját fogam se, ez van! Ez nincs! Nevet, mutatja a fogait. Ne gyújtson rá, verje ki a farkát! K. Dezső nézi a zöld embert, ezt a fradista E. T.-t – hány éves lehet? Törzsvendég jön, leül, harmadiknak, a pultos mellé, K. Dezsővel kivan az üzemi négyszög. Hallgatják, ide nem jönnek, már csak a meccsre jönnek, vagy már oda se. Eldugott hely, ki is jönne, meccs sincs. És lám, három ifjú, nem ülnek le, az egyik Sprite-ot kér, a másik kettő még nem döntött, a múltkor azt a citromos gecit ittuk, K. Dezső nem hallja, nem látja, mit kérnek; megisszák egy hajtásra, el. Éves bérlet a Dagályba száznyolcvanezer, folytatja belső monológját, a közepén, a zöld ember – jólesik most a fürdő. Akinek van pénze, az már nyaralni ment, akinek nincs, itt rohad a dögmelegben. Péntek van, most húznak le a Balatonra. Na, én is indulok haza, ma már nem lesz semmi. K. Dezső is kiissza az utolsó korty (meleg!) sört, indul. Már csak azért is, mert kifogyott tollából a tinta. De tényleg, nem olcsó fordulat, nem mondanám (írni nem tudom). A zöld ember utolsó mondatát már úgy véste a papírba, tollheggyel – és megmaradt, olvasható! Mint RENI a betonban.
Sok volt a sör, kiizzadni se tudta, irány a bokor. Levél se rezdül, K. Dezső hugyozás közben Micimackót dörmög magában, …mikor a hőség rekkenő, / eszembe ötlik egy Bökkenő: / hogy kicsoda a micsoda, / s hogy mikor és hová az akkor is oda.
Hát ez az. Csak azt tudja, majd valamikor újra a bádogbüfékhez.
