Ha tíz perccel a meccs vége előtt elindulok, 42-es villamos, metrók, a Keletiből fél ötkor indul a Sajó IC, fél hétre Miskolcon, kések egy órát, se. K. Dezső kétségbeesetten próbált logisztikázni – negyvenéves érettségi találkozó Miskolcon, előtte meccs Kispesten. És pont a Diósgyőrrel! Ha Miskolcon játszanánk… Aztán szomorúan belátta, nem késhet, hiszen, ha nem is ő szervezte, de kezdeményezte a találkozót. És a többség ezt a szombatot választotta, „lehet, késni fogok”, írta, sunyin elhallgatva az okot. Mely okafogyott lett – a Keleti környékén beül egy kocsmába, megnézi az első félidőt, a másodikból is valamennyit, aztán Tulipán IC.
A Tip-Topban furcsán nézett rá a pultos hölgy, amikor a Duna tévét kérte. Hogy lehet-e meccset nézni. Ha igen, akkor kérek Unicumot, sört. A Dunán? A Tip-Topban csak a sportcsatornák mentek, az egyik bokszban most is hangos férfiak tippmix fölött latolgatták az esélyeket – Arsenal? Tottenham? A pultos hölgy nem is találja a Dunát, háromnegyedkor angol meccs van, mondja egy tippmixelő, de K. Dezső készült. Nincs. Különben nem próbálkozna. Bejön a Duna, leül. Kik játszanak? MTK–Diósgyőr. Megtettem hazaira, mondja egy tippelő, és leül egy másik asztalhoz, ő is nézi. Úgy legyen, mondja K. Dezső, kortyol. A másik tévén, a pult fölött sznúker – az is érdekesebb, mint az enbéegy, a többiek két tipp között azt nézik.
K. Dezső is gondolkodik, megforduljon-e, a félidő közepén már kettőnull, oda. Mellette a tippmixes káromkodik és reménykedik, na majd a szünetben Józsi bácsi rendet rak a fejekben, úgy látszik, a népsportot is olvassa. Jön egy fiú, a képernyőre néz, buziemtéká, ő is hazai győzelemre fogadott. K. Dezső lenyeli az Unicumot, kiissza a sört (Borsodi, persze, ez is), nem várja meg a második félidőt, inkább még egy Unicum a restiben, az Orientben.
A vonaton nem tud olvasni, ideje reménykedéssel telik, várja az sms-t, Vámosgyörknél megkapja, 0–2, nincs feltámadás, Vámosgyörknél, sehol.
A vendéglőben már várják az eredménnyel, a borsodiak, miskolciak, dijósgyőriek, a fiúk. Még szerencse, hogy több lány volt az osztályban, közgáz szakközép. Viszont a fiúk majdnem mind itt vannak. De hol van Arany János? Arany János szőke, magas fiú volt, és már az első félév után lemorzsolódott, mondjuk így. Voltunk 40-en, most itt vagyunk 18-an, akkor ez most jó arány? P. mankóval jár, mondja István, a szervező. Attól még eljöhetett volna, morog K. Dezső. F. meghalt, már a harmincéves találkozón sem volt. Az alkohol. K. Dezső padszomszédja volt.
Telt ház, körülöttünk vacsoravendégek, orgonista zenél, jó hangulat, viszont nem értjük egymás szavát. Vacsora után átmegyünk a különterembe, mely inkább tárgyaló, nagy ovális asztallal. Menjünk névsor szerint, javasolja K. Dezső, addig felkészül. Tudja a névsort, legalábbis a környezetét. Eszébe jut az első osztályfőnöki óra, amikor ki-ki elmondta, hogy… Ő alig tudott megszólalni, és most is ugyanaz az izgalom a gyomorban, nem csillapítják gyomorkeserűk sem. Palotás, Rajczi, Rőczei hiányzók, én következem.
Unokáim nincsenek, a szüleim élnek, innen hozzájuk megyek. K. Dezső mondandójának lényege. És tudják, hogy mész?, nevetés, ismerik, nem változtál semmit. A tízéves találkozón Gyuri szerint te változtál a legtöbbet. Gyuri most nincs itt; nem akarok öreg emberekkel találkozni, állítólag ezt mondta; Na, akkor nem néz tükörbe se, nevetés. Pedig Gyurival tíz éve még egy bárban folytatták, utána taxi. Most is maradna, az orgonista irredenta dalokat játszik, Krasznahorka büszke vára, de mindenki megy, megjött apu, anyu, sokan kocsival, nem is ittak; találkozzunk sűrűbben, öt év múlva, már ha…
Villamossal „haza”, fél tizenkettő, kulcsa nincs, sokáig csenget. Most hallottam meg, anyja az előszobában, apja is kijön, a pizsamában még soványabb. Nézett ki az ablakon, mikor jössz, de hát mondtam, hogy későn. A kis szobában megágyazva, gyorsan lefekszik, majd holnap mesélek.
Jól vagy? Olyan rosszul néztél ki az éjjel, sápadt voltál, anyai szavak. Csak az éjjel?, gondolja K. Dezső, nem mondja. Jó nagy hasad van, anyai bók, persze, sokat eszem. Sörhas. Ne igyál annyit. Nem iszom annyit, sört, ezt se mondja. Apja kijön a konyhába, melyiket nézzük? Mármint a misét, melyik csatornán. Már nem mennek el, egyik héten a katolikus, másikon a református templomba. Sétálnak, karonfogva a Szinva-parton, ülnek a játszótéren a padon, levegőznek. Vettem apádnak bebújós cipőt, nem tudja megkötni, és ezért ideges, nekem nem engedi. Igen, ezt sokat hallottuk, apátok ideges, ilyenkor csend volt az asztalnál, aztán dehogy, a kamaszok csakazértis, mondtunk valamit öcsémmel, és apánk arca is vörös lett, nem csak a haja. Most ül a nagy fotelben, napközben el-elszunyókál. Felébred, csak úgy néz maga elé. Bemegyek, nézi az üres képernyőt, rádión hallgatja a misét, és a te lelkeddel. Mondom anyámnak, a délelőtti vonattal megyek, tartóztat, van gulyás és vettem csirkét, már régen nem főz, vadast se, nekem se, azóta nem ettem császármorzsát. De baracklekvárt csomagol, egy egész csirkét, vegyes savanyúságot, kompótot. Apád nem tudja, neki ilyeneket nem lehet mondani, úgy volt, hogy nézek sírhelyet a Deszkában, de akkor lettem lázas. A Péteri olyan sivár, sehol egy fa, egy árnyék. Anyánk ránk is gondol. A Deszka a (deszkatemplomról) Deszkatemető a Tetemváron, a Péteri a köztemető a Szentpéteri úton. K. Dezső hallgat, mit mondjon. Hogy ugyan, ne beszélj már ilyeneket!? Hallgat.
Elbúcsúzik apjától – nem, nem most jöttem, most megyek. Anyja a függönyt félrehúzva integet, K. Dezső visszainteget, míg látja anyját. Amikor már nem, a fák eltakarják, akkor is. És lelkiismeret-furdalása van, hogy eljön, dolga van, azt mondta. Ugyan, mi dolgom lenne.
A restiben nincs gönci barack, besztercei szilva?, jó lesz.
Az Abaúj IC-n elolvassa a népsportot, hogyan is volt a meccsen, gyászmunka. És minden cikket, curling, biatlon, teke, művészi torna, a mellékletet, a tévéműsort is. Hogy mi lesz a jövő héten. Mi lesz, kinéz az ablakon, Gödöllő.
A troli éppen elmegy, betér a Tip-Topba, a tippelők most is ugyanabban a bokszban. Nem ismerik meg, rá se néznek, a tévében angol meccs, vasárnap kora délután. Unicum, sörre nincs idő.
Még hogy nincs! Miért nincs, mire nincs, Dezső?! Kérdi K. Dezső.
Leszáll a troliról, a fasori templom kettőt kondul.
Esik, harmadnapja nincs nap, esik szakadatlan.
Letépi a csirke egyik combját, beteszi a mikróba. Megeszlek, te dög. Vegyes savanyú, kenyér, sör.
Apja, anyja már megebédeltek, alszanak.
A csontokat a szemetesbe, lepihen ő is.
Álmában eláll az eső, és ha nem is süt, dereng a Nap.
De hol van Arany János?
