Sajó László: Öt és feles

Betűk az elporladt álmoskönyvből

(1. olvasat)

Egotrip

Az élet álom (Pedro Calderón de la Barca) álmaim is cenzúrázom (K. Dezső)

A fociválogatott játszik, nincs nálam a szerelésem, felmegyek a szobámba, ott a főnök, nagydarab, szőke, hever az ágyamon, nézi a kistévét, szekrényemben keresem a szerelésem, mondom neki, „miért pont az én szobámban és ágyamon nézed a meccset?, csak tréfáltam”, a főnök lábával felém nyúl, nagy lába van, a tévében már a himnusz megy, én még mindig a szerelésem keresem, a lábszárvédők egymásba gabalyodtak, elszakítom a szálat

Nagy terem, állunk többen, amikor a terem megmozdul, kiderül, ez egy repülőgép, „elindultunk”, mondom, a gép felszáll, többen kimegyünk a gép orrára, látjuk a felszállást, egy embert szinte súrolunk, félrelép a gép elől, a gép nehezen emelkedik egy házak körülzárta területről, biztos látnak bennünket a pilótafülkéből, vissza kellene mászni, mert a gép felemelkedik és tízezres magasságban megfagyunk, aki utánunk kijön, az megfagy

Focimeccs a BHG ellen, írom a jegyzőkönyvet, késésben vagyok, a többiek piros mezben, nekem nincs piros, nem is volt, ki fog adni egy piros mezt, kimennek, én még mindig írom a jegyzőkönyvet, már hat óra (félhatos kezdés), az első 4-5 névhez nem írtam oda az igazolás számát, és már elvitték az igazolásokat, most mi lesz

A gyerekkel megyek Miskolcon, az állomás előtt villamosra száll, megyek utána a következő villamossal, biztos leszállt a következő állomáson, de nem, aztán hazamegyek (hova?), a gyerek még mindig sehol, aggódom

Paradicsomleves, zöldbabfőzelék, félbehagytam, majd megeszem, snitt, egy szállodában megkapom a szobakulcsot, de elfelejtettem, melyik emeleten van a szoba, a kulcson csak a szobaszám, a portást kérdezem, próbálom angolul, kézzel, a portás beszél, igaz, rosszul, magyarul, megdicsérem, mutatja, hogy 4. emelet, elindulok a lift felé, a liftben laknak, egy kisebb lakás, két nő és egy férfi, a lift nem indul, kifele tolnak, van egy másik lift, avval felmegyek

Tolcsván vagyok a folyosón, le akarom tenni a fekete utazótáskát a régi lakásunkba, tele van gyanús alakokkal, mondom, a tulaj fia vagyok, persze nem hagyom ott a táskát, benyitok a folyosón egy üres, meszelt helyiségbe, ez a spájz, snitt, a bal lábamból (vádlimból) kinyomok egy kutyacsont nagyságú „gumicsontot”, ki akarom dobni, mennék valami piacon egy kocsmába, de állnak az ajtóban, így a kukába dobom, eszembe jut, ha megtalálják, baj lesz, egy ismerősöm (ki?) jön, hogy őt itt már tizenkilencszer akarták megverni, de mindig megvédték, és mutat egy vigyorgó embert, megyek a piacon, sűrűn belém kötnek

Vécén ülök, nincs ajtó, öcsém és apám előttem, vécépapír nincs, fényképekkel kell kitörölnöm a fenekem, nézem a fényképeket, köztük nők, ezeket elteszem

Autóban, F. B. vezet, az úton kerékpárosok a belső sávban, kerekes székesek, lassú járművek, nekimegyünk egynek (melyiknek?), lassan, a kocsiban még te meg a gyerek, snitt, fekszel, egy nagy barnamedve mancsával a fejedet karmolja, véres az arcod, talán már nincs is, odamegyek, próbálom ellökdösni a medvét, amely (aki) talán egy medvebőrbe bújt ember, snitt, újra autóban, jövünk lefelé, én nem akarok, vissza akarok menni, valamit otthagytam, de megyünk, szakadék, zuhanás, megkapaszkodom egy ágban, tudom, nem bírom sokáig, belém kapaszkodik Varga Zoltán, a híres focista, mondom, tartson ki, a fa dől, elkapok valami függönyt, lassan leereszkedünk, lent nők napoznak, kérdezném, miért nem hívták a rendőrséget, de artikulálatlan hang jön ki a torkomon, visszamegyek, haza?, valami épületben bolyongok, lépcsőház, nem találok haza, rendőrök jönnek, bilinccsel, mégis hívták őket?, bújok előlük

Fent vagyunk az emeleten, a focicsapat (BEAC), jönnek megverni minket, a jobbosok, vékony léceket markolunk, de nem vernek meg minket, még azt se, „nem is kell”, mondják, hogy még nagyobb legyen az alázás, „győztünk”, mondják, „még hogy ti, mi győztünk”, mondjuk, snitt, két hosszú sor, szavazás van, aki a sorban áll, mind jobbos, én megyek köztük, nem szavazok, snitt, hosszú fehér villamos, felszállunk, a csapat, de nem indul, állunk

Egyedül vagyok nagy termekben, számítógépek, én zárok, az ajtóban a kulcs, de kívülről ráfordítják (ki?), körülnézek, kiömlik egy csipszes­zacskó, nem szedem föl, a takarítónő dühös lesz reggel

Anyám az utcán, a túloldalon, kiáltja felém, hogy egy fiút hord a nadrágjában, terhes, megszüli az unokáját, átjön az úton, ezeket nem vinné magával, mondja, és tojásokat ad át nekem

Edzés a Pénzügyőr-pályán, egy ősz hajú, de fiatalos edző tartja, már gyerekkoromban is ő volt az edzőm, most futás van a pálya körül, de én nem futok, a többiek igen, az egyiket kérdem, mit hozzak a boltból, aztán eszembe jut, hogy mindenkinek nem hozhatok

Motorcsónakkal megyünk egy gazos területen a szárazföldön, apám vezet, nem láthat semmit, de teljes sebességgel megy, egy mólón áll meg a motorcsónak, billeg, a mólóra ugrom, a motorcsónak apámmal együtt a vízbe borul, félek, mit fog mondani, miért ugrottam ki

Szarnom kell, mocskos vécéket találok – az egyik be van rendezve masszázsnak (pad, fotel), nem megyek be egyikbe sem, amelyik tűrhető, azon nincs ajtó, mire bemennék az egyikbe, mind foglalt

Vonaton utazom, világgá mentem, jegy van a zsebemben, tömbös BKV-jegy, sokan vannak a vonaton, ülök az ajtó előtt, jön a kalauz, akkor jövök rá, hogy nem jó a jegy, menekülök a kalauz elől, átvágok a tömegen, leszállok, de úgy, hogy közben megy a vonat, de ezt nem érzékelem, le lehet lépni a vonatról, kimegyek, ismeretlen nagyváros, pénzem semmi, most merre menjek, hogyan érek vissza, haza, visszamegyek a vonathoz, látom, épp elmegy, aztán beszállok egy másikba, hova megyek, nem tudom, leszállok erről is, felülök egy játék repülőgépre (mint a Vidám Parkban), valaki (ki?) szól, hogy vegyem át a gépet, gondolom, ezzel is lehet pénzt keresni, a földön megyek, nem tudok felszállni, megmutatják, mit kell megnyomni (felhúzni), felszállok, de rögtön földet érek és a földön „ugratok”, ütközöm, rázkódik a gép

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.