Sajó László

Öt és feles

Betűk az elporladt álmoskönyvből

Egotrip

(2. olvasat) Nagy busz áll elhagyatva, beszállok, már ülnek benne, valahová menni (menekülni?) kell, mondom, én nem tudok vezetni, snitt, már egy kisebb, fekete busz, vajon beférünk-e, igen, állunk, nincs, ki vezessen

Pókok (egy fekete és egy piros) a konyhában, állok a széken, és szerelek valamit, kérdem (kitől?), hogy nagy-e (mármint a pók, a fekete, amelyik lefut mellettem a falon); a piros rám mászik, az arcomra, lelegyintem, pókok másznak ki az edények közül, eltűnnek a konyhaszekrény alatt

Az iraki háborúban egy szobában tányéraknákat rugdalok arrébb, várom, mikor robbannak

Felugrom egy vonatra, kiabálás, rosszat sejtek, valakit elgázolt a vonat, vért köp, hordágyon viszik, de már magánál van, felül, aztán leszáll a hordágyról és rágyújt

A gyerekkel megyek autóbuszon, elöl ülünk a sofőrnő mellett, aki fáradt és bizonytalan, kikerül egy ütközést, de aztán a busz az oldalára fordul, a mi oldalunkra, mondom a gyereknek, másszon ki, kimászunk

Vécét keresek, az egyiken „Isten”, a másikon „Ördög” felirat, ezt leírnám, de a papíron már ott van a szöveg

Vissza kell mennem a szemüvegemért egy nagy kórterembe, üres ágyak, jön egy nő, körülnézek, szeretkezzünk-e, csábítóak az üres ágyak, ledőlünk az egyikre

Autó, összeszűkül az út, nem tudunk (kik?) továbbmenni, kiszállunk, jön egy fogatlan bolond, látom, vastag, magas fallal van körülvéve a hely, nincs kiút

Kórházban sorban állok, üvegfalon át látom, ebédelnek az ápolónők, egyik kijön, megkérdezem, bemehetek-e, igent mond; befejezik a szendvicsevést, keresik a kartonomat, snitt, én is rajta vagyok a listán, akiktől vért kell csapolni, az én számom az 54-es, a folyosón embe­rek mászkálnak számokkal, az én számommal is többen, akkor most mikor következem

Az ágy alatt, az ágyban kemény hátú, gömb alakú bogarak – ha agyonnyomnám őket, pattognának, reccsennének; majd betakarózom rendesen, akkor nem csípnek

Az orvosra várunk, bemegyek a mosdóba, fogat mosok, a fogkefe vizes, hiszen pár perce már használtam; kis, gömbölyű köveket köpök (a fogaim?), bejönnek, arrébb viszem a hamutartót, aztán visszaadom, ők dohányoznak, az orvos is dohányzik; nővér jön, mondja, küzdenek az életemért, nem értem, nem érzem rosszul magam

Egy futballpályára megyek, Rába-Kög, rozsdás kerítés, kutyák jönnek, nagy, koszos, ijesztő kutyák, szájukban madár, csak a szárnyuk látszik

Mókus ugrál, az ág letörik, lezuhan egy hóval fedett hordóra, beszakítja, nyüszít, emberi hangon, segítség!

Meccsre gyülekezünk, öltözöm, a dorkóm lyukas, mindkettő; felveszem az utcai (kék, vászon, nyári) cipőmet, kimegyek, de nagyon lassan, mintha ellenszélben, alig haladok előre, nehezen kapok levegőt; utoljára érek ki, de még nem játszanak; nincs ellenfél, de egy másik csapat kiáll; nadrág van rajtam (barna), visszamegyek a gatyáért, de be is kell kenni magam; jönnek a fiúk, kikaptunk négyegyre, de jól játszottunk

Közepes méretű, barna pókok az ágyamban, engem is bemásznak, anyám kérdezi, honnan hoztad őket?

Űrhajóban vagyunk, utazunk, a Holdra?, csend, várakozás, talán most szállunk le?, látom, egy óriás ősállat hosszú, csontos végtagjaival emberi testrészeket dobálgat; fogságban vagyunk, egyikünket mindig feláldozzák

Rudas fürdő, de nyitott, mint egy strand; nincs jegyem, nincsenek jegyszedők, bemegyek, a hideg vizű (nem a leghidegebb) medencében elalhattam, azért nem érzem az időt

Református újságot kell vinnünk a rokonoknak és ajándékot, bemegyek egy boltba, üres; hátul, a pult mögött egy középkorú házaspár ücsörög a falnál, mondom az újság címét (álmomban tudtam), mondja a férfi, elfogyott, mondom, nem vagyok református, nem ismerem a lapokat, de mondaná meg, melyik a legnépszerűbb, a Jövendő, és mondja a nevem; kérdem, honnan ismer, mondja, együtt aludtunk a Déliben; feláll, mondom, kellene még valami református ajándék, a nő mondja, csak ennyi van a hűtőben, és elővesz valami túrós-tejfölös krémet

Iskolai folyosó, bemegyek az egyik tanterembe, ahol le vannak rakva a cuccaim, körben, a falnál; egér van bent, üldözöm, rohangál a cuccaim között, közben arra gondolok, nehogy befészkelje magát; üldözöm, kiszalad az ajtón, közben vastag, kötél-farka lett, üldözöm a folyosón, egy vágódeszkával agyoncsapom, tisztítgatom a vágódeszkát, a fele a padlón, a fele a vágódeszkán, visszamegyek, hemzsegnek benn az egerek

Ház egy völgyben, igen, itt lehet élni, csodálatos hely, egy nő mondja, úgy élnek, hogy két keksz közé tesznek parizert, azt eszik

Egy férfi odaad egy másik férfinak egy Turfot, aki ideadja nekem, nézem, este őszi versenyek – szombat van, mit csináljak, menjek-e lovira, snitt, egy kamra előtt állunk (kivel?), mondja, egérfogót tett be a kamrába, nyílik az ajtó

Egy faluban vagyok, erről a faluról se tud senki, mégis, milyen jó itt; felnézek az égre, és lovak mennek fölfelé, aha, trükkfelvétel, gondolom, aztán harangszó, és megmerevednek a lovak

Fiú késsel fenyeget, mondom, ne bántson, nem csináltam semmit, sakkban tart, megaláz, többen is jönnek és megaláznak, snitt, náci felvonulás van, az utca végén fenyegetőn feltűnik két hatalmas építmény, a World Trade Centerre hasonlít, a tömegben hozzák fekete ruhások, mint valami táblát, mint a körmeneten a zászlókat, közben a kapualjakból a hátunk mögé kerülnek a fekete ruhások, snitt, kollégiumban vagyok nevelőtanár, szemben ülnek velem azok, akik az előbb megaláztak, most én alázom őket, tehetetlen dühükben nem tudnak semmit csinálni, tűrik, de fenyegetően viselkednek

Kiskocsit húzok magam után, mint a hajléktalanok, benne van mindenem, gyorsan megyek, és összevissza kacskaringózom a kocsival; mikor megnézem, nincs benne semmi, kétségbeesem, visszamegyek, persze nem találok semmit, valakinek (kinek?) elmondom, aki szól egy hajléktalannak, aki kihozza a cuccom, el se merem hinni, örülök nagyon, két tíz­ezres és 16 euró volt benne, az euró megvan, az egyik tízezres fel van váltva, a hajléktalan vett magának valamit

Nézem a várost valami múzeum előtt, távol óriási, magas vízhullámok csapnak a magasba, a háztetőkig ér, sikoltozás, nagy vihar lehet ott, de engem is elér egy vízhullám, emberek rohannak, bemenekülök a múzeumba, snitt, a lakásban elszaporodtak a bogarak, rovarok, biztos az eső miatt bújtak elő, mászkálnak mindenfelé

A gyerek iskolájában valami ünnepség lesz, másnap reggel nyolcra be kell vinnem a rekamiét, az asztalt, székeket

Óceánjáró úszik a soroksári Duna-ágban; állok egy épület nyitott szobájában, fönt, a magasban, ingatag iratcsomón; látom, nagy fekete valami érkezik, koporsó?, aztán látom, zongora; öcsém, apám, anyám, aki csomagot ad át, a szilvás gombócot meg kell enned!; kérdezem, hogyan tudták felhozni a zongorát; kereket szereltek rá, kocsi után kötötték

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.