Sajó László

Öt és feles

Betűk az elporladt álmoskönyvből

Egotrip

(2. olvasat) Nagy busz áll elhagyatva, beszállok, már ülnek benne, valahová menni (menekülni?) kell, mondom, én nem tudok vezetni, snitt, már egy kisebb, fekete busz, vajon beférünk-e, igen, állunk, nincs, ki vezessen

Pókok (egy fekete és egy piros) a konyhában, állok a széken, és szerelek valamit, kérdem (kitől?), hogy nagy-e (mármint a pók, a fekete, amelyik lefut mellettem a falon); a piros rám mászik, az arcomra, lelegyintem, pókok másznak ki az edények közül, eltűnnek a konyhaszekrény alatt

Az iraki háborúban egy szobában tányéraknákat rugdalok arrébb, várom, mikor robbannak

Felugrom egy vonatra, kiabálás, rosszat sejtek, valakit elgázolt a vonat, vért köp, hordágyon viszik, de már magánál van, felül, aztán leszáll a hordágyról és rágyújt

A gyerekkel megyek autóbuszon, elöl ülünk a sofőrnő mellett, aki fáradt és bizonytalan, kikerül egy ütközést, de aztán a busz az oldalára fordul, a mi oldalunkra, mondom a gyereknek, másszon ki, kimászunk

Vécét keresek, az egyiken „Isten”, a másikon „Ördög” felirat, ezt leírnám, de a papíron már ott van a szöveg

Vissza kell mennem a szemüvegemért egy nagy kórterembe, üres ágyak, jön egy nő, körülnézek, szeretkezzünk-e, csábítóak az üres ágyak, ledőlünk az egyikre

Autó, összeszűkül az út, nem tudunk (kik?) továbbmenni, kiszállunk, jön egy fogatlan bolond, látom, vastag, magas fallal van körülvéve a hely, nincs kiút

Kórházban sorban állok, üvegfalon át látom, ebédelnek az ápolónők, egyik kijön, megkérdezem, bemehetek-e, igent mond; befejezik a szendvicsevést, keresik a kartonomat, snitt, én is rajta vagyok a listán, akiktől vért kell csapolni, az én számom az 54-es, a folyosón embe­rek mászkálnak számokkal, az én számommal is többen, akkor most mikor következem

Az ágy alatt, az ágyban kemény hátú, gömb alakú bogarak – ha agyonnyomnám őket, pattognának, reccsennének; majd betakarózom rendesen, akkor nem csípnek

Az orvosra várunk, bemegyek a mosdóba, fogat mosok, a fogkefe vizes, hiszen pár perce már használtam; kis, gömbölyű köveket köpök (a fogaim?), bejönnek, arrébb viszem a hamutartót, aztán visszaadom, ők dohányoznak, az orvos is dohányzik; nővér jön, mondja, küzdenek az életemért, nem értem, nem érzem rosszul magam

Egy futballpályára megyek, Rába-Kög, rozsdás kerítés, kutyák jönnek, nagy, koszos, ijesztő kutyák, szájukban madár, csak a szárnyuk látszik

Mókus ugrál, az ág letörik, lezuhan egy hóval fedett hordóra, beszakítja, nyüszít, emberi hangon, segítség!

Meccsre gyülekezünk, öltözöm, a dorkóm lyukas, mindkettő; felveszem az utcai (kék, vászon, nyári) cipőmet, kimegyek, de nagyon lassan, mintha ellenszélben, alig haladok előre, nehezen kapok levegőt; utoljára érek ki, de még nem játszanak; nincs ellenfél, de egy másik csapat kiáll; nadrág van rajtam (barna), visszamegyek a gatyáért, de be is kell kenni magam; jönnek a fiúk, kikaptunk négyegyre, de jól játszottunk

Közepes méretű, barna pókok az ágyamban, engem is bemásznak, anyám kérdezi, honnan hoztad őket?

Űrhajóban vagyunk, utazunk, a Holdra?, csend, várakozás, talán most szállunk le?, látom, egy óriás ősállat hosszú, csontos végtagjaival emberi testrészeket dobálgat; fogságban vagyunk, egyikünket mindig feláldozzák

Rudas fürdő, de nyitott, mint egy strand; nincs jegyem, nincsenek jegyszedők, bemegyek, a hideg vizű (nem a leghidegebb) medencében elalhattam, azért nem érzem az időt

Református újságot kell vinnünk a rokonoknak és ajándékot, bemegyek egy boltba, üres; hátul, a pult mögött egy középkorú házaspár ücsörög a falnál, mondom az újság címét (álmomban tudtam), mondja a férfi, elfogyott, mondom, nem vagyok református, nem ismerem a lapokat, de mondaná meg, melyik a legnépszerűbb, a Jövendő, és mondja a nevem; kérdem, honnan ismer, mondja, együtt aludtunk a Déliben; feláll, mondom, kellene még valami református ajándék, a nő mondja, csak ennyi van a hűtőben, és elővesz valami túrós-tejfölös krémet

Iskolai folyosó, bemegyek az egyik tanterembe, ahol le vannak rakva a cuccaim, körben, a falnál; egér van bent, üldözöm, rohangál a cuccaim között, közben arra gondolok, nehogy befészkelje magát; üldözöm, kiszalad az ajtón, közben vastag, kötél-farka lett, üldözöm a folyosón, egy vágódeszkával agyoncsapom, tisztítgatom a vágódeszkát, a fele a padlón, a fele a vágódeszkán, visszamegyek, hemzsegnek benn az egerek

Ház egy völgyben, igen, itt lehet élni, csodálatos hely, egy nő mondja, úgy élnek, hogy két keksz közé tesznek parizert, azt eszik

Egy férfi odaad egy másik férfinak egy Turfot, aki ideadja nekem, nézem, este őszi versenyek – szombat van, mit csináljak, menjek-e lovira, snitt, egy kamra előtt állunk (kivel?), mondja, egérfogót tett be a kamrába, nyílik az ajtó

Egy faluban vagyok, erről a faluról se tud senki, mégis, milyen jó itt; felnézek az égre, és lovak mennek fölfelé, aha, trükkfelvétel, gondolom, aztán harangszó, és megmerevednek a lovak

Fiú késsel fenyeget, mondom, ne bántson, nem csináltam semmit, sakkban tart, megaláz, többen is jönnek és megaláznak, snitt, náci felvonulás van, az utca végén fenyegetőn feltűnik két hatalmas építmény, a World Trade Centerre hasonlít, a tömegben hozzák fekete ruhások, mint valami táblát, mint a körmeneten a zászlókat, közben a kapualjakból a hátunk mögé kerülnek a fekete ruhások, snitt, kollégiumban vagyok nevelőtanár, szemben ülnek velem azok, akik az előbb megaláztak, most én alázom őket, tehetetlen dühükben nem tudnak semmit csinálni, tűrik, de fenyegetően viselkednek

Kiskocsit húzok magam után, mint a hajléktalanok, benne van mindenem, gyorsan megyek, és összevissza kacskaringózom a kocsival; mikor megnézem, nincs benne semmi, kétségbeesem, visszamegyek, persze nem találok semmit, valakinek (kinek?) elmondom, aki szól egy hajléktalannak, aki kihozza a cuccom, el se merem hinni, örülök nagyon, két tíz­ezres és 16 euró volt benne, az euró megvan, az egyik tízezres fel van váltva, a hajléktalan vett magának valamit

Nézem a várost valami múzeum előtt, távol óriási, magas vízhullámok csapnak a magasba, a háztetőkig ér, sikoltozás, nagy vihar lehet ott, de engem is elér egy vízhullám, emberek rohannak, bemenekülök a múzeumba, snitt, a lakásban elszaporodtak a bogarak, rovarok, biztos az eső miatt bújtak elő, mászkálnak mindenfelé

A gyerek iskolájában valami ünnepség lesz, másnap reggel nyolcra be kell vinnem a rekamiét, az asztalt, székeket

Óceánjáró úszik a soroksári Duna-ágban; állok egy épület nyitott szobájában, fönt, a magasban, ingatag iratcsomón; látom, nagy fekete valami érkezik, koporsó?, aztán látom, zongora; öcsém, apám, anyám, aki csomagot ad át, a szilvás gombócot meg kell enned!; kérdezem, hogyan tudták felhozni a zongorát; kereket szereltek rá, kocsi után kötötték

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.