- ts -

Bocsássuk elõre, istenkísértõn merész vállalkozás volt a kis szõrös rohadék moziba citálása, hisz ezzel - vagy minden hasonlóval - kapcsolatos ellenkezésére bizton lehetett számítani: a nevezett, mint tudjuk, szerfelett lusta és öntörvényû állat. A filmkészítés ezzel szemben, m. t., nagy önfegyelmet, alázatot és fokozott koncentrációt igénylõ foglalatosság - az esetek nyilván perdöntõ hányadában. Az is bolond tehát, aki moziba viszi a macskát (ha már mindenképp muszáj, én az állatkertet ajánlanám: last minute, one way ticket, full pension).

Hétfõ este van, lapot kellene zárni: ki lesz Magyarország miniszterelnöke? A televízió üvölt, a szerkesztõség a teljes ideg-összeroppanás szélén, a kézilabdázó lányok most kaptak ki Ukrajnától - úgy, ahogy szoktak, négygólos vezetés, megnyertnek hitt meccs után. Mi lesz velü(n)k? Híradó, reklám, még egy üvöltés: Fazekas olimpiai csúccsal aranyérmes! Kit érdekel, ki lesz Magyarország kormányfõje? (A miniszterelnök-cserérõl szóló cikkünket lásd a 10-13. oldalon.) Itt nem babra megy a játék!

A Fekete Doboz Alapítvány Roma Média Iskolájának mûhelyében évek óta készülõ munkák közül ezúttal két játékfilmet néztünk meg, melyek a Mûvészetek Völgye és a Sziget rendezvényein a széles közönség számára is elérhetõk lesznek.

Oh, egy svéd vígjáték kis rendõrök nagy napjairól - igazi unikum az ilyesmi, nem árt komolyan venni. Tessék mondani gyorsan egy svéd vígjátékot! Ki ne tudna: a Picasso kalandjai. Egy igazi mozilegenda, még most is viszonylag sûrûn adja az egyik kereskedelmi tévé - ki-ki eldöntheti, kiállta-e az idõ próbáját. (Készült: 1978.) Ki tud még egy svéd vígjátékot mondani?

Ricardo - Szeitaridisz, Campbell, Laursen, Cole - Poborsky, Maniche, Deco, Zagorakisz - Tomasson, Baros. Így áll fel az Eb válogatottja a Rekord sportújság szerint a negyeddöntõket követõen, három meccsel a vége elõtt.

Vannak vágyaink, amiket jó ébren tartani, de néha úgy vagyunk velük, hogy az se baj, ha nyugdíjas korunkban kerítünk rájuk sort. Hajóval Bécsbe, mint Kossuth - tervnek sem utolsó, de a valóságban igazán elragadó kaland.

Minden második westernfilm errõl szól: jön a gonosz bányatársaság, és el akarja - tûzzel-vassal, mézesmadzaggal - kergetni földjükrõl a szegény farmereket (indiánokat).

Ipolyság tíz perccel elõbb csatlakozott, Pozsony meg majdnem lekéste, de hallottunk olyat is, hogy Szlovákia fõvárosa a döntõ órákban Ostrava volt, az integráció legnagyobb hõsei pedig Hossa és Petrovicky.

2004 a Mars éve, ez a napnál is világosabb. Percenként jönnek a hírek a bolygót kutató űrszondák eredményeiről vagy éppenséggel kudarcaikról. Tudjuk, mit talált a Beagle-2, a Spirit, esetleg az Opportunity. Együtt aggódunk a Mars Express sorsáért. Bush elnök nemrég bejelentette, hogy ötven éven belül embert küldenek az égitestre - ők, mármint az amerikaiak. Mi, mármint a magyarok, csak nem várakozhatunk ilyen sokáig: a hét végén lezajlott az első magyar Mars-utazás. Gánton.

El pueblo unido jamás será vencido! - ki van próbálva, mondhatom. Hiába Lenin, hiába a bajszos Sztálin. Ki ismeri rajtunk kívül Petőfi Sándort? A forradalmak hazája Dél-Amerika, sehol nem tudják úgy mondani, hogy revoluszion, muerte, tekieró, vámosz, vámosz, preszidente, olé, olé, olé. Nem John Malkovich az első amerikai, aki ezt keni-vágja.

Nem átallom: betegre röhögtük magunkat, majdnem végig, ezerszer látott francia burleszk a nagyszívű, ám elmegyenge balfácánról egy erre szakosodott majsztró elővezetésében, korunk két bálványszínészével, mi is kéne még? Tényleg semmi, de azon talán érdemes lenne elmorfondírozni, mi is lehetett volna ebből, ha rendesen megcsinálják. Nyilván szinte ugyanez, de azért mégis. Tán kicsit más.

"A farkasok órája közel, de a pajzsok még nem repedtek meg, a Gonosz trónja szilárd, de nyugat felől már felszálltak a sasok, halál az árulókra, a szövetség él, holnap új hajnal hasad, a varázsló kivonja a szent kardot, az íjászok újra tegezik egymást" - ilyeneket s minden más effélét beszélnek a hősök, legtöbbször a fáklyaláng alatt, talpig vértben és verejtékben, az átkötő szakaszokban tágas termekben, végig vakbélgyulladás közeli ábrázattal, nagyon, nagyon komolyan. Fémes surranás a vetítőterem felett: hüvelyét veszti, brong a kardlap, harcba indul a jó a soron következő szubhumán uzurpátor ellen. "riások és törpék küzdenek az örök világosságért, vagy éppen ellene: látszólag minden olyan, mint a mesében.