Ordas eszmék - Chris Nahon: Farkasok birodalma (film)

  • - ts -
  • 2005. július 14.

Zene

Két szálon indulunk, az egyik ígéretesebb, mint a másik - valamivel.
A korszerű orvostudomány inkább ijesztő, mint megnyugtató laboratóriumában egy fiatalasszony emlékei között keresgélnek néhányan, doktorok, rendőrök, férj és maga az érintett. Anna simán felismeri JFK-t, Che Guevarát, Giocondát és a többi széltolót, de amikor kedves férje képét mutatják neki, csak néz, mint a moziban. (Ali Agcát azért még megmutathatták volna.) Ki érti ezt? A jelenlévők, ideértve természetesen a nézőt is, nem nagyon. Többségük rosszat sejt, kivéve a nézőt, ő még fut a pénze után... Nehéz és veszélyes döntést hoz a konzílium, nincs mese, jöjjön a szövettan, aztán telepítsünk be ezt-azt (csupa egészséges dolgot) Anna agyába, amitől reggel a fürdőszobába menet felismeri majd a mosolygó Laurent-t. Senki nem túl lelkes, a nevezett Laurent-t leszámítva, biztató szavai mögött annyira nem érezni semmi kétséget, hogy az már több mint gyanús. Megünneplendő a jó hírt (agyműtétre készül a család), menten össze is trombitálja kollégáit egy kiadós vacsorára, állítólag rosszulesne nekik, ha nem jöhetnének. Már az előétel (kagyló parasztosan) alatt kiborul azonban az éjjeli. A rendőri beosztású társaság nyilván osztályspecifikus szürcsölését a főnök tolakodó kíváncsisága harsogja túl, amitől - hisz nincsenek válaszai az olyan kérdésekre, hogy hol s hogyan jött össze urával - Anna persze dob egy akkora hátast, hogy újfent ápolásra szorul...

Mindeközben lenn, a csatornában egy sorozatgyilkossági ügy látszik körvonalazódni Paul Nerteaux kapitány fiatal szeme előtt. Paul poétikus kora dacára úgy dönt, mint a legdörzsöltebb filmes róka, aki még a Lumiére fiúk keze alatt kezdte a mozizást. Teketória nélkül hívja ki Jean Renót az esethez - talán a Teljesen Elhülyült Rendőrök Szanatóriumából, ahol mindnyájónk kedvence mérsékelten sikeres totalizatőr vállalkozást folytat, és ugyancsak sertésmód táplálkozik. Jean-Louis Schiffer figurájára odafigyeltek nagyon, Reno melírozott hajjal és cakkosra szabdalt képpel lép elénk, mint a Tour de France egykor gyakran bukó veteránja. Nélkülözhetetlen is az ilyen, ha sorozatgyilkosságról van szó. Esetünkben természetesen helyesebb lenne gyilkosságsorozatról beszélni, hiszen e szál már az első kockáin illedelmesen, érthetően bemutatkozik: otthon csak kis rémnek szólítanak, apám A hetedik, anyám a Bíbor folyók, rokonságom dús, ám némileg belterjes, melyeket (mármint a belterjeket) kiteregetni szokásunk. Megcsonkított, decens időszakot vízben töltött nőtetemet nyílik módunk vizsgálni - szokott mozilátvány. Ez a rossz jel a jobbik szálon is.

Anna a vacsora közben mozizombiknak látja néha az önmagukban sem túl szépségdíjas meghívottakat. A film több mint két óra, de ez az első negyedbe esik, s innentől tudható, hogy rossz vége lesz az egésznek... Amikor az emberi fantáziát összekeverjük, vagy ami még rosszabb, behelyettesítjük a filmes (közelebbről: maszkmesteri) fantáziával. A hős azt látja rémálmában, amit amúgy a moziban szokott. Tehát nem önnön démonai riasztják, hanem celluloid szirszarok. Mindig itt van vége mindennek.

A halottnak azonban szakálla nő, Anna, férjének mit se szólván, keres egy pszichiátert, segítsen kideríteni, ki is ő. Velekorú nő, nincs jobb dolga nyilván, nekivágnak. Röpke kettősük megéri a pénzét, nagy pislogások és dohányzások között mennek előre, rendületlenül: mintha nem is ezt a ménkű ostoba baromságot látnánk, hanem valami olyasmit, mintha régvolt francia majsztrók szellemeit egy gonosz erő akciófilm készítésére kényszerítené... De Mathilde-ot kisvártatva még a rendező is elfelejti.

Mi azonban egyre biztosabbak vagyunk a dolgunkban, tudásunk egyre nő, lassan Reno is gyanús lesz nekünkÉ A sorozatgyilkosság tele van rituális jegyekkel, jaj, anyám, melyik nem? Fiam, ott a hátsó padban, hogy is hívnak, ahelyett, hogy sugdolózol, mondjad meg gyorsan, hogy mi az elsődleges teendő, ha sorozatgyilkosság felderítésével bíz meg a nagymamád! Tanár úr, kérem, nem a gyilkos, hanem a lehetséges áldozat után vetem magamat, leülök mellé, aztán várom, hogy jöjjön a gyilkos, de nagyon ügyelek arra, hogy valami fedett helyen üljünk le (erotikus pszichothriller esetében: feküdjünk), mert ebben a zsánerben mindig zuhog az a rohadt eső.

Mindez nem érdemelne egy büdös szót sem, ha nem szolgálna egy olyan örömforrással, amiről azt hittem, hogy már nem is létezik, vagy csak Amerikában. Nem fogják elhinni: egy politikai propagandafilmet meséltem eddig! De egy olyan otromba marhaságot, amilyet anno a Mosz- vagy Lenfilmnél is elképzelhetetlennek tartottak, és úgy vágták volna ki az effélével jelentkezőt, hogy meg sem áll hazáig, nem tréfálok.

Az ismert műtörténeti okokon felül azért volt szükség Jean Renóra, mert a törökök itt dobrokolnak az unió kapui előtt, és Franciaországnak nincs momentán jobb ötlete arra nézvést, hogy ki más állíthatná meg őket az utolsó dönerkioszknál. A jó Jean húsz évet húzott le a török negyedben, ismer mindenkit, aki számít, és majdnem egy fél kebabot is képes egyszerre megenni. Rövid pár perc alatt amit a törökökről megtudhatunk: szűk, munkavédelmi előírásokat be nem tartó műhelyekben zsákmányolják ki honfitársaikat, felette hajlamosak csatornában, patkányok közt tölteni szabad perceiket, különös hobbijuk az illegális bevándorlás, életük értelme a kábítószer ide-oda csempészése, szart esznek, otthon maradt gyermekeikkel zsarolják asszonyaikat, egy Szürke Farkasok nevű szervezet uralkodik felettük, mely változatos és roppant hathatós módszerekkel igyekszik további disznóságokra serkenteni őket...

Ám a tisztánlátás végett a mozi végin eljutunk Törökországba is, ahol szemben a mindennapos párizsi esőkkel, csak a nap süt feszt, és mindenhonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Boszporusz-hídra. Úgyhogy sokkal jobban tennék a törökök, ha otthon maradnának.

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.