Csakhogy a valósággal babrálni kifejezetten kényes foglalatosság. A hazájában dúsan díjazott film alkotói talán ezért is találták jónak a kitaposott úton nekimenni a dolognak. Barcelona, La Coruna, mindegy is: a mágikus realizmus hímes mezején andalgunk (meg is van: andalgúziában). A filmrendezői státusból nézvést alacsonyabb néposztályok között, kevésbé régebbi cseh, mint inkább aligmúlt-béli angol mintákat követve. Van egy tapasbár, s benne keringőznek az egytől egyig csuda helyes, csuda szeretetreméltó, csuda különleges prolik - mindegyiknek megvan a maga baja, s minden baj összefügg szorosan a szerelemmel. Mindazonáltal izgulhatunk, vajon hogyan sikerül kijönniük a kalamajkáikból - az alkotóknak meg a filmjükből. Sokáig persze nem kell rágnunk a körmünket: ezt a tapast közétkeztetésre szánták, receptre készült.
Van két késő kamasz árufeltöltőnk, egy érett szatócsnőnk, egy drogdíler nagyink és mások mellett az emlegetett kocsmárosunk - tanulság: a szórakoztató alsókutyák a szolgáltató szféra kosztoltatási ágazatában nyomulnak. Csak nem etetni akarnak minket is? De bizony. Hovatovább én árukapcsolásra gyanakszom! A mi utcánkban lévő szupermarketben például épp most van spanyol hét: sherry, cava, antipasti, tapas dobozban - kipróbáltam, olyan boltimód finomak. Csak nem együtt jöttek ezzel a filmmel? Mert ez is ilyen. Egy komisz giccs, de eteti magát, s nem fekszi meg a gyomrot.
A mondanivalóit - mert az kettő is van neki - hongkongi vendégszereplője böki ki a végin. A szerelem olyan növény, amit mindennap locsolni kell! Továbbá Bruce Lee él! Alighanem mindkettő igaz lehet.
Forgalmazza a Cirko-Film - Másképp Alapítvány
