Bóti koszt - José Corbacho, Juan Cruz: Tapas (film)

  • - ts -
  • 2006. szeptember 21.

Zene

A való világban járunk, a napnál is világosabb.
Mindez egy dugásból és egy kihagyott tizenegyesből derül ki (persze a valóság gyakorta csalóka: én például a mondott premisszákból arra következtettem, hogy valahol Galíciában vagyunk, a sillabuszok azonban Barcelona külvárosát említik). Öregedő, finoman szólva is testes kocsmáros kimérten dönget egy korban hozzá illő örömlányt, aki az izgalmakat fokozandó, monoton hangon neveket sorol. Egészen Djukicig felőlem akár az ellenállási mozgalom hősei is lehetnének, de nála kiborul a bili, "Jaj, csak őt ne! Rajta ment el a bajnokság!" - riad a mulandó férfierő. Élő emberek megesett története tehát. (Djukic, a Deportivo La Coruna védője az 1993/94-es bajnokság utolsó, perdöntő mérkőzésén tizenegyest hibázott a Valencia ellen, 0-0 lett a végeredmény, a Barca viszont otthon kitekerte a Sevilla nyakát; kapcsolódó evidenciák: a Barca jövő héten épp a Valenciával játszik, a jelen szezonban is Athénban lesz a BL-döntő, mint akkor [a Milan kábé péppé verte a Barcelonát] - javítsanak ki, ha tévedek.) A bizonyíték kézenfekvő: így dugni csak a való életben lehet, a moziban máshogy kell, s nevezett Miroslav tényleg kihagyta...

Csakhogy a valósággal babrálni kifejezetten kényes foglalatosság. A hazájában dúsan díjazott film alkotói talán ezért is találták jónak a kitaposott úton nekimenni a dolognak. Barcelona, La Coruna, mindegy is: a mágikus realizmus hímes mezején andalgunk (meg is van: andalgúziában). A filmrendezői státusból nézvést alacsonyabb néposztályok között, kevésbé régebbi cseh, mint inkább aligmúlt-béli angol mintákat követve. Van egy tapasbár, s benne keringőznek az egytől egyig csuda helyes, csuda szeretetreméltó, csuda különleges prolik - mindegyiknek megvan a maga baja, s minden baj összefügg szorosan a szerelemmel. Mindazonáltal izgulhatunk, vajon hogyan sikerül kijönniük a kalamajkáikból - az alkotóknak meg a filmjükből. Sokáig persze nem kell rágnunk a körmünket: ezt a tapast közétkeztetésre szánták, receptre készült.

Van két késő kamasz árufeltöltőnk, egy érett szatócsnőnk, egy drogdíler nagyink és mások mellett az emlegetett kocsmárosunk - tanulság: a szórakoztató alsókutyák a szolgáltató szféra kosztoltatási ágazatában nyomulnak. Csak nem etetni akarnak minket is? De bizony. Hovatovább én árukapcsolásra gyanakszom! A mi utcánkban lévő szupermarketben például épp most van spanyol hét: sherry, cava, antipasti, tapas dobozban - kipróbáltam, olyan boltimód finomak. Csak nem együtt jöttek ezzel a filmmel? Mert ez is ilyen. Egy komisz giccs, de eteti magát, s nem fekszi meg a gyomrot.

A mondanivalóit - mert az kettő is van neki - hongkongi vendégszereplője böki ki a végin. A szerelem olyan növény, amit mindennap locsolni kell! Továbbá Bruce Lee él! Alighanem mindkettő igaz lehet.

Forgalmazza a Cirko-Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.