Miután a Fővárosi Ítélőtábla július 2-i ítéletében jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet, és két napra rá a rendőrség felszámolta azt a demonstrációt, amit ugyan nem az ítélet elleni tiltakozásul hívtak össze, de valahogy azzá alakult, azt gondolhattuk, hogy ez lesz az úzus. Ha a törvényen kívül helyezett szervezet tagjai eztán ugyanazért, ugyanúgy, ugyanolyan viseletben összeröffennek egy jó kis gyűlöletpartira, jön a rendőrség, lobogtatja az Ítélőtábla verdiktjét, és a résztvevőket hazaküldi, előállítja, szabálysértési bírságot ró ki rájuk. Hogy a július 4-i tüntetésen speciel nem a gárdázás, hanem a gyülekezési törvény megsértése miatt lépett fel a rendőrség - hisz a demonstráció sem spontán, sem bejelentett nem volt -, mellékkörülménynek tűnt: a fontosnak a jogszerű rendőri fellépés üzenete látszott. Aki az ítélet után gárdázik, büntetést kap. Annál is inkább, mert sokan próbálták hülyének tettetni magukat az ítélet értelmezésekor, mondván, hogy az a gárda szimbólumait nem tiltotta be, és az egyenruhát sem, és a gárdistáknak csak annyit kell tenniük, hogy új néven újjáalakulnak, és minden mehet tovább. Ám e komolytalan kételyek és kifogások dacára - az ítélet egyértelmű. A gárdázás dramaturgiája és színpadi kellékei (az uszító szónoklatok, az egyenruha, az alakzatban vonulás, a vezényszavak) összességükben a közrendet és a köznyugalmat támadják, és sértik mások jogát a biztonsághoz és a szabadsághoz - ezért be vannak tiltva.
