A vita nevében

Publicisztika

Az írországi választók a hétvégén meggyőző arányban (majd 70 százalék) mondtak igent az Európai Uniót szorosabbra fazonírozó lisszaboni szerződésre.
p>Az írországi választók a hétvégén meggyőző arányban (majd 70 százalék) mondtak igent az Európai Uniót szorosabbra fazonírozó lisszaboni szerződésre.

Az, ami Írországban történt, tök egyszerű, és pont az, aminek látszik. Másfél évvel és egy gazdasági világválsággal ezelőtt az írek szűk többsége elhitte a nemre biztató, jobbára a bevett politikai rendszeren kívül ügyködő formációk jelszavait és összeesküvés-elméleteit az ír "szuverenitás" feladásáról, az arctalan brüsszeli hivatalnokok titkos üzelmeiről, a nagytőke, vagy épp ellenkezőleg, a világszocialisták ármánykodásairól (elvégre az unió csak ezek politikai paravánja). A no camp az ambiciózus üzletember, Declan Ganley által iniciált félcivil mozgalomból és a dublini parlamentben, a Dáilban összesen négy szavazattal bíró Sinn Feinből állt össze (az egykori IRA egykori fedőpártja), és tagjait mit sem zavarta, hogy indokaik egymásnak gyökeresen ellentmondtak. És bár volt bennük valami mélységesen idegesítő, a hazugságaikban, a szűkkeblűségükben, a korlátoltságukban, meg abban a képtelen helyzetben is, hogy mindösszesen százezer ember (ennyivel győztek akkor a nemek) revolverezni tud félmilliárdot, az eljárás demokratikus, legitim voltát megkérdőjelezni nem tudta és nem is akarta senki. Mi lesz most? - pislogtak körbe ijedten a nagy európai konzervatív, szocialista és liberális pártok.

Az lett, hogy az írek eszükhöz tértek, részben a válság hatására, részben mert hajlandók voltak meghallani azt, amit a választott politikusaik mondtak, meg az unió vezetői üzentek nekik. Az unió nem kényszeríti rájuk az "európai adórendszert", mert ilyenje nincs neki, nem tukmálja rájuk az abortuszt sem, és nem küld ír legényeket Iránba meghalni az európai szuperállam érdekeiért, mert nem tervezi lerohanni Iránt - hogy csak a legelvetemültebb ellenszlogeneket említsük. Az unió azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Írországot akkor sem fogja megszállni, ha másodszor is a nemek győznek, és nem zárja karanténba sem, sőt Írország bőven tagja maradhat az európai szabad kereskedelmi térségnek - Brüsszel legfeljebb lassan kiakolbólítja a közös intézményekből (kezdve mindjárt avval, hogy a dublini kormány nem állíthat majd uniós biztost), és elvágja az uniós fejlesztési forrásoktól. Egy vasat se kaptok - miért kapnátok, ha egyszer azt mondjátok, hogy nem kell?

Jó ízlés és intellektuális önbecsülés kérdése, hogy ezeket a mondásokat valaki "zsarolásnak", "nyomásgyakorlásnak", "fenyegetésnek" minősíti-e. Inkább csak az történt, hogy az igen hívei az elmúlt másfél évben szembesítették az ír választópolgárokat a nem esetleges győzelmének következményeivel; és ezek között Írország kiszorulásának az unióból már csak azért is szerepelnie kellett, mert az ír választók pont arról szavaztak, hogy Írország ki akar-e szorulni az unióból. Ha nem kell, úgy is jó - de akkor ne kelljen, és menj isten hírivel. A demokratikus vita eldöntötte a dolgot, és ha ez a demokratikus vita sokszor szükségszerűen bornírt, ostoba, időpocsékoló, demagóg is volt, akkor is ez döntötte el a dolgot.

A szorosabb európai összefonódásnak lapunk megjelenésekor talán már csak két fontos ellensége lesz, Václav Klaus cseh elnök meg a jövőre minden bizonnyal kormányra kerülő brit Konzervatív Párt (a lengyel államfő lapzártánkkor szerdára ígérte szignóját). A vita Klausszal már tulajdonképpen véget ért: a csehek többsége akarja a szerződést, a cseh parlament jóváhagyta, a cseh alkotmánybíróság pedig a jóváhagyást hagyta már jóvá egyszer: Klaus (illetve néhány pajtása) ezek után futott neki megint a jogászkodásnak. De ez inkább csak folklór már; ha az ír népszavazás demokratikus jellegét lehetetlen eltagadni, úgy Klaus viselkedését éppenséggel ennek hiánya jellemzi. És a prágai politika főerői bizonnyal nem fogják hagyni, hogy egyetlen cseh polgár fóbiái miatt a hazájukat az unió kitegye a küszöb elé.

A torykkal viszont a vita, meglehet, csak most fog kezdődni. Nem is velük elsősorban, hanem a brit választók többségével, akik elutasítják a szorosabb integrációt, és akiknek a leendő kormánypárt az ír minta szerinti népszavazást ígér most. De az ír népszavazás kimenetele épp azt bizonyítja, hogy a politikai ezotéria, a beszűkült nacionalista önelvűség, a "korrupt" és "romlott" (brüsszeli) elittel szembeni populizmus, a megátalkodott fafejűség legjobb ellenszere az értelmes beszéd, meg a pontos számolás. Miért ne működne ez egy házzal odébb is? Mindenhol?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.