Példátlan bűncselekmény-sorozat történt az elmúlt esztendőben Magyarországon. Egy fegyveresekből álló csoport - cigány emberekre vadászva - hatszor gyilkolt. Járták a vidéket, s hajnalban vagy éjszaka lecsaptak ártatlan áldozataikra, közöttük gyerekekre és asszonyokra is. Orvul, galádul, és az alapos gyanú szerint faji alapon.
Ez épp elég szörnyű igazság ahhoz, hogy ne lehessen elhinni, legalábbis a népesség azon csoportja szerint, amelynek tagjai úgy vélik: 1) az nem lehet, hogy magyar ember ilyet tegyen, mert a magyar ember nem lő le alvó gyereket; 2) az nem lehet, hogy ilyen bűncselekményeket a romák terhére valósítsanak meg, mert a romák azok a bűnözők, és nem az áldozatok. El lehet-e azt hinni, hogy egy hajnalban munkába induló romát lesből agyonlőnek? Egy olyan embernek, aki már abban sem hisz, hogy van olyan, hogy munkába induló roma? Hát még hajnalban? Egy ugyancsak ismeretlen nagyságú szubpopulációban meg az a gyanú munkál, nem is gyanú, hanem bizonyosság, hogy a történelemben semmi nem spontánul esik, és főként nem az ún. hétköznapi emberek cselekedetei nyomán. A dolgok - minden dolog - azért történnek úgy, ahogy történnek, mert egy kis klikk úgy akarja, hogy történjenek.
Az így előállt kognitív disszonancia feloldására már most számos gondolatkísérlet született, és még több fog a per előtt, alatt és után. Bármi lesz is a per kimenetele - úgy sejtjük egyébként, hogy a Magyarországot a múlt század végén megrázó tiszaeszlári per negatívba fordított hasonmásához lesz szerencsénk. Az a per is egy jelentős etnikai kisebbség helyét mutatta meg a korabeli magyar társadalomban, a többség róla szőtt képzeteit, tudását - s ezen keresztül a saját magához való viszonyát.
A hárítás mechanizmusai sokfélék - és ne higgyük, hogy mindezt csak obskúrus internetes fórumok gyűlölettől elvakult, névtelen hozzászólásaiból halásztuk. Ott vannak a jobboldali sajtó szalagcímeiben, manipulatív híreiben, a kertévék ostoba és gonosz tudósításaiban is.
A rendőrség tévedett - még mindig él a remény, hogy nem a valódi elkövetőket fogták el. Elkúrták ezt is, most meg blöffölnek, kormolnak.
A rendőrség hazudik, állítólagos bizonyítékaik vagy nem is léteznek, vagy hamisítottak (lesznek). Lehet, hogy a rendőrség magától hazudik, de nem valószínű. Inkább hazudtatja őket valaki, hisz a rendőrség mindig is a komcsik manipulációjának volt az eszköze (és persze az áldozata is), Gyurcsány velük lövetett ki szemet, és őket verette meg a tévé előtt 2006 őszén. Hát miről szólt az őszödi beszéd? És a Cion bölcseinek jegyzőkönyve? Az is csak egy kiszivárogtatás volt, végső soron.
Mármost ha nem az elfogottak a tettesek, akkor a valódi elkövetők cigányok voltak. Uzsorások. Családtagok. Egymást gyilkolják, mint az állatok, és megpróbálják a magyarokra kenni. Sőt, a cigányok. A borsodi cigánymaffia, amely a pénzükért ölte meg a szerencsétleneket. Vagy nem azért - hisz e maffia magas kormánykapcsolatokkal rendelkezik. Onnan jött az ukáz. Mert azok is benne vannak az uzsorában. Vagy mert a magyarokat akarták eláztatni. Ez a storyline a feltételezett tettesek elfogása előtt egy nappal indult (volna) útjára, egy állítólagos helyi cigány önkormányzati vezető nyilatkozata nyomán, ám időközben elvesztette aktualitását. Egy időre legalábbis.
Arra is van megoldás, ha végül mégis a gyanúsítottak lesznek az elkövetők. Ezek nem is nácik, hanem ügynökök. (Hisz nácik nincsenek, mert nem lehetnek, azokat csak kitalálták valakik, akiknek az az érdekük, hogy ki legyenek találva.) A titkosszolgálat végig tudott róluk. Azt is tudta, hogy mire készülnek. Ha pedig tudott a gyilkosságokról, és nem akadályozta meg őket, akkor ő gyilkolt. Tulajdonképpen. Politikai számításból, mi másból.
A történet e pontján, hétfőn bukkant fel a Magyar Nemzet címoldalán egy "kompiláció", ami azelőtt az "interneten" "keringett". A kompiláció a Nemzetbiztonsági Hivatalnál keletkezett dokumentumokra hivatkozva összegereblyéz egy rakás eljárásbéli hibát, majd azt demonstrálja, hogy az egyik gyanúsítottat egy darabig mint közveszélyes nácit megfigyelte az elhárítás, majd amikor értesült róla, hogy az illető valami fegyveres akcióra készül, a megfigyelését abbahagyta. Az illető ezután (a gyanú szerint) fő részese lett a hatszoros gyilkosságsorozatnak.
Az NBH némi habozás után nem cáfolja ezt az állítást. Ja, valaki bennfentes információkat szivárogtatott ki, de majd megüti a bokáját.
Mi sem értünk semmit. De lapzártánk idején, kedd délután már szinte ott tartunk, hogy Laborc Sándort azért küldték a titkosszolgálathoz, hogy levezényelje a szocialistáknak, a kormánynak meg a zsidóknak oly jól jövő gyilkosságsorozatot. Most, hogy vége van, lelép, de előbb nyugdíjazza az összes alkalmazottját, aki tudhat valamit. Megy az a miniszter is, aki amúgy is csak benézett egy kis iratmegtekintésre. Mi lesz itt még előadva csütörtökig, amikor megjelenünk?
Ficsor Ádám miniszter azt ígéri hétfőn, hogy "majd a jövő héten" mond valamit.
Lehet, hogy a kiszivárogtatott információk nem igazak. Vagy nem úgy igazak, és van rájuk magyarázat. De egyelőre, kedd délután csak két dolog következik belőlük.
Nincs az a vad összeesküvés-elmélet, ami ebben a pillanatban ne lenne helytálló. És a még rosszabb: Magyarország semmit nem képes tenni azért, hogy hasonló szörnyűségek a jövőben ne történjenek meg.
Nem lesz az a jövő hét egy kicsit késő?
