Múlt heti jelentésében az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jól nekiment a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nek. A csaknem százoldalnyi szöveg valóban lehangoló olvasmány, még ha elfogadjuk is, hogy a számvevők is tévedhetnek, illetve terjedelmes válaszában a vagyonkezelőnek is akadnak jogos ellenérvei. Nem is a konkrét esetek - Bábolna, a moszkvai kirendeltség ingatlanának vagy a Magyar Posta épületeinek az eladása - a legelszomorítóbbak, noha az állam ezekkel a tranzakciókkal nem járt jól. S hogy egyéb ügyleteken - jelesül a Bábolnai Ménesbirtok Kft., a Kerteskői Gazdaság értékesítésén vagy a sukorói ingatlancserén - előre megfontoltan és magánérdekek javára bukott-e, azt az ügyészség is vizsgálja.
Hanem az államigazgatás egyes zugait eluraló káosz még egyszer sem mutakozott meg ennyire.
Az állami vagyonról szóló 2007-es törvény (Vtv.) a korábbi intézményrendszert (ÁPV Zrt., Kincstári Vagyoni Igazgatóság, Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet) megszüntetve létrehozta a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsot, és annak operatív szerveit, az MNV Zrt.-t és az ellenőrző bizottságot. A törvény célja az összevonással-egyszerűsítéssel az volt, hogy az állami vagyongazdálkodás hatékonyabb, átláthatóbb és takarékosabb legyen. Egyetlen szervezetre nemcsak világosabb jogszabályok alkothatók, de a felelősségi körei is egyértelműbbek.
Ehhez képest az ÁSZ-jelentés java másról sem szól, mint az összevissza, ellentmondásos vagy nem is létező szabályozási környezetről. Leltárak híján eleve hendikeppel indult az új szervezet, s ezt csak tetézte a kusza és sötét jogszabályi környezetből adódó felelősségnélküliség, amin a kormány és a többi felettes hatóság beavatkozásai sem segítettek, sőt. A helyzetet kitűnően jellemzi az egyik számvevőszéki észrevételre adott két ellentétes reakció: a Pénzügyminisztérium szerint az MNV mulasztása az oka a vagyonbeszámoló hiányának, míg az MNV szerint ők mindig mindent időben elvégeztek. Akárkinek is van igaza (már ha valakinek egyáltalán), itt valami nagyon félrement.
Hogy ez miért és szükségképpen alakult-e így, arra nemcsak szakmai, de politikai válaszok is elképzelhetők (az ÁSZ ezzel természetesen már nem foglalkozott). Az elképzelés (ha még emlékszünk rá, a gyurcsányi állammodernizálás egyik eleme) önmagában jó ügyet szolgált: az ÁSZ is utal rá, hogy még ez a felemás államigazgatási egyszerűsítés is láthatóvá tette az állami vagyonkezelés korábbi hiányosságait. Az alapvetően helyes és tisztességes elgondolás azonban a gyakorlatban önmaga paródiájává züllött, s egyszerűen becsődölt. Miért? Előkészítetlenség, hozzá nem értés, a regnáló hatalmat szabotáló és fél szemmel már az újra kacsingató apparátus, esetleg puszta nemtörődömség az oka? Mindegy; a végeredmény a lényeg, az pedig félelmetes képet fest a magyar állam állapotáról.
