Apa húst süt nekünk

Publicisztika

Szokatlan, hogy lapunk elején rögtön egy műelemzésbe szaladjon bele a kedves olvasó, de nem bírjuk megállni, ráadásul amiről beszélünk - az orbanviktor.hu honlapon fellelhető Nyárutó az Orbán családnál c. filmetűd -, legalább annyira politikai, mint művészi tett, bár evvel aligha állítottunk egetrengetőt, hisz a jó művészet mindig politika is. Valahol!

A 11 és fél perces alkotás, imitálja bár mégannyira is a home videók, a családi ünnepségekről barkácsolt házi felvételek hangulatát és miliőjét, szakavatott kezek munkáját dicséri - erről a pompás beállítások, a világítás szakszerűsége, a rafinált vágások és a dramaturgia kifinomultsága tanúskodik. A színhely Orbánék kertje, az idő ebéd-, a rétes készül, a hús sül. A hosszú, majd 4 perces expozíció a családfő nélkül bonyolódik, gyermekei és hitvese tésztát nyújtanak és töltenek, miközben mindennapi életük apró részleteibe avatják be a nézőt: a nyári nyelviskoláról, az iskolatáskáról, az óvoda nehézségeiről. Szinte vágni lehet a harmóniát és a derűt, a tökéletes elrendezettség látszatát, mely fölött, mint Istené a vizeken, az ekkor még jelen nem lévő családfő szelleme lebeg. A lányok bájosak, a fiúgyermek a futballbajnokságban csapatával három mérkőzésből hat pontot szerzett, és ez tényleg nem rossz eredmény. Olyan világ ez, amelyben a feladatok és a szerepek magától értetődők: a fiúk versengenek, a lányok tanulnak és édesítik az életet. "23 évig járok általános iskolába"- mondja egy ponton Orbánné Lévai Anikó, nyilván arra célozva, hogy öt gyerek óta az ő terhe a lecke kikérdezése, a szülői értekezletek látogatása, a füzetvásárlás, a tízórai csomagolása. Az időközben színre lépő miniszterelnök-jelölt atya - kissé korpulens porhüvelye egy kockás köténybe csomagolva tűnik fel a kert végében - évődik és atyailag fegyelmez, évődve fegyelmez, majd hússütéshez lát és beszédbe fog. A film ekkor fedi fel metaszintjét: a pódiumokról, nagygyűlésekről, interjúkból már megszokott szavak (az ország egyöntetűen változást akar, bármerre is jár az országban, csak ezt hallja az emberektől, és ő készen áll, ám a szocialisták ésatöbbi) hirtelen más értelmezési keretet adnak az előző képsoroknak is. A család és a politika végképp egymásba csúszik, a családapa képe kitágul, felnagyítódik, és az ország leendő első emberének kontúrjait rajzolja ki. Ahogy a családban elrendez cirka mindent, úgy fog a család szélesebb környezetében, az ún. "társadalomban" is; és ahogy az Orbán család békéje és harmóniája az ő vállán nyugszik, úgy veszi fel majd hátára a nagy Orbán-család gondjait is. Tegyétek a szívetekre a kezetek, kedves édesapák: ugyan, melyőtök nem érezte már át azt a felelősséget és azt a mindenhatóságot, ami a családfőséggel jár? S melyőtök nem álmodozott már e hatalom - ha lehet: korlátlan - kiterjesztéséről? Ne hazudjatok most - az emberi lélek egyik alapösztönét lepleznétek el!

A politikus közvetlen családtagjainak ilyetén beemelése a politikai marketing világába persze nem új jelenség, e kísérlet talán csak merészségével tűnik ki, mely merészség elsőként a szemérem hiányának a másik neve, de nem csak az. (Amúgy is hagyjuk végre már ezt az értelmiségi nyavalygást a jó ízlésről.) Lehet, hogy ezt a kisfilmet jobbára csak a hardcore látja, hisz ki más látogatja jókedvében a pártelnök weboldalát. De ha mégsem? Kiket csábít ez, pont ez át az ingadozók, netán az ellenfél táborából, mit tesz hozzá az 1,6 vagy a 2,2 millióhoz? Hányan vannak a választókorú népességben az egyedülállók, a csonka vagy boldogtalan, vagy szegény családban élők, a nők, akik beleborzonganak a mondatba, hogy "23 évig járok általános iskolába" - mindazok, akiknek ez az idill az édenkertben, valahol a Cinege utcában már kicsit sok a jóból?

A válaszról sejtelmünk sincs, szerintünk a film alkotóinak és főszereplőjének sem. Ezek szociológiailag nem mérhető dolgok. De talán nem is itt kell keresnünk a mű sikerének vagy kontraproduktivitásának a kulcsát. Ha egy demokratikusan megválasztott politikus közszerepében családfőnek képzeli, vagy annak próbálja eladni magát, általában ráfázik, erről éppenséggel Orbán is tudomást szerezhetett 2002-ben. (Megvan még, amikor kormányfőként személyesen akarta elbírálni a hadsereg főtisztjeinek angoltudását? Vagy dönteni arról a mozgóképes közalapítvány helyett, hogy melyik forgatókönyvből legyen film?) Eltelt nyolc év, visszaértünk ugyanoda. Na ne gyerekeskedjünk!

(Azt tudták, hogy Európa jelenleg is ismer államfőt, aki időnként egyes szám harmadik személyben beszél magáról, és Batykónak, vagyis Apucinak szólítja és szólíttatja magát? Pedig Batykót Belarusz népe szabadon választotta meg. Az első alkalommal legalábbis.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.