Apa húst süt nekünk

Publicisztika

Szokatlan, hogy lapunk elején rögtön egy műelemzésbe szaladjon bele a kedves olvasó, de nem bírjuk megállni, ráadásul amiről beszélünk - az orbanviktor.hu honlapon fellelhető Nyárutó az Orbán családnál c. filmetűd -, legalább annyira politikai, mint művészi tett, bár evvel aligha állítottunk egetrengetőt, hisz a jó művészet mindig politika is. Valahol!

A 11 és fél perces alkotás, imitálja bár mégannyira is a home videók, a családi ünnepségekről barkácsolt házi felvételek hangulatát és miliőjét, szakavatott kezek munkáját dicséri - erről a pompás beállítások, a világítás szakszerűsége, a rafinált vágások és a dramaturgia kifinomultsága tanúskodik. A színhely Orbánék kertje, az idő ebéd-, a rétes készül, a hús sül. A hosszú, majd 4 perces expozíció a családfő nélkül bonyolódik, gyermekei és hitvese tésztát nyújtanak és töltenek, miközben mindennapi életük apró részleteibe avatják be a nézőt: a nyári nyelviskoláról, az iskolatáskáról, az óvoda nehézségeiről. Szinte vágni lehet a harmóniát és a derűt, a tökéletes elrendezettség látszatát, mely fölött, mint Istené a vizeken, az ekkor még jelen nem lévő családfő szelleme lebeg. A lányok bájosak, a fiúgyermek a futballbajnokságban csapatával három mérkőzésből hat pontot szerzett, és ez tényleg nem rossz eredmény. Olyan világ ez, amelyben a feladatok és a szerepek magától értetődők: a fiúk versengenek, a lányok tanulnak és édesítik az életet. "23 évig járok általános iskolába"- mondja egy ponton Orbánné Lévai Anikó, nyilván arra célozva, hogy öt gyerek óta az ő terhe a lecke kikérdezése, a szülői értekezletek látogatása, a füzetvásárlás, a tízórai csomagolása. Az időközben színre lépő miniszterelnök-jelölt atya - kissé korpulens porhüvelye egy kockás köténybe csomagolva tűnik fel a kert végében - évődik és atyailag fegyelmez, évődve fegyelmez, majd hússütéshez lát és beszédbe fog. A film ekkor fedi fel metaszintjét: a pódiumokról, nagygyűlésekről, interjúkból már megszokott szavak (az ország egyöntetűen változást akar, bármerre is jár az országban, csak ezt hallja az emberektől, és ő készen áll, ám a szocialisták ésatöbbi) hirtelen más értelmezési keretet adnak az előző képsoroknak is. A család és a politika végképp egymásba csúszik, a családapa képe kitágul, felnagyítódik, és az ország leendő első emberének kontúrjait rajzolja ki. Ahogy a családban elrendez cirka mindent, úgy fog a család szélesebb környezetében, az ún. "társadalomban" is; és ahogy az Orbán család békéje és harmóniája az ő vállán nyugszik, úgy veszi fel majd hátára a nagy Orbán-család gondjait is. Tegyétek a szívetekre a kezetek, kedves édesapák: ugyan, melyőtök nem érezte már át azt a felelősséget és azt a mindenhatóságot, ami a családfőséggel jár? S melyőtök nem álmodozott már e hatalom - ha lehet: korlátlan - kiterjesztéséről? Ne hazudjatok most - az emberi lélek egyik alapösztönét lepleznétek el!

A politikus közvetlen családtagjainak ilyetén beemelése a politikai marketing világába persze nem új jelenség, e kísérlet talán csak merészségével tűnik ki, mely merészség elsőként a szemérem hiányának a másik neve, de nem csak az. (Amúgy is hagyjuk végre már ezt az értelmiségi nyavalygást a jó ízlésről.) Lehet, hogy ezt a kisfilmet jobbára csak a hardcore látja, hisz ki más látogatja jókedvében a pártelnök weboldalát. De ha mégsem? Kiket csábít ez, pont ez át az ingadozók, netán az ellenfél táborából, mit tesz hozzá az 1,6 vagy a 2,2 millióhoz? Hányan vannak a választókorú népességben az egyedülállók, a csonka vagy boldogtalan, vagy szegény családban élők, a nők, akik beleborzonganak a mondatba, hogy "23 évig járok általános iskolába" - mindazok, akiknek ez az idill az édenkertben, valahol a Cinege utcában már kicsit sok a jóból?

A válaszról sejtelmünk sincs, szerintünk a film alkotóinak és főszereplőjének sem. Ezek szociológiailag nem mérhető dolgok. De talán nem is itt kell keresnünk a mű sikerének vagy kontraproduktivitásának a kulcsát. Ha egy demokratikusan megválasztott politikus közszerepében családfőnek képzeli, vagy annak próbálja eladni magát, általában ráfázik, erről éppenséggel Orbán is tudomást szerezhetett 2002-ben. (Megvan még, amikor kormányfőként személyesen akarta elbírálni a hadsereg főtisztjeinek angoltudását? Vagy dönteni arról a mozgóképes közalapítvány helyett, hogy melyik forgatókönyvből legyen film?) Eltelt nyolc év, visszaértünk ugyanoda. Na ne gyerekeskedjünk!

(Azt tudták, hogy Európa jelenleg is ismer államfőt, aki időnként egyes szám harmadik személyben beszél magáról, és Batykónak, vagyis Apucinak szólítja és szólíttatja magát? Pedig Batykót Belarusz népe szabadon választotta meg. Az első alkalommal legalábbis.)

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.