Mutasd a szalagod!

Publicisztika

Érdekes társadalompszichológiai kísérletbe fogott köztársaságunk kormánya, az alanyok körébe beletartozik nagyjából mindenki, aki fizetett már közért pénztáránál, és legalább közelítő pontossággal tud válaszolni arra a kérdésre, hogy az ezer és a millió közt hány nulla különbség van. Egy augusztusi kormányrendelet szerint az önkormányzati és a többségi állami tulajdonú vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk vezető beosztású munkavállalóik juttatásait, az alapbértől a prémiumokon és az ebédjegyen át a végkielégítésig. Pár cég már eleget is tett e kötelezettségének, és a nagyközönség értesülhetett arról, hogy - például - a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. üzemeltetési és lebonyolítási osztályvezetője, Sz.-né K. Gyöngyi 839 ezer Ft bruttó fizetést kap (és mellé a megengedett maximális cafeteria juttatásokat). E rendelkezés hivatkozási pontja a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992/LXIII. törvény. Ha egy köztulajdonú vállalat kiadásairól és bevételeiről a köznek értesülve kell lennie, mint ahogy e törvény szerint értesülve kell, és a fizetési lista a kiadások része, akkor nincs mese.

Érdekes társadalompszichológiai kísérletbe fogott köztársaságunk kormánya, az alanyok körébe beletartozik nagyjából mindenki, aki fizetett már közért pénztáránál, és legalább közelítő pontossággal tud válaszolni arra a kérdésre, hogy az ezer és a millió közt hány nulla különbség van. Egy augusztusi kormányrendelet szerint az önkormányzati és a többségi állami tulajdonú vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk vezető beosztású munkavállalóik juttatásait, az alapbértől a prémiumokon és az ebédjegyen át a végkielégítésig. Pár cég már eleget is tett e kötelezettségének, és a nagyközönség értesülhetett arról, hogy - például - a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. üzemeltetési és lebonyolítási osztályvezetője, Sz.-né K. Gyöngyi 839 ezer Ft bruttó fizetést kap (és mellé a megengedett maximális cafeteria juttatásokat). E rendelkezés hivatkozási pontja a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992/LXIII. törvény. Ha egy köztulajdonú vállalat kiadásairól és bevételeiről a köznek értesülve kell lennie, mint ahogy e törvény szerint értesülve kell, és a fizetési lista a kiadások része, akkor nincs mese.

Az nyilván lényegtelen mellékkörülmény, hogy ezt az egészet (történelmileg) Kocsis István idézte elő, illetve az a titokzatos illető, aki tavaly meg akarta az akkor még a Magyar Villamos Műveket igazgató Kocsist mogyorózni: Kocsis ezután landolt a BKV-nál, ahol is a további mogyorózgatás megelőzése, illetve az addigi MVM-es birizgálgatás elfeledtetése érdekében elénk öntötte a BKV fordulatos végkielégítési és szerződéskötési praxisát. Így loptok ti! A kormány meg kapott az alkalmon, hogy felháborodhat kicsit: elő a fizetési ívekkel mindenhol!

Nem biztos, hogy ezen intézkedés genezise mellékkörülmény.

A rendelet váratlan mélységekig világít bele az állami vállalatok bérezési gyakorlatába, amennyiben nem csak a legfelső vezetőket érinti. Az előbb emlegetett NIF Zrt. például osztályvezetőkig bezárólag nyilvánosságra hozta munkavállalóinak juttatásait, hisz ezt rendeli a rendelet. Hogy ezt névvel teszi (mert így rendeli a rendelet), minek következtében az osztályvezetők egy szerfölött személyes adata is nyilvánosságra kerül, és például Sz.-né K. Gyöngyiről az ismerősei is megtudják most, hogy úgy hatszázezer nettót visz haza, és ettől Sz.-né K. Gyöngyinek nem lesz könnyebb az élete, az vagy sérti Sz.-né K. Gyöngyinek a személyes adatok védelméhez való jogát, vagy nem. (Talán nem, mert e jogáról részben lemondott, még akkor is, ha netán nem tudott róla. A kérdés csak az lehet, hogy ez a rész mekkora; hogy a kormány a stréberkedésben nem esett-e át a ló túloldalára. Az adatvédelmi biztos lapzártánk után teszi közzé állásfoglalását.)

Félreértés ne essék: a felső vezetők fizetésének nyilvánosságát fenntartások nélkül helyeseljük (ilyen listát a Nemzeti Vagyonkezelő korábban már közzétett). De evvel sincs még semmi megoldva. A BKV-botrány közkeletű tanulsága az, hogy bármilyen magas irányítói poszt betöltése az állami vagy önkormányzati tulajdonú vállalatnál a szervezett és ügyesen lepapírozott tolvajlással egyenértékű. Vajon hányan lesznek hajlandók és képesek a választókorú népességben a disztingválásra, arra, hogy a most nyilvánosságra jutó összegekről - a legkisebb tétel is sokszorosa az átlagfizetésnek - reális ítéletet alkossanak? Egyáltalán fontolóra venni, hogy a másfél milliós havi fix a vezér helyettesének sok-e vagy kevés, és mihez képest? Hisz az összegek önmagukban nem mondanak semmit. Arról is tudással kellene bírnunk, hogy miért és miért annyiért választották ki ezeket az embereket, mit kell a pénzükért teljesíteniük, és teljesítik-e azt. A disznóságok és a best practice szétszortírozásához a szerződések megkötésének és teljesülésének darabonkénti, érdemi, nyilvános vizsgálatára lenne szükség. Miközben a demagóg rikoltozás annyival, de annyival egyszerűbb válasz lesz.

Figyelemelterelésnek kicsit erős; épp annyi romboló potenciál van benne, mint amennyi lehetőség arra, hogy végre elkezdjünk értelmesen a legfontosabbról, a pénzről beszélni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.