Miután a Fővárosi Ítélőtábla július 2-i ítéletében jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet, és két napra rá a rendőrség felszámolta azt a demonstrációt, amit ugyan nem az ítélet elleni tiltakozásul hívtak össze, de valahogy azzá alakult, azt gondolhattuk, hogy ez lesz az úzus. Ha a törvényen kívül helyezett szervezet tagjai eztán ugyanazért, ugyanúgy, ugyanolyan viseletben összeröffennek egy jó kis gyűlöletpartira, jön a rendőrség, lobogtatja az Ítélőtábla verdiktjét, és a résztvevőket hazaküldi, előállítja, szabálysértési bírságot ró ki rájuk. Hogy a július 4-i tüntetésen speciel nem a gárdázás, hanem a gyülekezési törvény megsértése miatt lépett fel a rendőrség - hisz a demonstráció sem spontán, sem bejelentett nem volt -, mellékkörülménynek tűnt: a fontosnak a jogszerű rendőri fellépés üzenete látszott. Aki az ítélet után gárdázik, büntetést kap. Annál is inkább, mert sokan próbálták hülyének tettetni magukat az ítélet értelmezésekor, mondván, hogy az a gárda szimbólumait nem tiltotta be, és az egyenruhát sem, és a gárdistáknak csak annyit kell tenniük, hogy új néven újjáalakulnak, és minden mehet tovább. Ám e komolytalan kételyek és kifogások dacára - az ítélet egyértelmű. A gárdázás dramaturgiája és színpadi kellékei (az uszító szónoklatok, az egyenruha, az alakzatban vonulás, a vezényszavak) összességükben a közrendet és a köznyugalmat támadják, és sértik mások jogát a biztonsághoz és a szabadsághoz - ezért be vannak tiltva.
Mindezek után, gondoltuk volna, a jogalkalmazónak, első körben a rendőrségnek nincs nehéz dolga. Igaz, hogy a magyar állam más intézményei kevéssé proaktív magatartást tanúsítottak úgy a hiányzó joganyag előállításában, mint a már meglévő alkalmazásában, de legyen ez az ítélet az a szilárd pont, a fal, aminek az állam nekivetheti a hátát, és leszámolhat a paramilitáris erőszak fenyegetésével, s gátat vethet a fajgyűlölő, uszító beszéd terjedésének. Két és fél hónapja még nem tűnt lehetetlennek, hogy a rendőrség, ha gárdázásra neszel fel, odamegy, az illetőket felírja, előállítja, megbírságolja, és ha az illetők visszaesnek, súlyosabb büntetést kapnak. A 25, 50, 100 ezer forintos szabálysértési bírságok elég visszatartó erővel bírhatnak a legelszántabbaknak is - de ha nem, az se tragédia, mert ők kevesen vannak. A nem nagyon elszántak pedig, akik ugyan sok rokonszenveset találnak abban, amit a gárda beszélni szokott, de nem ausgetippelt rasszisták, és átlagos, törvénytisztelő polgárok lévén nem szívesen vesznek részt olyan cselekményekben, amelyekben nem szabad, eloldalognak a törvényen kívüli szervezet közeléből. Az Ítélőtábla mintegy elvágta volna a hardcore-t az utánpótlásvonalaktól. Politikai következményei is lettek volna e gyakorlatnak: a gárdával együtt a Jobbik is defenzívába szorul, hisz a bíróságon per definitionem védekezni kell, és a "szabálysértés" szó sugallta pitiánerség a mártírszerepnek sem kedvez. Nem véletlen, hogy a Fidesz sem a júliusi ítélet, sem a július 4-i oszlatás ellen nagyon nem tiltakozott.
Ehhez képest az elmúlt pár hétben a kissé átkaserolt Magyar Gárda háborítatlanul tartott megmozdulásokat Kerepesen, Pomázon, Szentendrén, Tokajban; Békés megye egyes településein rendszeresen járőröznek. A helyi rendőrség pedig igyekszik másfele nézni - hol arra hivatkozik, hogy két falusi rendőr nem bír feloszlatni 50 embert (ami igaz: de miért nem hívnak oda többet?), hol arra, hogy a gárdázás magánterületen zajlott (ami blődség: bűncselekmény, illetve szabálysértés esetén az intézkedési kötelezettség ott is fennáll), hol meg arra, hogy bocs, de nem értik pontosan az ítéletet. E hárítás számos sejtésre adhat okot, ezek közül még az a legjóindulatúbb, ami csak tehetetlenséget tételez fel demokratikus rendőrségünkről.
Mindenesetre, ha ilyen nehezen megy az írott szöveg értése, talán nem ártana némi segítség és útmutatás magasabb, főkapitányi vagy akár miniszteriális szintről. És ha az a baj, hogy egy-egy ilyen helyszínen kevés a rendőr, küldjön oda a kormány többet. A gárdaítélet kikényszerítését ugyanis bízvást tekinthetjük demokráciánk próbakövének. Ahogy maradéktalan betartatása arról győzné meg a közönséget, hogy a jogállammal nem lehet szórakozni, úgy az ítélet demonstratív és következmények nélküli semmibevétele azt bizonyítaná be, hogy a jogállam széplelkek képzelgése. Hogy a köztársaság bírósága és rendőrsége bekaphatja, és mindent szabad. A gárda a hétvégén Sarkadon tartott gyűlést, melyen az egyik felszólaló megfenyegette a szeghalmi rendőrkapitányt, mert az két gárdistára pénzbírságot mért. És ha az állam saját magát, saját alkalmazottait is képtelen megvédeni a törvényen kívüli erőszaktól, hogy fogja megvédeni azokat, akik eme erőszak elsődleges célpontjai?
