A szégyen biztos

Publicisztika

Biztosan nem igaz az, hogy Veres János szocialista expénzügyminiszter uniós biztosi jelölésének csak egyetlen elkötelezett híve és feltétlen támogatója van (Veres János), sőt, ezt a halmazt még nem is csak Veres János családtagjaival kell bővebbnek látnunk. Veres Jánost szerkesztőségünk is számos biztosi posztra a legmesszebbmenőkig felkészültnek tartja.

Mert Veres János már bizonyított: legutóbb pénzügyminiszterként, amikor tárcavezetése alatt a költségvetési hiány majd' 10 százalékról 4 százalék körülire csökkent, de még inkább azelőtt, szintén pénzügyminiszterként, amikor ugyanez a hiány 5 és fél százalékról 10 százalékra nőtt, ráadásul úgy, hogy ezt - egy darabig legalábbis - sikerült eltitkolnia kábé mindenki elől, beleértve az uniót is. Veres János ezért kiválóan alkalmas lenne a költségvetési biztos posztjára, elvégre ő, a jó útra tért markecoló biztosan észrevenné, ha valamelyik seggfej kis tagállam falmelléki pénzügyminisztere meg akarná őt lopni.

De az sem lenne tragédia, ha nem ez az állás jönne össze. Veres Jánost korábbi ragyogó színesfém-kereskedői múltja egyértelműen predesztinálja a környezetvédelmi biztosi posztra (a fémhulladék újrahasznosítása terén szerzett felbecsülhetetlen tapasztalatok miatt), vagy a munkaügyi biztosi posztra (a foglalkoztatás kiszélesítése terén szerzett érdemei magukért beszélnek, más kérdés, hogy egykori cégének beszállítóit áfacsalásért elítélték: ez is csak Veres ártatlanságát és jóhiszeműségét bizonyítja, mert őt meg nem). Sőt, az energiaügyi biztosi posztot sem tartanánk túlzásnak, végtére is a felvásárolt színesfém közt biztosan akadt vezeték, huzal, kábel is, és ezek döntő szerepét az európai energiaügyben nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. Hiszen az energiát vezetéken továbbítják az európaiak, naná, majd retikülben vagy nejlonzacskóban viszik egyik helyről a másikra.

Hogy az MSZP elnöksége mennyire gondolja komolyan Veres promotálását, majd elválik, híreink szerint nem rajonganak az ötletért, csak lehet, hogy senki nem bírja megmondani neki emberbaráti okokból, hogy János, ugyan menj má' a marhaságoddal. Pedig nekik kell egy listát a miniszterelnök orra alá dugniuk, hogy aztán ő rábökjön egy névre: a jelölés hivatalosan a kormányfő kompetenciája. Az elnökség így Bajnait nyomasztja, az elnökség életét meg a szocialista frakció keseríti - ők a hírek szerint komolyan gondolják Verest. Még azt se zárnánk ki, hogy nem gonoszságból: a szocialista frakcióból nézve biztos úgy látszik, hogy Veres jó lesz Európának, Európa meg Veresnek.

De nem látszik jól. Játsszunk el egy pillanatra a feltevéssel: Bajnai Veres nevét mondja be Barrosónak. Az Európai Bizottság elnöke, mit van mit tenni, rábólint: Veres a magyaron kívül más nyelven ugyan alig pöntyög (a saját stábjával nem lenne képes, csak tolmács útján érintkezni!), a nemzetközi politikában ismeretlen, és amikor utoljára (és először) dolga akadt az unióval, átverni próbálta: de ha ragaszkodtok a svindlerhez, a ti dolgotok. A legtöbb, amit megtehet, hogy valamelyik kevésbé jelentékeny biztosságot bízza rá. A jelölteket ezek után a - masszívan jobboldali többségű - Európai Parlament illetékes szakbizottságának kell jóváhagynia. Öt évvel ezelőtt Kovács László csúnyán bebukott az energiaügyi bizottság előtt: pedig ő flottul beszél angolul, és róla tudták is, hogy kicsoda. Csak épp látványosan nem értett az energiához, ezért ha haza nem is küldték, azt bízták rá, amije nincs az uniónak: az adópolitikát. Félig kidobták, és már az is nagy blamázs volt.

Verest, aki nem ért semmihez, és nem beszél nyelveket, egészen fogják. És nem csak a szégyen biztos: már Veres jelölése is mellékszerepre ítéli Magyarországot az Európai Bizottságban.

Jól látjuk azt, hogy az MSZP a szétesettség súlyos fázisába jutott: ha a Somogy megyei lista második helyéről nem tudnak kulturáltan, illedelmesen megegyezni, miért tudnának a biztosi állásról. És azt is látjuk, hogy egy olyan költségvetést kell elfogadniuk, amit - legyen bár mégannyira is a talpon maradás egyetlen útja - szívből gyűlölnek. A miniszterelnöknek a magyar biztost a következő hetekben kell kijelölnie; és pár napja azt is mondta még, hogy ha a büdzsé nem megy át, lemond. A szocialista párt, ha még józan eszénél van, ezt a két dolgot - a jelölést és a költségvetés elfogadását - nem kapcsolhatja össze.

Találjanak mást, fog menni.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”