A szégyen biztos

Publicisztika

Biztosan nem igaz az, hogy Veres János szocialista expénzügyminiszter uniós biztosi jelölésének csak egyetlen elkötelezett híve és feltétlen támogatója van (Veres János), sőt, ezt a halmazt még nem is csak Veres János családtagjaival kell bővebbnek látnunk. Veres Jánost szerkesztőségünk is számos biztosi posztra a legmesszebbmenőkig felkészültnek tartja.

Mert Veres János már bizonyított: legutóbb pénzügyminiszterként, amikor tárcavezetése alatt a költségvetési hiány majd' 10 százalékról 4 százalék körülire csökkent, de még inkább azelőtt, szintén pénzügyminiszterként, amikor ugyanez a hiány 5 és fél százalékról 10 százalékra nőtt, ráadásul úgy, hogy ezt - egy darabig legalábbis - sikerült eltitkolnia kábé mindenki elől, beleértve az uniót is. Veres János ezért kiválóan alkalmas lenne a költségvetési biztos posztjára, elvégre ő, a jó útra tért markecoló biztosan észrevenné, ha valamelyik seggfej kis tagállam falmelléki pénzügyminisztere meg akarná őt lopni.

De az sem lenne tragédia, ha nem ez az állás jönne össze. Veres Jánost korábbi ragyogó színesfém-kereskedői múltja egyértelműen predesztinálja a környezetvédelmi biztosi posztra (a fémhulladék újrahasznosítása terén szerzett felbecsülhetetlen tapasztalatok miatt), vagy a munkaügyi biztosi posztra (a foglalkoztatás kiszélesítése terén szerzett érdemei magukért beszélnek, más kérdés, hogy egykori cégének beszállítóit áfacsalásért elítélték: ez is csak Veres ártatlanságát és jóhiszeműségét bizonyítja, mert őt meg nem). Sőt, az energiaügyi biztosi posztot sem tartanánk túlzásnak, végtére is a felvásárolt színesfém közt biztosan akadt vezeték, huzal, kábel is, és ezek döntő szerepét az európai energiaügyben nem tudjuk eléggé hangsúlyozni. Hiszen az energiát vezetéken továbbítják az európaiak, naná, majd retikülben vagy nejlonzacskóban viszik egyik helyről a másikra.

Hogy az MSZP elnöksége mennyire gondolja komolyan Veres promotálását, majd elválik, híreink szerint nem rajonganak az ötletért, csak lehet, hogy senki nem bírja megmondani neki emberbaráti okokból, hogy János, ugyan menj má' a marhaságoddal. Pedig nekik kell egy listát a miniszterelnök orra alá dugniuk, hogy aztán ő rábökjön egy névre: a jelölés hivatalosan a kormányfő kompetenciája. Az elnökség így Bajnait nyomasztja, az elnökség életét meg a szocialista frakció keseríti - ők a hírek szerint komolyan gondolják Verest. Még azt se zárnánk ki, hogy nem gonoszságból: a szocialista frakcióból nézve biztos úgy látszik, hogy Veres jó lesz Európának, Európa meg Veresnek.

De nem látszik jól. Játsszunk el egy pillanatra a feltevéssel: Bajnai Veres nevét mondja be Barrosónak. Az Európai Bizottság elnöke, mit van mit tenni, rábólint: Veres a magyaron kívül más nyelven ugyan alig pöntyög (a saját stábjával nem lenne képes, csak tolmács útján érintkezni!), a nemzetközi politikában ismeretlen, és amikor utoljára (és először) dolga akadt az unióval, átverni próbálta: de ha ragaszkodtok a svindlerhez, a ti dolgotok. A legtöbb, amit megtehet, hogy valamelyik kevésbé jelentékeny biztosságot bízza rá. A jelölteket ezek után a - masszívan jobboldali többségű - Európai Parlament illetékes szakbizottságának kell jóváhagynia. Öt évvel ezelőtt Kovács László csúnyán bebukott az energiaügyi bizottság előtt: pedig ő flottul beszél angolul, és róla tudták is, hogy kicsoda. Csak épp látványosan nem értett az energiához, ezért ha haza nem is küldték, azt bízták rá, amije nincs az uniónak: az adópolitikát. Félig kidobták, és már az is nagy blamázs volt.

Verest, aki nem ért semmihez, és nem beszél nyelveket, egészen fogják. És nem csak a szégyen biztos: már Veres jelölése is mellékszerepre ítéli Magyarországot az Európai Bizottságban.

Jól látjuk azt, hogy az MSZP a szétesettség súlyos fázisába jutott: ha a Somogy megyei lista második helyéről nem tudnak kulturáltan, illedelmesen megegyezni, miért tudnának a biztosi állásról. És azt is látjuk, hogy egy olyan költségvetést kell elfogadniuk, amit - legyen bár mégannyira is a talpon maradás egyetlen útja - szívből gyűlölnek. A miniszterelnöknek a magyar biztost a következő hetekben kell kijelölnie; és pár napja azt is mondta még, hogy ha a büdzsé nem megy át, lemond. A szocialista párt, ha még józan eszénél van, ezt a két dolgot - a jelölést és a költségvetés elfogadását - nem kapcsolhatja össze.

Találjanak mást, fog menni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.