A közkeletű napi bölcsesség szerint az ország lélekben és testben már a következő kormányra készül, kíváncsian fürkészi a jövőt, mi lesz, hogy lesz, miért lesz, ha már nem ez lesz, ami eddig volt (és még van is egy kicsit). Hány százaléka lesz az ezután lesznek, 50 meg egy kicsi, vagy 66 meg egy kicsi? Netán 50 mínusz egy kicsi - na, akkor mi lesz?
Ha a Fidesz nem kap egyedül abszolút többséget a parlamentben (a Fidesz elnöke annyit mondogatja, hogy egyedül is abszolút többséget kap, hogy a fene se tudja), fog-e a Jobbikkal kormányozni? Vagy az MSZP-vel fog? Egyikkel se lenne könnyű, de melyikkel lenne könnyebb? Melyikkel lehetne egyáltalán? Abban a versenyben, hogy kivel nem lehetne egyáltalán kormányozni, a szó hétköznapi, földhözragadt, ügyintézéses értelmében, és persze feltételezve azt, hogy nagyjából marad az a jogrend, amiben húsz éve jól-rosszul elvagyunk, a Jobbik simán veri az MSZP-t. De ez a dilemma még nincs, és egyelőre még csak ott tartunk, hogy a Fidesz abszolút többséget fog kapni, avagy, kevésbé akaratosan fogalmazva, abszolút többséget kell kapnia, hogy ez a dilemma ne is legyen. Ehhez viszont bizonyos engedményeket kell tenni, vegyük mindjárt az edelényi polgármester és országgyűlési képviselő esetét, aki nemcsak azt tudja biztosan, hogy a roma kismamák pénzért kalapáccsal verik a hasukat, de a zsidó világ-összeesküvésről is komplett, kimerítő információkkal rendelkezik. Viszont ha ajtót mutatnának neki, vinné magával a szavazóit (a Jobbikhoz), és mivel ezek a szavazók addig, amíg az edelényi polgármester fideszes, a Fidesz szavazói, és mivel az a cél, hogy a Fidesznek abszolút többsége legyen, és ehhez szavazók kellenek, az edelényi polgármester sem minősülhet antiszemita seggfejnek. De miért is minősülne annak, ha egyszer azt is mondta, hogy jöhet befektetni a zsidó, a kínai, sőt a maláj is, ha rendes?
Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy ez (Molnár Oszkár dédelgetése, és ami vele jár, a zsidó összeesküvésről szóló elméletek kihazudása az antiszemita, s így a nyilvánosan nem hangoztatható toposzok halmazából) pusztán szépészeti vagy illemtani kérdés, különösebb gyakorlati vagy politikai következmények nélkül, olyasmi, mint egy kis testi hiba, egy csúnya bicegés, amit nem ildomos észrevenni, és amitől valaki még nyugodtan lehet teljes értékű tagja a közösségnek, vagy rendes polgármester és parlamenti képviselő, vagy politikai párt, mert úgysem ezen múlik a konkrét napi ügyintézés (a kormányzás), vessük a szemünket Pécsre. Ahol is ezt a gondolatot, illetve ennek egy leágazását, mely egyébként konkrétan is szerepel az edelényi polgármester és képviselő egyik elhíresült videós aleszmefuttatásában, mely szerint a zsid. vil. össz.esk. (+ a multinacionális tőke + a helyi komancsok) a magyar vízvagyonra tenné rá a kezét, az amúgy teljesen konszolidált küllemű és eddig korrektül viselkedő fideszes polgármester mintegy lefordította a gyakorlati cselekvés nyelvére.
Pécsett a zsidók történetesen franciák, viszont nem rendesek, ugyanis viszik a(z amúgy is drágán mért) magyar vízből szerzett hasznot kifele. Lopják a vizet. A dolog már az előző, szocialista polgármester idején is szemet szúrt a városi elöljáróknak, próbáltak is egyezkedni a vízmű kisebbségi tulajdonosával a magánkézben lévő részvényhányad (48,5 százalék) visszavásárlásáról, de azok nem adták. És ha egyszer a korábbi, fideszes vezetés úgy szerződött a franciákkal annak idején (polgármester: Páva Zsolt), ahogyan, és az a kontraktus él - márpedig él -, akkor nincs mit tenni.
Akkor el kell tőlük venni.
Úgyhogy az új többség polgármestere egyszerűen einstandolta a francia magáncég munkahelyét, vezetőit biztonsági őrökkel záratta ki az épületből, és némi nyakatekert prókátorkodás kíséretében a vízmű üzemeltetésére sebtiben önkormányzati céget alapított, amely fölajánlotta, hogy visszabérli az előző tulajtól az eszközöket. Ismét magyar lesz így Pécsen a víz, ami jó, mert eddig minden liter pécsi vízből 485 milliliter (majdnem fél liter!) francia volt, és zsidó ne itassa a magyart a saját vizével!
Már ha lesz víz egyáltalán. A vízmű dolgozói ugyanis nemigen járnak be a vízgyárba (jó részük inkább táppénzre megy és kivár), és a fogyasztó se tudja, kit hívjon, ha reped a cső, és kinek a számláját egyenlítse ki hó elején, a régi vagy az új üzemeltetőjét.
De ha nem is lesz víz, az a víz, ami nem lesz, magyar víz lesz!
Ahhoz, hogy a Fidesz egyedül tudjon kormányozni, egy kicsit azt kell mondania, mint a Jobbiknak, és ha azt mondja, akkor azt is kell csinálnia. Úgy viszont nem lehet kormányozni, mert előbb-utóbb el fog fogyni a víz. Előbb a jogbiztonság, a vele kötött szerződéseket betartó, sőt, a magánszerződések betartása fölött őrködő állam, aztán meg a víz.
Nem kéne mégiscsak megszabadulni Molnár Oszkártól?
(Amúgy igazán nem értjük magunkat, miért kenjük ezt az egészet a Jobbikra. Hisz 2005-ben maga Orbán Viktor mondotta ezt az ő szájával: a privatizált állami vagyont, ha bajunk van az új tulajdonossal, szépen vissza kell kérni; és ha az állam valamit szépen kér, annak súlya van. Ja, akkor biztos nem gondolta komolyan. De minden vízbe mártott kérés annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya!)
