Elengedett kézzel

Publicisztika

Lapzártánk táján indul az őszi Critical Mass, a több tízezer kerékpáros menete. Hogyan megyünk haza fajront után? - kérdezi aggodalmasan a redakció egyik fele. A másik fele már elindult, ők is ott karikáznak a tömegben. 'k majd holnap szereznek - újabb - rossz tapasztalatokat, hisz háborúzni hétköznapokon szokás: biciklisták a gyalogosok ellen, autósok a biciklisták ellen. Kinek van igaza? Talán annak, aki azt mondja, hogy Budapest nem Amszterdam.

Lapzártánk táján indul az őszi Critical Mass, a több tízezer kerékpáros menete. Hogyan megyünk haza fajront után? - kérdezi aggodalmasan a redakció egyik fele. A másik fele már elindult, ők is ott karikáznak a tömegben. 'k majd holnap szereznek - újabb - rossz tapasztalatokat, hisz háborúzni hétköznapokon szokás: biciklisták a gyalogosok ellen, autósok a biciklisták ellen. Kinek van igaza? Talán annak, aki azt mondja, hogy Budapest nem Amszterdam.

De sokan szeretnék, ha az lenne, vagy legalább egy olyan város, ahol ki-ki az ízlése szerint kiválasztott közlekedési eszközzel különösebb megpróbáltatások nélkül érheti el a célját - nem késik el a munkából, nem érkezik lehorzsolt térddel, szakadt nadrágban a randira. Budapesten mindezekre ma semmi garancia.

S a közlekedés résztvevői valójában tehetetlenek az utakon uralkodó állapotokkal szemben: nincsenek kerékpárutak, pedig bő évtizede csak a városi kerékpárosok egyre növekvő számáról szólnak a hírek, s ahol meg vannak, mint az Andrássy úton, ott csak megnehezítik mindenki dolgát. A járdára vagy a parkolósávba felfestett sárga vonalak az egész galaxisban csak nálunk jelentik a kerékpársávot. És ide akarnak még egy ezerdarabos biciklikölcsönző-rendszert! Hova?

Mi járhatott a tavalyi biciklis felvonuláson csinos lila sisakban kerekező Demszky Gábor fejében, amikor kamerába mondta a Critical Mass üzenetét: "Az a cél, hogy jobban szeressék a bringásokat, a közgyűlés és a kormányzat erre a célra több pénzt szánjon." És mire gondolt Hagyó Miklós, amikor a Critical Mass rendezőjének jelentkezett a sajtósával együtt? Tudja a fene, mindenesetre két évvel ezelőtt még arról szónokolt, hogy "a kerékpáros hálózatfejlesztés célja az, hogy a városban bárhonnan bárhová kerékpárral is el lehessen jutni biztonságosan és kényelmesen, hogy egymáshoz kapcsolódó, összefüggő, használható rendszert fejlesztenek, és hogy határozott vezetői elvárás, hogy az útfelújítási pénzek mintegy negyede kapcsolódjon a kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséhez". Nos, mindebből az következik, hogy semmi jóra nem gondolt, csak egy csinos fotóra, hiszen az eltelt évek alatt lett volna módja cselekedni.

De a fővárosi önkormányzatban nem cselekedett senki, legkevésbé azok, akiknek arra lehetőségük lett volna. A főváros magára hagyta közlekedőit, oldjátok meg - magatok közt. Budapest önkormányzata mulasztásos életminőség-sértést követ el a város lakóival szemben. S ne mondja senki, hogy ez a külső körülmények miatt alakult így.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.