Elengedett kézzel

Publicisztika

Lapzártánk táján indul az őszi Critical Mass, a több tízezer kerékpáros menete. Hogyan megyünk haza fajront után? - kérdezi aggodalmasan a redakció egyik fele. A másik fele már elindult, ők is ott karikáznak a tömegben. 'k majd holnap szereznek - újabb - rossz tapasztalatokat, hisz háborúzni hétköznapokon szokás: biciklisták a gyalogosok ellen, autósok a biciklisták ellen. Kinek van igaza? Talán annak, aki azt mondja, hogy Budapest nem Amszterdam.

Lapzártánk táján indul az őszi Critical Mass, a több tízezer kerékpáros menete. Hogyan megyünk haza fajront után? - kérdezi aggodalmasan a redakció egyik fele. A másik fele már elindult, ők is ott karikáznak a tömegben. 'k majd holnap szereznek - újabb - rossz tapasztalatokat, hisz háborúzni hétköznapokon szokás: biciklisták a gyalogosok ellen, autósok a biciklisták ellen. Kinek van igaza? Talán annak, aki azt mondja, hogy Budapest nem Amszterdam.

De sokan szeretnék, ha az lenne, vagy legalább egy olyan város, ahol ki-ki az ízlése szerint kiválasztott közlekedési eszközzel különösebb megpróbáltatások nélkül érheti el a célját - nem késik el a munkából, nem érkezik lehorzsolt térddel, szakadt nadrágban a randira. Budapesten mindezekre ma semmi garancia.

S a közlekedés résztvevői valójában tehetetlenek az utakon uralkodó állapotokkal szemben: nincsenek kerékpárutak, pedig bő évtizede csak a városi kerékpárosok egyre növekvő számáról szólnak a hírek, s ahol meg vannak, mint az Andrássy úton, ott csak megnehezítik mindenki dolgát. A járdára vagy a parkolósávba felfestett sárga vonalak az egész galaxisban csak nálunk jelentik a kerékpársávot. És ide akarnak még egy ezerdarabos biciklikölcsönző-rendszert! Hova?

Mi járhatott a tavalyi biciklis felvonuláson csinos lila sisakban kerekező Demszky Gábor fejében, amikor kamerába mondta a Critical Mass üzenetét: "Az a cél, hogy jobban szeressék a bringásokat, a közgyűlés és a kormányzat erre a célra több pénzt szánjon." És mire gondolt Hagyó Miklós, amikor a Critical Mass rendezőjének jelentkezett a sajtósával együtt? Tudja a fene, mindenesetre két évvel ezelőtt még arról szónokolt, hogy "a kerékpáros hálózatfejlesztés célja az, hogy a városban bárhonnan bárhová kerékpárral is el lehessen jutni biztonságosan és kényelmesen, hogy egymáshoz kapcsolódó, összefüggő, használható rendszert fejlesztenek, és hogy határozott vezetői elvárás, hogy az útfelújítási pénzek mintegy negyede kapcsolódjon a kerékpáros infrastruktúra fejlesztéséhez". Nos, mindebből az következik, hogy semmi jóra nem gondolt, csak egy csinos fotóra, hiszen az eltelt évek alatt lett volna módja cselekedni.

De a fővárosi önkormányzatban nem cselekedett senki, legkevésbé azok, akiknek arra lehetőségük lett volna. A főváros magára hagyta közlekedőit, oldjátok meg - magatok közt. Budapest önkormányzata mulasztásos életminőség-sértést követ el a város lakóival szemben. S ne mondja senki, hogy ez a külső körülmények miatt alakult így.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.