- kovácsy -

Az ellenzék elsöprő győzelmét hozták az április elsejei időközi választások. A délkelet-ázsiai országban zajló reformfolyamat látványos lépései ellenére továbbra sem vehető biztosra, hogy visszafordíthatatlan a katonai diktatúra önfelszámolásának a folyamata.

Magyarország egyik legnagyobb középülete előtt százméteres sorok vártak a bebocsáttatásra, amikor hatvan évvel ezelőtt a Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás töltötte be a mai Néprajzi Múzeum több mint negyven termét.

Minthogy a lázadó tiszteknek nincs kedvük kapcsolatba lépni a nemzetközi sajtóval, nem világos, milyen lépéseket terveznek Maliban a múlt héten végrehajtott puccs résztvevői. Azt, hogy nem a legjobbkor tenyereltek bele a lecsóba, a nemzetközi reakciók világosan jelzik: elhatárolódás mindenütt, Washingtontól Európán át a szomszédos Algériáig.

A vendéglátóhelyeken a dohányzást betiltó, napokon belül a legteljesebb zord szigorával alkalmazásra kerülő új törvény érthető módon szálka mindazok szemében, akik továbbra sem óhajtanak megszabadulni káros szenvedélyüktől, ráadásul a kocsmai társas élet elengedhetetlen kellékének tekintik a tetszőleges mennyiségben előállítható, tüdőre szívható, majd kiengedve körülöttük keringő füstöt.

Az egy évvel ezelőtti, közel húszezer halálos áldozatot követelő földrengés és cunami világszerte gyökeresen átalakította az atomenergia felhasználásával kapcsolatos közvélekedést, miután a dupla természeti katasztrófa következtében radioaktív szennyezést okozó üzemzavarok és balesetek sorozata indult el a Fukusima I atomerőmű négy reaktorában.

A létező könyvek többsége gyaníthatóan olvasatlanul áll a könyvtárak, nagyobb részük pedig a családok könyvespolcain. Annak, hogy ez így van, oka lehet - szakkönyvek esetében - az avulás, de egyszerűen az idő múlása is: a gyerekkönyvek után tetszhalott állapotba dermed az ifjúsági irodalom, aztán a versolvasó egyetemista is belekérgesül a hétköznapokba, és már nem kedves költője soraival alszik el.

A múlt pénteki iráni parlamenti választásokat nem csupán azért minősíthették már jó előre színjátéknak a nyugati értékelések, mert a 2009-es elnökválasztás során Mir Hoszein Muszavi volt miniszterelnök mellett felsorakozó ellenzéki erőket lényegében felmorzsolta a konzervatív vallási és politikai vezetés. Azért is nehéz tényleges képviseleti rendszerről beszélni Iránban, mert a választásokra szerveződött, bizonytalan körvonalú konzervatív koalíciók egyike sem igazán artikulált a lakosság körülírható csoportjaihoz kapcsolódó kritikákat, követeléseket, törekvéseket, hiszen ezt a jelölés rendszere eleve kizárta.

Ahogy egyre több az információnk, a tapasztalatunk a jelenről, egyre gyorsabban csúszik hátra emlékeinkben a múlt. A kerek évfordulók - például a saját születésnapunk - alighanem inkább csak afféle atavisztikus mankók az emlékezéshez, ahhoz, hogy visszarántsunk ezt-azt a feledésből, de jók azért az elmerengéshez is minden dolgok tünékeny voltán.

Afrika legnépesebb országa távolról nézve a fejlődés ígéretes jegyeit mutatja a maga 7 százalékos évi GDP-növekedésével, sőt felvetődött már az is, hogy 2015 körül akár a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G20 szervezethez is csatlakozhat - ha minden jól megy. De sajnos nem megy jól minden.

Miközben Tunéziában pár napja már Ben Ali távozásának első évfordulóját ünnepelték, az "arab tavasz" megmozdulásaihoz némi késéssel csatlakozó Szíriában változatlanul tartja magát Basar Aszszad rendszere. Ugyanakkor az ellenzék eltökéltsége is változatlan, és egyre aggasztóbban sejlik föl a polgárháború lehetősége.

A tavalyi dupla kerek évforduló szinte elkerülhetetlenné tette a megrendezését, a helyszín pedig adta magát. Ráadásul Teleki Lászlóval, ezzel a halála előtti fényképeken búskomorságra felettébb hajlamosnak tűnő férfiúval külön kiállítás eddig még nem foglalkozott.