A helyszíni jelentésekből az derül ki, hogy a lakosság továbbra is megosztott, az esetlegesen megszólított "átlagemberek" közül van, aki kritikátlanul átveszi
a hivatalos propaganda álláspontját
- nem kizárt, hogy ők vannak többségben. Eszerint a tüntetéseket külföldről mozgatott terroristák irányítják, a nemzetközi beavatkozást sürgető országok Szíria önállóságát és állami egységét veszélyeztetik - beleértve például a katari emírt, akiről - horribile dictu - egyesek tudni vélik, hogy zsidó. (Nem csoda, főleg azután, hogy elsőként követelte arab fegyveres erők Szíriába küldését a további vérontás megakadályozására.) Az ellenzékkel rokonszenvezők viszont kormányzati vagy titkosszolgálati provokációt sejtenek a terrorcselekmények (mert voltak ilyenek) mögött, és ezt a gyanút ezeknek a robbantásoknak a körülményei - előzetesen elzárt terület, szervezetten a helyszínre szállított újságírók stb. - csak megerősítik.
Szíriában nyár óta nem voltak olyan méretű tömegtüntetések, mint a múlt év utolsó péntekén, amikor összesen mintegy félmillióan mentek ki az utcákra az ország több városában. A megmozdulások ezúttal sem múltak el halálos áldozatok nélkül, pedig a nagyarányú részvételt az bátorította, hogy már az országban - ezen belül a tüntetések helyszínein - voltak az Arab Liga megfigyelői. Annak a megállapodásnak a betartását kellett (és kell még mindig, egy hónapos mandátumuk lejártáig) ellenőrizniük, amelyben Damaszkusz vállalta, hogy nem lép fel erőszakosan a tiltakozó akciók résztvevőivel szemben, továbbá kivonja a fegyveres erőket azokból a városokból, ahol rendszeresek a tüntetések, a politikai foglyokat pedig szabadon engedi.
Az, hogy az Arab Liga egyáltalán megfigyelőket küldött Szíriába, akár dicséretesnek is tekinthető az arabközi ügyekben általában igencsak óvatoskodó szervezettől, habár a lépéssel azt is késleltetni próbálták, hogy Szíria ügye az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé kerüljön. Persze a BT-től sem várható gyors és határozott fellépés, hiszen két állandó tagja, Oroszország és Kína is ellenzi a fellépést - például gazdasági szankciókat - az Asszad-rendszerrel szemben (lásd weboldalunkon a Szíriában a helyzet változó című írást - 2011. november 24.). Január elején a szíriai Tartusba (Oroszország egyetlen nem posztszovjet bázisára) érkezett egy orosz repülőgép-anyahajó és néhány további tengerészeti egység. Ez azonban inkább tekinthető
a támaszponttal kapcsolatos előjogok
jelzésének, mint az Asszad-rezsim melletti állásfoglalásnak, hiszen hang nélkül tudomásul vették, hogy ugyanekkor Ciprus megállított és Törökország felé irányított egy teherhajót, amely Szíriába szállított volna orosz lőszert és robbanóanyagot.
Az Arab Liga külügyminiszterei még a hétvégén megvitatják megfigyelőcsoportjuk tapasztalatait, amelyekkel kapcsolatban nem túl biztatóak az eddigi hírek. A misszió egyik tagja már a múlt héten lemondott, és az Al-Dzsazíra televízióban indoklásképpen komédiának nevezte az egész megfigyelői munkát, a szíriai helyzetet jellemezve pedig humanitárius katasztrófáról beszélt. Elmondta, hogy a megfigyelőknek manipulált, hamisított helyzeteket mutatnak, megelőzendő az Arab Liga esetleges további, számonkérő lépéseit.
Egyébként is sokkal feszültebb már a helyzet, mintsem hogy eredményes lehetne a békítgetés. Ellenzéki és emberi jogi források szerint az Arab Liga megfigyelőinek megjelenése óta csak még több a halott. Belső források a nemzetközi hírközlésben keringő ötezres adatnak legalább a duplájára teszik a terror és megtorlások áldozatainak a számát. Amikor pedig a rezsim a minap állítólag bebörtönzött ellenzékieket engedett szabadon, ezt rögtön felülírta az a - szintén nehezen megerősíthető - hír, hogy valójában néhány nappal korábban véletlenszerűen összefogdosott emberekről volt szó, az igazi ellenzékieket pedig többek között kaszárnyákban tartják fogva és kínozzák.
Múlt pénteken Szíria több városában kifejezetten a jórészt dezertőr katonákból verbuválódott Szabad Szír Hadsereg (SZSZH) mellett voltak rokonszenvtüntetések. Az SZSZH létszáma már eléri a húszezer főt - állítja a katonai szervezet vezetője, Rijad al-Aszaad ezredes. A csoporthoz magasabb rangú katonai vezetők is csatlakoztak, akik egyike, egy tábornok úgy nyilatkozott, hogy 25-30 ezer emberrel hat-hét fős gerillacsoportokban egy-másfél év alatt fel lehet morzsolni a hivatalos hadsereget.
Ez már kemény beszéd, és a súlyát csak növeli, hogy az SZSZH a pénteki tüntetések előtt megállapodott a fő ellenzéki csoporttal, a Szír Nemzeti Tanáccsal (SZNT), hogy szorosabban összehangolják az akcióikat. Az SZNT korábban ellenezte az erőszakos fellépést az Asszad-rezsimmel szemben.
Eközben a településeken a helyi koordinációs bizottságok tevékenykednek egymással lazább-szorosabb kapcsolatban. Honlapjukon (www.lccsyria.org) olvasható elképzeléseik arra utalnak, hogy ezekben a szervezetekben sem jelennek meg a rezsim által fenyegetően emlegetett iszlamisták. Ugyanakkor kétségkívül ott vannak a tüntetők között, és ellenzéki körökben általános meggyőződés, hogy minél hosszabb ideig húzódik el a rendszer átalakulása vagy bukása, annál inkább kiéleződnek a felekezeti konfliktusok a többségi szunniták, a hatalomban túlreprezentált alaviták és a rezsim bukásától saját fennmaradásukat féltő különféle keresztény felekezetek között. A szíriai helyzetnek talán éppen az a legfélelmetesebb vonása: a rendszer ellen lázadó vallásos politikai irányzatok törekvései továbbra sem kerültek felszínre, súlyuk, jelentőségük továbbra is felmérhetetlen.
