Japán Fukusima után

Megrengette

  • - kovácsy -
  • 2012. április 22.

Külpol

Az egy évvel ezelőtti, közel húszezer halálos áldozatot követelő földrengés és cunami világszerte gyökeresen átalakította az atomenergia felhasználásával kapcsolatos közvélekedést, miután a dupla természeti katasztrófa következtében radioaktív szennyezést okozó üzemzavarok és balesetek sorozata indult el a Fukusima I atomerőmű négy reaktorában.

A fordulat ugyanakkor országonként más és más léptékben zajlott le: miközben például Németországban vagy Svájcban a közvélemény nyomása az atomerőművek bezárására tett hivatalos ígéreteket kényszerített ki. A mindkettővel szomszédos Franciaországban viszont továbbra sincsenek többségben az atomenergia ellenzői, jelenleg is elhúzódva bár, de zajlik egy új erőmű építése. Így aztán a német és svájci aggodalmak továbbra sem kaptak megnyugtató választ.

Mekkora a baj?

A közgondolkodásban folyamatosan összemosódik a természeti és az erőművi katasztrófa - számos vélemény szerint erősen alulértékelve a cunami és eltúlozva a radioaktív szennyezés következményeit, miközben az előbbi ezrek halálát okozta, míg az utóbbinak mindeddig nincs kimutatható áldozata. A döntő kérdés a veszély megítélésekor természetesen a sugárzás mértéke. Csernobil esetében például egy amerikai hematológus és egy sugárzásügyi szakember (Gale és Hoffman) szerint egyelőre több százezer érintett vizsgálatát követően sincsenek egyértelmű adatok a rákbetegségek gyakoriságának növekedéséről. Fukusimára nézve pedig azt írják, hogy egy ott dolgozó 50 éves férfi hátralévő életében 42-ről legfeljebb 42,2 százalékra nő a rákbetegség valószínűsége.

Mindez azonban aligha nyugtatja meg a japánokat, a katasztrófaláncolat következtében amúgy is sokkal többről és megfoghatatlanabbról van szó: a közbizalom rendült meg, elsősorban a nukleáris biztonság régóta sulykolt, például iskolai tananyag szintjére is emelt tételében, de általában a kormányzatban, magában a rendszerben is. A kormányzatban azért, mert a Fukusimára vonatkozó hivatalos bejelentések késlekedtek, nem egy utóbb tévesnek, pontatlannak, ha nem tudatosan manipuláltnak bizonyult. A biztonság evidenciájában pedig azért, mert egyrészt világossá vált, hogy az erőmű tervezésekor csak a földrengés lehetőségével számoltak, a cunamiéval nem, pedig a jelenség (az elnevezése is japán) egyáltalán nem ritka errefelé. Másrészt kiderült, hogy katasztrófa esetére nem állt rendelkezésre olyan pótlólagos energiaforrás, amely a reaktorok hűtőrendszerét működésben tarthatta volna. Ennek a bizalmi válságnak a következményeit nehéz megítélni, ugyanakkor az egy évvel ezelőtti napoktól mindmáig megjelenő beszámolók továbbra is a fegyelmezettség, az áldozatkészség képét festik az országról, különösen persze arról a százezernyi emberről, akiket részben a cunami, részben a sugárfertőzés beszélye űzött el és tart távol mindmáig és talán mindörökre az otthonától.

Alig két hónappal a katasztrófa után távoznia kellett Kan Naoto kormányfőnek, mert nem mutatott kellő határozottságot a válságos napokban - igaz, hogy az ellenzék vezető pártja hosszú ideig vonakodott az együttműködéstől, időközi választásokban reménykedve. Utóda, Noda Josikiho állítja, hogy az újjáépítés immár teljes erőbedobással, az ellenzékkel vállvetve zajlik, a helyi erők viszont azt állítják, hogy az újjáépítési pénzek felhasználását rugalmatlan előírások lassítják. Ennél is súlyosabb az információk visszatartásának a vádja, különösen a sugárfertőzöttség mértéke tekintetében. Ez egyes helyi polgármestereket arra indította, hogy bojkottálják azt a megbeszélést, amelyen a magas radioaktív szeny-nyezettségű talaj és egyebek eltemetésének helyét és mikéntjét kellett volna tisztázniuk a kormány képviselőivel.

Japánban egy egészen friss felmérés szerint a lakosság 80 százaléka támogatja az atomenergia-függőség felszámolását. Ugyanakkor több mint 50 százalék azoknak az aránya, akik elfogadnák, hogy átmenetileg újraindítsák a leállított atomerőműveket, ha ezt az ország energiaigénye indokolttá teszi. A katasztrófa előtt a villamos energia 30 százalékát nyerték atomerőművekből, jelenleg az 54-ből csak két ilyen létesítmény termel energiát, a többi hivatalosan biztonsági felülvizsgálat alatt áll, de egyelőre bizonytalan, hogy mikor és mennyit helyeznek újra üzembe közülük.

Veszteségek

A kieső villamos energiát most a legmagasabb fordulatszámon pörgő olaj- és gáztüzelésű erőművek pótolják, ami brutálisan megterheli a fűtőanyagot külföldről beszerző, amúgy is súlyosan eladósodott szigetország külkereskedelmi mérlegét. Japán eleve a világ harmadik legnagyobb olajimportőre, ami előrevetíti a magas energiaárak további növekedését - ez pedig a japán gazdaság világpiaci versenyképességét sodorja veszélybe.

Japán elképesztő mértékű (a GDP 200 százaléka körüli) eladósodottsága a tavalyi katasztrófasorozat előtt is aggasztó volt, különösen az ország elöregedése fényében. Hivatalos előrejelzés szerint 2060-ra, amikor a mai fiatalkorúak nyugdíjasok lesznek, ez a korosztály teszi ki az addigra egyharmadával kevesebb lakosság 40 százalékát, tovább feszítve a költségvetés kereteit. Nem véletlen, hogy - cunami ide vagy oda - az egymást követő kormányok már évek óta játszanak a - jelenleg ötszázalékos - fogyasztási adó felemelésének gondolatával, és még az sem meglepő, hogy ez a kérdés a belpolitikai napirendi pontok között előkelőbb helyen áll, mint számos, az újjáépítéssel kapcsolatos probléma. A lakosság viszont épp emiatt okkal érzi úgy, hogy a kormányzat - a kutatás, az energiaipar és a politikai döntéshozatal összefonódásairól nem is beszélve - nem jár el kellő felelősséggel, amikor a megnövelt biztonságú atomerőművek újraindításáról beszél.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."