- kovácsy -

A címben szereplő angolkert valójában az Angolkert, egy hatalmas park München közepén. Az oldalában helyezkedett el a Szabad Európa és Szabadság Rádió épülettömbje. A SZER a szovjet tömb kelet-közép-európai államaiba, az SZR pedig a Szovjetunióba sugározta adásait. 1983 utolsó napjaiban foglaltam el az állásomat a rádió magyar kutatási részlegében. Itt dolgozott egy idősebb, magába fordult kolléga, akivel nagyon hamar össze is különböztem, fene sem tudja már, hogy miféle okból - mindenesetre alig váltottunk szót a továbbiakban, igaz, hamar át is kerültem a szerkesztőség állományába. Nos, ez az ember volt a magyar állambiztonság legfontosabb beépített embere a magyar osztályon, aki az ötvenes-hatvanas években kreatív kezdeményezésekkel is igyekezett felettesei kedvében járni, miközben folyamatosan jelentett megbízóinak. A rádiónál a legtöbben meg voltak róla győződve, hogy vannak köztünk beépített emberek - én nemigen értettem, miről lehet innen jelenteni, hol dugdossák a nagy titkot, és főleg utáltam az ellenszenv diktálta találgatásokat. A szóban forgó ügynökről Kasza László úgy tudja, hogy 1983. szeptember 30-án nyugdíjazták, egy jelentés szerint meghosszabbították a munkaviszonyát, én csak annyit láttam, hogy 1984 februárjában még dolgozott.

Niger Köztársaság elnöki hivatalának honlapját a katonai akció után egy héttel még nem frissítették. A bal felső sarokból változatlanul Mamadou Tandja bölcs derűt sugárzó, diszkréten szolid méretű fényképe tekint ránk, a vezető hír pedig egy héttel korábbról származik. Általános állatoltásról, női tenyésztőcsoportoknak ingyen juttatott tehenekről és kecskékről esik benne szó: fontos dolgok ezek a világ talán legszegényebb, rendszeresen éhínségtől sújtott országában. Ez a "leg" tavaly igencsak csípte a nagyrészt sivatagi, dél-szaharai ország vezetőinek a szemét: az ENSZ az életminőség rangsorában az utolsó helyre sorolta az egy és negyedmillió négyzetkilométeren legfeljebb 15 millió lakost számláló Nigert (igaz, Haiti és Szomália értékelhető adatok híján nem is szerepelt). Ezt a helyi statisztikai hivatal dühödten elutasította, mondván, hogy a legutóbbi időben igenis érzékelhető javulás történt az egészségügy és az oktatás területén, szó sincs tehát például 70 százalék körüli írástudatlansági arányról.

"Igyekezz, könyvem, találj jó kiadóra, különben a konyhában végzik lapjaid: sózott hal takarója leszel, netán cucullus tömjénnek, borsnak." Martialis római költő sorait csak közvetve idézem arcpirító fordításomban, eredetileg a zacskó-, tasak- és szatyorgyűjtés német világnagysága, Heinz Schmidt-Bachem hivatkozik e sorokra csomagolástörténeti alapvetésében, rámutatva, hogy a latin kifejezés, amely kámzsát, csuklyát jelent amúgy, az adott összefüggésben csak a papír(usz)lapból csavart zacskóra utalhat. Ez volna tehát az egyik első írásos nyoma a zacskó - esetünkben inkább a stanicli - létezésének. A papírtölcsér ma már a sültgesztenye-árusításból is kikopni látszik, és hovatovább a műanyag reklámszatyor is utóvédharcát vívja a környezetvédelemmel és a szépérzékkel szemben, miután színes, ötletes, olykor kifejezetten szemrevaló példányait háttérbe szorították az egyszerű, csíkozott, instant szakadó változatok.

A gnaua kifejezés, amelyet angolul gnawának, franciául gnaouának írnak, alapszinten a Szaharától délre fekvő területekről Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottainak - a gnauiknak - a közösségét jelöli. Így nevezik azonban a hagyományrendszerüket, kultúrájukat is, amelyben ősi, animisztikus elemek fonódnak össze a muszlim hitvilággal. Ez a tradíció, melyből a zene bizonyos mértékig kivált, és önálló pályán halad tovább, különféle szertartások keretében nyilvánul meg. Van olyan, amelyik egy egész misztikus teremtéstörténetet jelenít meg, ahol állatot áldoznak, varázsolnak, a ruhadarabok különféle színei pedig fogalmakat és tulajdonságokat jelenítenek meg. Máskor a szó szerint végkimerülésig tartó tánc, a transz így létrejött állapota nem kevésbé misztikus gyógyító eljáráshoz kapcsolódik. És mindezt aláfesti a zene, amelynek feszült, vibráló monotóniája már a hatvanas években fölkeltette annak a nemzedéknek az érdeklődését, amely a tudattágítás reményében amúgy is vágyott úti célként tekintett Marokkóra. Ma már - főleg Franciaországban - számos, a világzene rugalmas fogalma alá sorolható zenekar használja a gnaua zene motívumait és hangszereit. Múlt szombaton viszont az eredetit hallgattuk a Trafóban, a műfaj legjelesebb képviselője és zenekara előadásában.

A címhez hozzátehetnénk: ...és mindezek tudományos vizsgálata. A kiállításnak ugyanis egyenrangú témája az a kutatás, amelyet nem csupán a magyarországi kulturális antropológia kezdőpontjának lehet tekinteni, de a tudományág nemzetközi fejlődésének is mindmáig számon tartott mozzanata - habár ez a tény a közelmúltig csak az országhatáron kívül volt közismert. Az 50-es években Fél Edit néprajzkutató szemelte ki a Heves megyei Átányt a majdani intenzív terepmunka célpontjaként. Nem mintha a hagyományos néprajzi gyűjtés által nagy becsben tartott hagyományos ruhadarabok, cserepek vagy fafaragások tekintetében bármi kiemelkedőt produkált volna a település, viszont ritka értéket jelentett a század elejéig visszanyúló hagyományos paraszti gazdálkodás érintetlen rendje. 1951-ben járt először a községben, aztán, minthogy ebben a világban nem volt illendő, hogy a férfiak együttléteinél, közös tevékenységeinél nők is jelen legyenek, a megfigyelés teljessége érdekében Fél Edit bevonta a kutatásba Hofer Tamást. A munka az általuk "beilleszkedő megfigyelés"-nek nevezett módszerrel zajlott, rövidebb-hosszabb átányi tartózkodásokkal, kisebb-nagyobb szünetekkel, mintegy két évtizeden át. Az eredménye egyrészt egy sor publikáció, amelyek java Magyarországon meg sem jelenhetett. Továbbá egy hatalmas mennyiségű tárgyi anyag - mintha egész porták minden egyes darabját összeszedték volna -, amelynek a nagyobb részét most láthatja először a nagyközönség.

Az indiai kormány offenzívát indított a több államban is akciózó maoista felkelők ellen. Helyi szintű önállósodási törekvések is jelzik az ország megosztottságát.

Egy héttel a földrengés után még mindig nem lehet tudni, hol áll meg a halottszámlálás: pesszimista becslés szerint a kétszázezret is elérheti az áldozatok száma.

Igenis, létezik magyar narancs - csábított ki bennünket budaörsi üvegházai közé. A látvány kétségkívül lenyűgöző: két lombját vesztett fa narancssárga gyümölcsöktől roskadozik a téli kora délutáni szürkeségben. Ráadásul megtudjuk, miért van mindig krumpli a jó kertész zsebében.

A thaiföldi hatóságok a nemzetközi menekültügyi és humanitárius szervezetek, vezető európai és amerikai politikusok tiltakozása ellenére december utolsó napjaiban több mint négyezer laoszi menekültet toloncoltak haza. Az akció hivatalos indoklása szerint a hmong népcsoporthoz tartozó táborlakókat immár semmiféle üldöztetés nem fenyegeti, hiszen erre az állampárt és az idegenforgalom pillérein álló Laosz is ígéretet tett. Õk maguk azonban elkeseredve fogadták a döntést, bár nem álltak ellen, úgyhogy incidens nélkül buszoztatták haza őket. Azóta nincs hír felőlük, a laoszi vezetés "korainak" tartja, hogy bárki is kapcsolatba lépjen velük külföldről.

Nem tudom, hányszor lépett fel eddig Magyarországon a Rotfront, de a kötődés egyértelmű. Elég kettőt kattintani a honlapjukon, és máris egy budapesti koncertjükön vagyunk, stage-diving zajlik éppen, hatalmas a lelkesedés és a lendület.

A két héttel ezelőtti svájci népszavazáson 53 százalékos részvétel mellett 57,5 százalékos többséget kapott a kezdeményezés: tiltsák be az országban további minaretek építését! Az alkotmányos előírásoknak megfelelően a tilalom azonnali hatállyal érvénybe lépett.

Szépen komponált kép a címlapon. Középen egy világos kalapos, filigrán férfialak: törékennyé a helyzete és a környezete teszi. Magas automobil lépcsőjéről lép le éppen, a felsőteste enyhén előredől, szinte lebeg a jármű és a járdaszegély között. Botja vége a kocsiajtó takarásában a semmire támaszkodik, súlypontja valahol a feje középvonalában, amit a szájában tartott, szipkán szívott cigaretta hangsúlyoz. Mögötte az útitársa szintén kiszállni készül, a sofőr pedig oldalt se tekintve megemeli ellenzős sapkáját: elköszön, netán csak megszellőzteti befülledt fejét? Az ajtót egy háttal álló drabális, öltönyös és köcsögkalapos védszolga tartja, tarkója, fülcimpái vaskosak, cipőjén fény csillan. Válla mellett egy csokornyakkendős, sapkás figura boka fölött lengő nadrágban a füle tövét vakarja bizonytalan mozdulattal. Unott zavara az érkezőnek szólhat: Magyarország miniszterelnöke, Bethlen István siet az Országházba. Siet - ezt feszült tartása sejteti: már nem magánember, a szipkát államférfiúi fogak szorítják. Zakózsebéből kettéhajtott papír villan elő, tehát felszólalni készül. Időpont: 1925, és ha a hónapot, napot is tudnánk, talán visszakövetkeztethetnénk a mozdulatok értelmére, az érzelmi feszültség fokára is. És vagy tévednénk, vagy nem.