Nigériában évről évre ezrek halnak meg a törzsi és vallási ellentétekben gyökeredző véres összecsapásokban. Március elején három falura csaptak le a feltehetően bosszúvágytól hajtott támadók, és több száz embert - főleg nőket és gyerekeket - mészároltak le. Mi táplálja ezt a nem szűnő gyűlöletet?
*
Afrika legnépesebb, már vagy 150 milliós országának a középső régiója, ahol a vérfürdő lezajlott, egyfajta ütközőzóna a mozlim Észak és a keresztény Dél között. Északon már egy tucat szövetségi államban az iszlám törvénykezése, a saria az igazságszolgáltatás alapja. Ez így persze durva leegyszerűsítés, hiszen Nigériában vagy 250 különböző népcsoport él - a legtöbb épp ebben az átmeneti térségben. A migrációs folyamatok is alaposan összezavarták a választóvonalakat - pontosabban megsokszorozták őket államról államra, városról városra. Ráadásul az összeütközések még akkor sem feltétlenül vezethetők vissza kizárólag a vallási szembenállásra, ha a frontvonal két oldalán egy-egy felekezet áll.
A mostani esetben úgy tűnik, hogy inkább az etnikai és mögöttük a gazdasági ellentéteknek volt nagyobb szerepük - meg természetesen az előzményeknek. (Ami történt, csak annyiban hasonlít a Boko Haram szekta tavalyi lázadásához és annak leveréséhez, hogy a fegyveres testületek itt sem álltak a feladatuk magaslatán. Vö.: A harag napjai, Magyar Narancs, 2009. augusztus 6.)
Az első márciusi vasárnap hajnalán szúró- és vágóeszközökkel meggyilkolt földművelők falvai Plateau szövetségi államban, a főváros, Jos közelében találhatók. Ez már az a vidék, ahová hagyományosan rendszeresen elkalandoznak az északabbra élő, iszlámhívő vándor állattenyésztő hauszák, akik két évszázaddal korábbi hódításaik okán a térség urainak tekintik magukat. Az áldozatok a viszonylag kicsi berom népcsoport tagjai, akik viszont a hauszákkal szembeni ellenállásuk egyfajta üdvtani alátámasztásaként élik át keresztény hitüket. Az ellentétek régiek, kiéleződésük viszont új keletű, összefügg egyrészt a népesség növekedésével, másrészt az egyre délebbre terjedő elsivatagosodással, amely szűkíti a legelőterületeket.
Nigéria politikai intézményrendszere formálisan demokratikus, de van néhány sajátos eleme, mint például az őslakosok és a betelepültek megkülönböztetése a politikai jogok vagy akár az iskoláztatási lehetőségek terén. Mármost a szóban forgó vidéken a hauszák számítanak bevándorlóknak - Plateau nem tartozik a sariát alkalmazó szövetségi államok közé -, akik viszont sérelmezik az ebből adódó hátrányokat, és nem értik, miért nem élvezhetnek a gazdasági súlyukkal arányban álló politikai jogokat. Josban már többször kirobbantak véres összetűzések egy-egy helyi választás idején, amelyeknek nem a vallási, hanem ez a politikai ellentét állt a hátterében. Az ilyenkor szokásos mecset- és templomtüzek kevésbé a fenekedő hitbuzgalomról, inkább a másik fél identitásának a megsemmisítéséről szólnak.
Ez történt például 2008 novemberében, amikor két napon át tombolt a rombolás és az erőszak. A helyi lapok szerint az idén januárban lezajlott összetűzés ebből a korábbiból bomlott ki: valaki visszatért, hogy újból felépítse akkor lerombolt otthonát, rátámadtak, és megint csak százas nagyságrendre rúgott a halottak száma. A mostani vérengzést pedig fel lehet fogni egyfajta önbíráskodásnak is: a hauszákat az (is) dühíthette, hogy az ellenük intézett márciusi támadás után a hatóságoknak nem akaródzott tetteseket találni. Ezzel kapcsolatban számos mohamedán megjegyezte - egyformán elítélve a januári és a mostani gyilkolászást -, hogy a külvilág, például az Egyesült Államok sokkal kevésbé háborodott föl az előző esetben, amikor mozlimok voltak az áldozatok. Ez, és hogy például Hillary Clinton éppen most kezdte sürgetni a tettesek azonosítását és megbüntetését, nyilván összefügg a Nigériával szembeni nemzetbiztonsági aggályokkal: karácsonykor egy odavalósi fiatalember az al-Káida megbízásából kis híján felrobbantott egy Detroitba tartó repülőgépet. Igaz, hogy nem a hazájában képezték ki, de az országban uralkodó viszonyok, a korrupció, a kontrollálatlan rendőri és katonai brutalitás, a vánszorgó igazságszolgáltatás együttvéve éppen elég ok az aggodalomra. Nem elképzelhetetlen, hogy a szélsőséges iszlamista eszmék gyökeret vernek Nigériában.
A helyi keresztény vezetők felróják a hadseregnek, hogy jóllehet a szövetségi államban egy ideje szükségállapot van érvényben, és komolyabb erők állomásoznak Josban, a katonaság a kétségbeesett vészjelzések dacára csak két órával azután érkezett a vérengzések színhelyére, hogy a támadók dolguk végeztével elmenekültek. Igaz, hogy azóta az áldozatokat tömegsírokba temették, sokakat letartóztattak, és már többen beismerték részvételüket a támadásban. Az ideiglenes államfő, Goodluck Jonathan menesztette a nemzetbiztonsági tanácsadót. Ez is valami ahhoz képest, hogy az ingatag helyzetben az ország vezetését illetően is teljes a bizonytalanság: Umaru Yar'Adua elnök hónapok óta súlyos beteg, nem jelenik meg a nyilvánosság előtt. A mandátuma csak jövőre jár le, úgyhogy bármikor elkövetkezhet az országos politikai konfliktusok ideje az utódlás ügyében.
