Hatodik hete, valójában azonban immár ötödik éve tart a thaiföldi válság, amelynek a mostani csúcspontján, április 10-én 25 halottja volt a bangkoki utcai összecsapásoknak - katonák és civilek vegyesen. A továbbra is százezres nagyságrendben tüntető, több közlekedési csomópontot elfoglalva tartó vörösingesek új választásokat követelnek, a kormány türelmet kér a bonyolult helyzet megfontolt rendezéséhez, a hadseregen belül a megosztottság veszélyes jelei mutatkoznak, a palota hallgat. A kormánypárti sárgaingesek pedig szintén tömegtüntetésekkel fenyegetőznek arra az esetre, ha a hatóságok nem vetnek véget napokon belül a másik oldal megmozdulásainak.
Bő másfél éve már beszámoltunk egy hasonló, habár fordított helyzetről (Thaksin árnyéka, Magyar Narancs, 2008. szeptember 4.). Akkor a sárgaingesek kezdtek tüntetni, hogy mondjon le a kormány, és miután elfoglalták a bangkoki repülőteret is, végül célhoz értek. Néhány hónapnyi viszonylagos nyugalom következett, majd 2009 tavaszán
újból a vörösök
léptek porondra, megakadályozták a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének csúcstalálkozóját, és az egész évben ritkásan bár, de folytatódtak a viszonylag békés tüntetések és ellentüntetések. Idén március elején újból követelni kezdték a kormány lemondását, és ezúttal hajthatatlannak mutatkoznak.
Thaiföld legújabb kori története jobbára puccsok és kormányválságok végtelen sorozata, amelyek közepette kizárólag a világ legrégebb óta országló uralkodója, Bhumipol Adulyadej személye jelenti a folyamatosságot. A királyt egyfajta félistennek tekintik az országban, ahol délkelet-ázsiai módra az elit körökben is virágzanak a számmisztikai, asztrológiai és egyéb hiedelmek: ezeknek az egyik sarokpontja az ország és a király sorsának egyfajta összemosódása, amit a király több mint hatvan éve tartó uralkodása során elég sikeresen támasztott alá a mezőgazdaság korszerűsítésére összpontosító népjóléti politikájával, és azzal, hogy kiélezett helyzetekben viszonylag elfogulatlanul tett igazságot. Hol megnyitotta a palota kapuit a hadsereg fegyverei elől menekülő tüntetőknek, hol bocsánatkérésre maga elé és egymás mellé térdepeltette a tüntetők vezetőjét és a hadsereg főparancsnokát, hol pedig egy puccsista tábornok ellenében új választások kiírását követelte. A személyét övező ájult tisztelet árnyoldalát a felségsértési törvények jelzik, amelyek kiterjednek minden bírálatra, de még a hatalmas volumenű, viszont átláthatatlan pénzügyeket kezelő udvar jogállásának a reformáló szándékú taglalására is, mégpedig 15 évig terjedő börtönbüntetés terhe mellett.
A mostani konfliktus öt évvel ezelőtti kezdetei Thaksin Shinawatra másfélszeres miniszterelnöksége idejére (2001-2006) esnek. Thaksin, az ügyes, gyorsan gazdagodó üzletemberből lett populista politikus sikeres reformokat vitt keresztül a gazdasági növekedés felturbózásától kezdve a közoktatáson át a közigazgatásig, nem kímélve a hagyományos elit pozícióit, és élve a személyes haszonszerzés lehetőségeivel. Ez vezetett odáig, hogy pártja 2005. februári második győzelmét követően távozni kényszerült. A választási csalásokat emlegető kölcsönös vádaskodások közepette egy katonai junta vette át a hatalmat, majd másfél év után, 2007 decemberében új választásokat írtak ki. Ekkor is Thaksin (átnevezett) pártja győzött, amit azonban a másik oldal nem fogadott el. A bonyolultan indázó események lényege, hogy a jómódú bangkoki konzervatívok érdekeit megjelenítő
sárgák nyomására
két egymást követő kormányfőt is alkotmánybírósági döntéssel mozdítottak el, helyt adva az összeférhetetlenség, illetve a választási csalás vádjának. (Az első eset lényege az volt, hogy a szakácsszenvedélyét a tévében is kiélő politikus megválasztása után még két ízben vezette népszerű műsorát.)
Végül, 2008 decemberében a parlament az Abhisit Vejjajiva vezetésével létrejött ellenzéki kormánykoalíciónak adott felhatalmazást, miután az egy évvel korábban győztes pártot az alkotmánybíróság választási csalások vádjával betiltotta. Thaksin ekkor már messze járt, miközben hazájában egyre zajlottak ellene a perek különféle gazdasági bűncselekmények miatt, és otthoni vagyona nagy részét elkobozták. Azóta műholdon közvetített beszédekkel kapcsolódik be a thaiföldi politikai eseményekbe, állítólagos ugandai és nicaraguai állampolgársága mellé legújabban a montenegróit gyűjtötte be.
Abhisit Vejjajiva kormányalakítása nemzetközi szinten is felhördülést keltett, mert azt a Kasit Piromyát - amúgy tapasztalt diplomatát - nevezte ki külügyminiszterré, aki 2008 őszén nyíltan helyeselte, sőt biztatta a sárgaingesek szélsőséges kormányellenes akcióit, például az említett repülőtér-foglalást. A sárga egyébként a monarchia színe is egyben, amelynek védelmezői a vörösökben veszélyes republikánusokat látnak - nem teljesen alaptalanul. Mindezekhez képest meglepetést keltett, hogy Kasit Piromya egy minapi washingtoni előadásában a monarchia reformjának a szükségességéről beszélt. Okkal, hiszen az ország ügyeit egy szűk tanácsadói kör segítségével, hagyományosan a háttérből irányító udvarnak az elmúlt években tanúsított passzivitása arra utal, hogy a király és környezete vagy nem érti már, mi történik az országban, vagy kezelhetetlennek, viszont érdekei szempontjából nagyon is veszélyesnek tartja a szegényebb rétegek és szószólóik egyre határozottabb politikai fellépését. Érezhetően nem képes utat mutatni a hetek óta egy laktanyából kormányzó Abhisit miniszterelnöknek sem, aki egyébként a napokban a hadsereg amúgy galamblelkűnek mondott főparancsnokát bízta meg a hovatovább polgárháborús helyzet kezelésével. Miközben a konfliktus valóságos csapás az idegenforgalomnak, és az ország pénzpiaci helyzete is romlik, a vörösök célba vették Bangkok üzleti negyedét, amire a hadsereg lapzártánkkor az esetleges éles fegyverhasználat fenyegetésével válaszolt. Bármi megtörténhet.
