- kovácsy -

Mariam Doumbia és Amadou Bagayoko, akiket a nemzetközi zenei sajtó keresetlenül és nem szűnő lelkesedéssel "a vak pár Maliból" fordulattal emleget, már több mint húsz esztendeje zenél és énekel együtt. A fiatal vakok ottani intézetében, a kórusban találkoztak és ismerkedtek össze, ami egyrészt házassághoz, másrészt egy életre szóló közös zenei program kialakulásához vezetett. Egyre erősödő helyi ismertség után a világzenei slágerlistákra azonban csak pár évvel ezelőtt került föl a nevük - egészen pontosan a 2004-es Dimanche a Bamako (Vasárnap Bamakóban) című lemezükkel, amelynek az elkészítésébe és közös koncertfellépéseken a népszerűsítésébe Manu Chao is bekapcsolódott. Közvetlenül a fellépésük előtt kérdeztük őket, a Sziget Fesztivál pénteki, harmadik napján.

A hétvégi észak-amerikai hármas csúcstalálkozó során Barack Obama megdicsérte bátorságukért a mexikói vezetőket, akik hovatovább totális háborút vívnak a kábítószerkartellekkel. A dicséret mellé jól jött volna egy kis anyagi segítség is, de Patrick Leahy amerikai szenátor megakadályozta annak a jelentésnek a beterjesztését, amely alapul szolgált volna egy százmillió dolláros célzott támogatás jóváhagyásához. A segítség nagyobb részét nem kötik ugyan feltételekhez, 15 százalékának folyósításához viszont bizonyítani kell, hogy a drogbárókkal szemben fellépő biztonsági erők kizárólag törvényes eszközökkel dolgoznak.

Véres és vérbe fojtott zavargások voltak az utolsó júliusi napokban Észak-Nigéria több államában. Az események középpontjában egy szélsőséges muszlim szekta hívei álltak. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben mégsem a radikális iszlám terjedésének újabb példájával állunk szemben, hanem egy szétesett, korrupt államgépezet működésképtelenségével és a lakosság reménytelen elkeseredésével.

A múlt héten határozatot hozott a hágai Nemzetközi Állandó Döntőbíróság egy dél-szudáni régió határairól. A térség az országból kiválni szándékozó déli területek északi határán, tehát ütközőzónában fekszik, kőolajban gazdag, részben nomád állattenyésztő arabok (misziriják), részben letelepült, de szintén állattenyésztő feketék (ngok dinkák) lakják - konfliktusforrás van tehát több mint elég. Abyeiről beszélünk, amely egyrészt tartomány, másrészt város - volt, amíg tavaly arab milicisták gyilkolászva porig nem rombolták, és földönfutóvá nem tették az ötvenezres lakosságot. Bizonyíthatatlan feltevés szerint az északi kormányzat fegyverezte fel őket, amelyet viszont Kína lát el fegyverrel,

Tényleg, milyenek? Magukba fordult, szakadt lelkű, elborultan érzelmes finn tangót hallgató, örök másnapos lúzerek, mint a Kaurismäki-filmekben? Vagy a PISA tanulói képességvizsgálatok high-tech jövőbe tekintő, nordic walkingozó örökös bajnokai? Ezer tó, szauna, sőt a lapp-, vagyis számiföldi Rovaniemiben székelő Mikulás - tudatosan tobzódik a sztereotípiákban, sőt rájuk szervezi a kiállítás témáit és a letűnt népélettől a mai hétköznapokig széthúzott tárgyi világát Szarvas Zsuzsa rendező. A sztereotípia a kultúrának nem baja, csak eleme - nincs is persze finn mint olyan, teremről teremre haladva az élet néhány metszetébe érezhetünk bele különböző mélységekig. A legfontosabb tanulság viszonylag hamar előttünk áll:

Ha egészében nézzük Robert Capának a Magyar Nemzeti Múzeum által nemrég megvásárolt fotóiból - úgy a negyedrészükből - összeállított kiállítást, a leginkább talán az szúr szemet, ahogy a háborúkban a békés pillanatokat, a zűrzavarban az idillt kereste. Spanyol polgárháborús képei között láthatunk letámasztott fegyverük mellett napozó szerelmeseket, lustán divatlapot böngésző milicistanőt. A London bombázása alatt készült felvételeken koros polgárok teázgatnak decensen a légópincében - azt már csak mi tudjuk az egyik teremben folyamatosan vetített életútfilmből, hogy nem sokkal később majd' mindnyájan ott pusztultak, a romok alatt, miközben a haditudósító már messze járt.

A felszínt tekintve június végén kezdődött a konfliktus, amikor tömegverekedés tört ki egy dél-kínai játékgyárban kínai és ujgur munkások között. Több mint százan megsebesültek, két ujgur meghalt. Előzőleg híre terjedt ugyanis, hogy a májusban verbuvált fiatal ujgur munkások közül hatan megerőszakoltak két kínai lányt. Ez - mint kiderült - álhír volt, a terjesztőjét őrizetbe vették.

Szabad, szuverén és független - így jellemzi magát Honduras bohókásan színes állami címerének körfeliratában. Még pár hete is kevesen hitték volna a Magyarországnál alig nagyobb közép-amerikai köztársaságban, hogy a példátlanul egységes külső nyomás következtében mindez megkérdőjeleződhet. Márpedig ez történt: egyszer csak az egész kontinenssel szembekerült az ország, ahol a nagyrészt mesztic lakosság fele a szegénységi küszöb közelében tengődik, miközben virágzik a korrupció és az átmenő kábítószer-kereskedelem, a fiatalok pedig tömegesen próbálnak három határon és rengeteg életveszélyen át eljutni az ígéret földjére, az Egyesült Államokba.

Az iszlám kultúrába nem lehet csak úgy átabotában belekóstolni, ahhoz komoly elszánás, nekibuzdulás és türelem meg alázat kell - ezt sugallja a szép, vászonkötéses könyv, amely hangnemében és funkciójában csak félig-meddig rímel a Corvina hasonló kiadványainak immár hosszú sorára. Emezek is mind egy-egy kultúra egészét igyekezték a maga sokszínűségében megragadni, de jelentős arányban a mai jelenségek, szokások, jellemző tárgyak, élethelyzetek és a többi bemutatására törekedtek - a tavaly megjelent olasz tárgyú kötet például egy-egy sajátos szófordulat fordításához még a kimondását kísérő jellegzetes gesztus rajzát is mellékelte. A mai magyar iszlámkutatás elismert vezéregyénisége, Simon Róbert egészszemlélete szigorúbb ennél, "az anyagi és szellemi kultúra lényeges megnyilvánulásaira" összpontosít, mindig utalva "a rejtett lényegre - az arab zene maqám elvének megfelelően". Már lapozunk is tovább,

A nyolcvanas évek elején még a 43-as villamossal kellett kidöcögni az egykor önálló községbe, 1950 óta Kistéténnyel, továbbá Budafok megyei jogú várossal együtt a főváros XXII. kerületébe. Akkoriban még HÉV-vonal vezetett ide - eredetileg a Gellért tértől. Most autóbusz jár erre, a 33-as, a valamikori Tétény mozinál kell leszállni, mindjárt az egykori faluközpontban vagyunk, de ennek a tanulmányozását máskorra halasztjuk. Elfordulunk a Duna irányába, múlt század eleji földszintes, mezővárosias házak között jutunk ki a csinos, pár éve felújított kastélyhoz. Hatalmas parkja hosszan húzódik a part mentén, amelytől azonban elvágja az 1860-as években épült Déli Vaspálya és a 6-os út, így az egykori többszintű teraszos kiépítés már rég nem mutatja néhai nagyvonalú eleganciáját. A Duna itt enyhe jobbkanyart vesz, úgyhogy a kastély díszudvara északkeletre néz, miközben párhuzamos a folyásiránnyal.

Egészen mostanáig biztos voltam benne, hogy a közgyűjteményekben rég megvan 1848-49 minden fontos tárgyi emléke. Így aztán meglepett, hogy a két budapesti évfordulós kiállításon látható nyomtatványok és ábrázolások, egyenruhák és fegyverek többsége magángyűjteményekből származik, sőt némelyiküket még nem is láthatta a nagyközönség. Mi több, a szervezők kifejezetten ezeknek a magánkézben lévő daraboknak a megismertetésére törekedtek. - kovácsy -

A mérsékelt, feltétlenül unióbarát jobbközép tarolt, az ugyancsak integrációpárti szociáldemokrácia összességében nagyot bukott. Látványos a - többnyire balra hajló - zöld pártok, az idegen-, másutt cigányellenes, populista szélsőjobb és a nem kevésbé populista euroszkeptikus, unióellenes formációk előretörése.