A hétvégi észak-amerikai hármas csúcstalálkozó során Barack Obama megdicsérte bátorságukért a mexikói vezetőket, akik hovatovább totális háborút vívnak a kábítószerkartellekkel. A dicséret mellé jól jött volna egy kis anyagi segítség is, de Patrick Leahy amerikai szenátor megakadályozta annak a jelentésnek a beterjesztését, amely alapul szolgált volna egy százmillió dolláros célzott támogatás jóváhagyásához. A segítség nagyobb részét nem kötik ugyan feltételekhez, 15 százalékának folyósításához viszont bizonyítani kell, hogy a drogbárókkal szemben fellépő biztonsági erők kizárólag törvényes eszközökkel dolgoznak.
Márpedig ezt nem lesz könnyű igazolni, viszont a 2006-ban megválasztott Felipe Calderón elnöknek igencsak szüksége volna a támogatásra, miután a Nemzeti Cselekvés Pártja (PAN) a július eleji időközi választásokon csúfos vereséget szenvedett a kilencvenes évek végéig hetven éven át megszakítás nélkül kormányzó Intézményes Forradalmi Párttól (PRI). A vereség fő oka természetesen a gazdasági válság, amely Mexikót is megrengette, de vannak olyan feltevések, hogy sokan visszakívánják azt az időt, amikor a politika és az alvilág helyi szintű alkuk és a nyílt korrupció eszközeivel úgy-ahogy biztosította a közrendet.
Közrendről ugyanis csak a legnagyobb fenntartásokkal lehet beszélni a mai Mexikóban, ahol az egymással is szemben álló drogkartellek ellen Calderón rögtön a megválasztása után háborút indított: a tartományi szinten szervezett, alapvetően tehát központosítatlan és a fővárosból ellenőrizhetetlen rendőrség kisegítésére több mint
negyvenezer katonát
mozgósított, akik immár kellő támogatást nyújtottak a központi hírszerzésnek. Átfogó razziák kezdődtek, és idén július közepére már meghaladta a hatvanezret a letartóztatottak száma. Ezt aztán sokkal mérsékeltebb tempóban követték a vádemelések - részben a pénzmosás elleni mexikói előírások lazasága, részben az ügyészek habozása miatt. A biztonsági szolgálatok egyre-másra derítették föl a korrupciós eseteket, amelyekről azóta már sok példa alapján lehet tudni, hogy az érintett rendőrtiszteket, ügyészeket, polgármestereket nem feltétlenül a pénzsóvárság, hanem egyszerűen a félelem mozgatta. Történetek sora szól különféle rendű-rangú közhivatalnokokról, akiket meggyilkoltak, mert nem fogadták el a kartellek ajánlatait. Együttműködsz, vagy meghalsz - harmadik választási lehetőségként a lemondás és a menekülés maradt, hiszen a bűnszövetkezetek időközben a zsarolásos emberrablást is valóságos iparággá fejlesztették.
A kemény fellépés egyik következménye a bűnszövetkezetek közötti pozícióharcok és leszámolások fölerősödése lett: elsősorban ezek hatására érte el a hatezres rekordot a drogüzlettel összefüggésbe hozható gyilkosságok száma, miközben a hatóságok sokáig egyetlen elfogott drogbárót sem tudtak kamerák elé vezetni. A helyzet talán éppen mostanában változik meg: a Milenio napilap lapzártánkkor jelentette, hogy letartóztatták az Öböl-kartell főnökét, és a korábbi hetekben is voltak hasonló hírek. Ez a csoport az ország nyugati oldalán, tehát a Mexikói-öböl térségében tevékenykedik, és az elmúlt években egyre erősödő és kíméletlen ellenfélre talált a Michoacán szövetségi államot immár gazdasági és közbiztonsági szempontból is szinte az uralma alatt tartó La Familia nevű szervezetben. Ez a csoport néhány évvel ezelőtt egyfajta rendfenntartó milíciaként jött létre. Michoacán csendes-óceáni partján fekszik ugyanis Lázaro Cárdenas kikötőváros, a Dél-Amerikából érkező drogszállítmányok legfontosabb mexikói átrakóhelye. A "család" eredeti célkitűzése szerint a helyi lakosokat védené meg a drogfogyasztás veszélyétől, de például a borpancsolás ellen is harcot hirdetett. Akik viszont keresztbe tesznek e nemes törekvéseknek, azokkal kíméletlenül elbánnak. Hogy
nem viccelnek,
azt egy tánclokálban mutatták meg, ahová a levegőbe lövöldözve behatolt egy álarcos csoportjuk, és a parkett közepére hajított egy műanyag zsákot. A csomag öt levágott fejet tartalmazott, egy "igazából jót akarunk" és "így jár, aki..." típusú szöveg kíséretében. A szervezet időközben már egy könyvet is megjelentetett a helyes életvitel alapelveiről, tagjai Bibliát osztanak, iskolákat építenek, egyenruhában, egyenautókkal járőröznek, és kegyetlenül büntetnek. Tevékenységüket mi másból, mint dizájner-drogok előállításából és értékesítéséből finanszírozzák, amit védelmi pénzekkel egészítenek ki. Nem csoda, hogy a vállalkozók tömegesen menekülnek a La Familia ellenőrzése alatt álló területekről, amelyek hírek szerint már a szomszédos tartományokra, így a főváros környékére is kiterjednek.
A drogkartellek (Tijuana, Sinaloa, az ebből kivált Beltrán Leyva és a többiek) alcsoportokra oszlanak, amelyek más és más szinten tartanak fenn türelmes vagy kíméletlenül ellenséges viszonyt a többiekkel. A Los Zetas nevű szervezet például az Öböl-csoport fegyveres osztagaként indult, majd fokozatosan önállósodott, és kihívóként áll szemben egyes észak-mexikói maffiákkal is, amelyek az Egyesült Államokba irányuló kábítószerexport mellett az embercsempészetet is kézben tartják. A csoportot egyébként a határ túloldalán magas szinten kiképzett, eredetileg a különleges biztonsági erőknél szolgáló, majd dezertáló rendőrök alapították.
A kartellekre irányított össztűz látványos eredményei között mintegy hetven tonna elkobzott kokain, 260 millió dollárnyi készpénz, több tízezer kézifegyver szerepel, és a letartóztatottak között a sok huszadrangú kisdíler mellett vagy ezer fegyveres bérgyilkos is szerepel. Helyi szakértői vélemények ennek ellenére állítják, hogy a kormányzat valószínűleg nem mérte fel az akció közvetlen következményeit, nem volt képe arról, hogy milyen kiterjedt a darázsfészek, amibe beletenyerel. Ezt jelzik a gyilkosságok, amelyeknek egészen magas rangú rendőrségi vezetők is áldozatul esnek, vagy az olyan elképesztő esetek, mint amikor májusban a belső videofelvételek tanúsága szerint az őrszemélyzet mozdulatlanul figyelte, hogyan sétál ki egy elvileg legszigorúbban őrzött fegyházból 53 elítélt.
A drogháború kimenetele tehát egyelőre a bizakodó hivatalos megnyilatkozások ellenére is bizonytalan. Július közepén a sajtónyilvánosságot kifejezetten kedvelő és tudatos píárt folytató La Familia bejelentette, hogy most már tényleg nem akar semmi mást, mint békét és nyugalmat. Igaz, előzőleg letartóztatták az egyik vezetőjét, amire ők 12 rendőr holttestét helyezték el egy autópálya mentén. A "család" "szóvivője" egyenesen azt tudatta Calderón elnökkel, hogy a szervezet nagyra tartja őt. Az államfő természetesen kizárta mindenfajta tárgyalás és megegyezés lehetőségét. Viszont a lakosság borúlátó. Egy minapi közvélemény-kutatás szerint az emberek többsége úgy látja, hogy a kartellek nyernek csatát, és csak nem egészen egynegyedük bízik a kormányzat sikerében.
