Véres és vérbe fojtott zavargások voltak az utolsó júliusi napokban Észak-Nigéria több államában. Az események középpontjában egy szélsőséges muszlim szekta hívei álltak. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben mégsem a radikális iszlám terjedésének újabb példájával állunk szemben, hanem egy szétesett, korrupt államgépezet működésképtelenségével és a lakosság reménytelen elkeseredésével.
Nigériának már több mint 150 millió lakosa van, így messze a legnépesebb ország Afrikában. Puccsok és diktatúrák sorozatát követően hivatalosan és formálisan tíz éve van demokrácia a tíz Magyarországnyi államban, igaz, hogy a két utolsó parlamenti és elnökválasztás tisztaságát illetően súlyos kételyek merültek föl. Nigéria lényegében a Niger deltavidékén kitermelt olajból él, miközben a térségben évek óta etnikai ellentétekkel összemosódott bandaháború zajlik, amelyet a központi kormány képtelen megfékezni. Az ország politikai élete alapvetően az olajjövedelmeken történő osztozkodás körül zajlik, miközben a lakosság óriási többsége a gazdagságból legfeljebb a kiválasztott kevesek fényűző életmódját érzékeli.
Nigériát etnikai és muszlim-keresztény vallási ellentétek feszítik: összesen mintegy kétszáz etnikum helyezkedik el a térségenként
eltérő mintázatú alá- és fölérendeltségek
szövevényében. A muszlim Észak tizenkét szövetségi államában 2000-ben bevezették a vallási alapú jogrendet, a sariát, amelynek az alkalmazása újabb keletű hírek szerint mértéktartó módon zajlik, évek óta nem hallani végrehajtott halálos ítéletekről. (A többi 24 szövetségi államban továbbra is világi és európai alapokon, no meg a korrupción nyugszik az igazságszolgáltatás.) A vallási intézmények elfogadottságának ilyen megerősítésétől elsősorban a fellobbanó szakadár törekvések csillapodását várták, de csak a feszültség nőtt, hiszen a keresztény kisebbség miért is fogadta volna el kötelezőnek magára nézve a másik vallás előírásait.
Nigéria legkülönbözőbb vidékeiről nagyjából éves rendszerességgel érkeznek hírek muszlimok és keresztények halálos áldozatok tömegét követelő összecsapásairól, a mostani eset azonban nem ilyen. Ezúttal egy fundamentalista szekta bukkant fel - távolról sem a semmiből, hiszen a hatóságok a mérsékelt muszlim vezetők aggodalmas beszámolóiból és figyelmeztetéseiből évek óta tudtak a létezéséről és sajátos ideológiájáról. A szekta neve Boko Haram, amiben a "boko" a kalandosabb etimológiai javaslatok szerint egyenesen az angol "book" öröksége a haussza nyelvben, és mondjuk "nyugati típusú oktatást" jelent. A "haram" pedig mindaz, amit tilt az iszlám. Tehát: Le a nyugati oktatással! - ez a szekta jelmondata szabad fordításban, kifejezve eszmerendszerének központi gondolatát, amely állítólag még egyetemi oktatókat is úgy magával sodort, hogy föl is hagytak addigi tevékenységükkel, amikor csatlakoztak az amúgy inkább a szegényebb, munkanélküli rétegekből verbuválódott csoporthoz. A szekta helyi közkeletű elnevezése - nigériai tálibok - külső kapcsolatokra, szellemi rokonságra utal, amire azonban nincs kézzelfogható bizonyíték, és a Boko Haram tevékenysége sem jelez szervezeti vagy taktikai hasonlóságot.
A rendőri megtorlás során meggyilkolt szektavezér, Ustaz Mohammed Yusuf maga fejtegette egy interjúban, hogy
a nyugatias oktatás megzavarja
az istenbe vetett hitet, mert az iskolában tanultak szemben állnak Allah tanításaival. Hiszen például az esőt isten közvetlenül bocsátja ránk, nem pedig a napfény által kiváltott párolgásból kiindulva keletkezik, a Föld nem gömbölyű, hanem lapos, a darwinizmus pedig úgy, ahogy van, marhaság. A szekta mindezt, valamint rigorózus életvezetési elképzeléseit saját iskoláiban, külön mecseteiben terjeszti. Népszerűségét alighanem annak köszönheti, hogy a nigériai fiatalok valóban nem látnak semmiféle kézzelfogható előnyt, perspektívát, amely a hivatalos képzés folyománya volna. Ezzel azok a mérsékelt muszlim vezetők is tisztában vannak, akik aggodalommal figyelték a Boko Haram terjeszkedését. Yusuf személyét egyébként félhomály fedte. Egy vallási vezető korábbi barátai közé sorolta, akitől akkor távolodott el, amikor terjeszteni kezdte szélsőséges nézeteit. Egyes források úgy tudják, hogy magasan képzett, vagyonos, angolul jól beszélő emberről van szó, a követői között felbukkant több vezető család sarja is, ami meg is magyarázza a hatósági fellépés elmaradását annak ellenére, hogy a katonai hírszerzés 2007 óta szorosan követte a csoport tevékenységét.
A mostani zavargásokat letartóztatások előzték meg, mert a Boko Haram állítólag támadásokat tervezett rendőrőrsök ellen. Ezt megelőzően viszont rendőrök nyitottak tüzet egy temetési menetre, amelyben a szekta fegyvertelen fiatal hívei vettek részt. A letartóztatásokat követően aztán valóban megtámadtak rendőrségi laktanyákat, egyidejűleg négy északi államban is, amit utcai zavargások, verekedések, gyújtogatás, fosztogatás, gyilkosságok kísértek. Mindez nem annyira a vallásos elkötelezettséget, mint inkább a kormánnyal, a rendszerrel, a munkanélküliséggel és szegénységgel szembeni dühödt elégedetlenséget jelzi. Az amúgy alulfizetett, képzetlen és mérhetetlenül korrupt rendőri erők nem voltak képesek úrrá lenni a helyzeten; katonákat vetettek be az indulatok megfékezésére, és elfogták Yusufot, aki időközben elmenekült a szekta erődítményszerű központjából. Az első jelentések szerint ellenállt, és eközben vesztette életét, de a hadsereg bizonyítani tudta, hogy élve adta át a rendőrségnek. Az újabb hivatalos nyilatkozatok szerint szökés közben nyitottak rá tüzet. A nem egészen egy hétig tartó zavargások során mintegy ezer ember halt meg (több százan a hatósági fellépés következtében), tízezrek menekültek el otthonaikból.
A lázadást leverték, kérdés, hogy a Boko Haram túléli-e alapítóját. Az eseményeket közelebbről figyelő források szerint viszont csak idő kérdése, és máris itt lesz a feszültségek következő, kiszámíthatatlan erejű robbanása.
