Az új EP-ben 736 mandátumon osztoznak a képviselők, ami 49-cel kevesebb a mostanáig tartó ciklus létszámánál. Mivel még nem világos, hogy miként is állnak össze az egyes frakciók (ugyanis lehetséges, hogy egyes nemzeti pártok nem az eddigi parlamenti csoportjukban foglalnak helyet), a mandátumok megoszlása még elmozdulhat.
Frakciónként
A Euronews keddi adatai szerint a választás egyértelmű nyertese az Európai Néppárt (EPP-ED) a maga 263 képviselőjével, még ha ez egyetlen nagy uniós tagállamban sem jelent pár főnél nagyobb növekményt. E csoport létszámát csökkentheti, ha a 25 brit tory képviselő valóban kiül a frakcióból, és összebútorozik a Kaczynski fivérek erősen euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) pártjával meg a cseh ODS-szel az ún. Nemzetek Európája frakcióban; David Cameron állítólag még habozik, ha minket kérdezne, eltanácsolnánk.
A nagy vesztesek a szocialisták (PES), akik Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában, Portugáliában, Dániában, Hollandiában (és persze minálunk) bukták a legnagyobbat. Összmandátumuk száma 161-re apadt, de Spanyolországban kudarcuk ellenére is csak négyszázaléknyi szavazatot veszítettek öt évvel ezelőtti eredményükhöz képest, viszont első hely-re kerültek (ellenzékben) Görög- és Svédországban. A liberálisok (ALDE, 80 képviselő) pozíciói Németországban és Olaszországban javultak pár százalékkal. A frakcióvezető Graham Watson, aki az EP elnöki tisztére pályázik, határozott lépéseket javasol az európai törvényhozás iránti közérdeklődés fokozására, miután a folyamatosan csökkenő választási részvétel trendje most is folytatódott, és az öt évvel ezelőttihez képest megint két százalékkal kevesebben mentek el szavazni (42,94 százalék). Különösen lehangoló az újonnan csatlakozott ká-európai országok alacsony részvételi hajlandósága. Watson egyébként feltehetőleg hiába kapaszkodik, a lengyel jobbközép (a miniszterelnök Tusk Polgári Platformja majd 50 százalékkal nyert, és a néppárti frakció egyik meghatározó ereje lett) Jerzy Buzek volt lengyel miniszterelnököt nyomja, és a németek velük vannak.
Országonként
Miközben a Németországban nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták és az évek óta belső válságban vergődő ellenzéki francia szocialisták további térvesztése nem meglepetés, a hetek óta tartó költségelszámolási botránytól a többi bevett párthoz hasonlóan sújtott brit Munkáspárt ugyanannyi (13) képviselőt küldhet Brüsszelbe, mint az unióellenes Függetlenségi Párt (UKIP). A német szociáldemokraták számára főleg a közelgő parlamenti választások kilátásai miatt katasztrofális a vereség. A párt a konzervatívokkal közösen hordozza a nagykoalícióban a válságmenedzselés terhét, előzőleg pedig komoly társadalombiztosítási reformokat hajtott végre, ami elidegenítette hagyományos szavazótáborától, miközben a konzervatív szavazók kitartottak a CDU- CSU hasonló irányvonala mellett.
A megfáradt - elsősorban baloldali - establishmenttel szembeforduló protestáló pártok porondján nagy horderejű fordulat Franciaországban az európaiságát hangsúlyozó zöld koalíció előretörése: 14 képviselőjük lesz, mint a szocialistáknak. A Daniel Cohn-Bendit vezette és a globalizációkritikus José Bovét is magába foglaló csoport tudatosan kerülte a belpolitikai erővonalak közötti pozíciókeresést, és általánosabb kérdésekre (összeurópai bankfelügyelet, energetikai forradalom, élelmiszer-biztonság stb.) összpontosítva magához húzta a baloldali és értelmiségi szavazatok jelentős részét (Párizsban több mint egynegyedét). Cohn-Bendit következő célkitűzése, hogy szövetségeseket találjon Barroso uniós elnök megbuktatásához, ami a konzervatívok megerősödése és a liberálisok ellenérdekeltsége miatt nem sok sikerrel kecsegtet. Megjelentek a zöldek a brit képviselők között (mindjárt öten), a spanyoloknál, görögöknél, és erősödtek Németországban, Belgiumban, Hollandiában.
Csakhogy eközben éppen Hollandia került először éles rivaldafénybe amiatt, hogy Geert Wilders bevándorlóellenes Szabadságpártja (PVV) a második legnagyobb politikai erőnek mutatkozott. Ez a tény némileg elfedte, hogy ugyanitt a zöld párt és a progresszív-liberális, elkötelezetten unióbarát D66 összesen több szavazatot és mandátumot szerzett, mint a szélsőjobb (főleg a szocdemek rovására).
A PVV-hez hasonló formációk másutt is sikeresek voltak, és ez a legnagyobb változás az EP arculatában. Az osztrák Szabadságpárt például 13,4 százalékra duplázta előző szavazati részesedését, de még így is az adófizetők pénzének herdálása miatt az EU-t nem ok nélkül ostorozó Hans-Peter Martin listája mögé került a rangsorban (2, ill. 3 mandátum). A szintén idegenellenes és rendpárti francia Nemzeti Front szerény három helye semmiség a hasonérzelmű Lega Nord kilenc mandátuma mellett, a boldog spanyoloknál nem nyert teret efféle párt, viszont a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt mindjárt két képviselővel vonult be az Európai Parlamentbe, és felütötték fejüket hasonló csoportok Dániában, Finnországban is.
- kovácsy -
Még öt (hat) magyar
Mind Romániában, mind Szlovákiában csüggesztően alacsony volt az országos részvétel (27, illetve 19 százalék), ehhez képest a magyarlakta területeken elég sokan mentek el szavazni. A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Markó RMDSZ-ének szövetsége egyenesen történelmi csúcsot döntött. A hétfő reggeli adatok szerint 9,27 százalékot ért a "magyar összefogás" listája, így három képviselője biztos lesz az erdélyi magyarságnak, esetleg négy. Az eredmény nemcsak az erdélyi magyar konfliktusok felfüggesztésével, hanem a sikeres etnikai mobilizációval is magyarázható. A parlamenti választások után a román kormány a szokásos elitcsere részeként elkezdte leváltani azokat a kormányzati tisztviselőket is, akik még az RMDSZ-szel kötött szövetség révén kerültek hivatalba. Ezt a magyar érdekképviselet magyarellenes gesztusként interpretálta (bár a tisztogatás a román funkcionáriusokat is elérte), és hadba szólította a választókat. Az előző választásokkor rendre felmerülő etnikai átszavazás lehetősége eleve kizárt volt; a rendszerváltás óta ez volt az első olyan erdélyi magyar politikai kezdeményezés, amelyik nem volt tekintettel a román politikai környezetre, csak a magyarokhoz beszélt, és előnyt kovácsolt a román-magyar konfliktusból.
Tőkés László, illetve két RMDSZ-es jelölt (Winkler Gyula és a Tőkés-szárnyhoz közel álló lelkész, Sógor Csaba) egészen biztosan bent van az EP-ben, a negyedik, az EMNT-s Szilágyi Zsolt lapzártánkkor reménykedhet. Megerősödtek tehát Tőkésék pozíciói, és az is biztos, hogy az EMNT és az RMDSZ együtt folytatja. Várhatóan megváltozik az eddigi kompromiszszumorientált, konfliktuskerülő Markó-politika is. Ha az erdélyi magyar porondon egyértelmű is a jobbra át, országosan a baloldal és a liberálisok még tartják a frontot. A kormánypártok fej fej mellett haladtak, a szociáldemokrata párt (30 százalék) egyszázaléknyi előnyben van Traian Basescu demokratáival szemben. Stagnál viszont a nemrég még kormányzó liberális PNL (15,4 százalék). A politikai süllyesztőből újra felbukkant a szélsőjobbos Nagy-Románia Párt, és egyből szerzett két mandátumot és közel 9 százalékot. A románellenes magyar kampány a szélsőjobbos román szavazókat is mozgósította.
Unalmasan kezdődtek, zaklatott hangulatban végződtek a szlovákiai választások. Fontos témák alig kerültek elő, némi izgalomra csak a magyar párt körüli történések adtak okot. Először Orbán Viktor kijelentései kavartak vihart, a szavazás másnapján pedig Bugár Béla jelentette be, hogy elhagyja az Magyar Koalíció Pártját. Ám hiába hívtak össze a kormánypártok egy rendkívüli ülést két nappal a voksolás előtt, a választókat így sem sikerült az urnák elé csalogatni. Slota pártja látványos kudarcot vallott, az SNS 5,5 százalékos eredménye fele a magyarokénak, és csak egy helyre elég. A Smer 32 százalékos eredménnyel és öt mandátummal zárt - az egyetlen szocialista párt Európában, amely kormányozva is nyerni tudott, ahogy Robert Fico büszkén megjegyezte. Két-két képviselőt küldhet Brüszszelbe a három ellenzéki párt: a jobboldali-liberális SDKÚ, a Magyar Koalíció Pártja és a kereszténydemokrata KDH. A két kisebbik kormánypárt egy-egy mandátumot szerzett.
Az MKP 11,33 százalékos eredménye és két helye optimizmusra adhatna okot, ám Bugár Béla vasárnap este bejelentette, három képviselőtársával együtt kilép az MKP-ból, és új pártot alapít, Most - Híd néven. A 2007 márciusa óta mellékvágányra szorított Bugár az utóbbi pár hónapban maga köré gyűjtötte az elégedetlenkedőket, pártját a kompromisszumokra és a szlovák-magyar barátságra építené. A most megválasztott EP-képviselők közül Bauer Edit és Mészáros Alajos is marad az MKP-ban.
Parászka Boróka
Tokár Géza
