EP-választás máshol - Bevonulók

  • - kovácsy -
  • 2009. június 11.

Belpol

A mérsékelt, feltétlenül unióbarát jobbközép tarolt, az ugyancsak integrációpárti szociáldemokrácia összességében nagyot bukott. Látványos a - többnyire balra hajló - zöld pártok, az idegen-, másutt cigányellenes, populista szélsőjobb és a nem kevésbé populista euroszkeptikus, unióellenes formációk előretörése.
A mérsékelt, feltétlenül unióbarát jobbközép tarolt, az ugyancsak integrációpárti szociáldemokrácia összességében nagyot bukott. Látványos a - többnyire balra hajló - zöld pártok, az idegen-, másutt cigányellenes, populista szélsőjobb és a nem kevésbé populista euroszkeptikus, unióellenes formációk előretörése.

Az új EP-ben 736 mandátumon osztoznak a képviselők, ami 49-cel kevesebb a mostanáig tartó ciklus létszámánál. Mivel még nem világos, hogy miként is állnak össze az egyes frakciók (ugyanis lehetséges, hogy egyes nemzeti pártok nem az eddigi parlamenti csoportjukban foglalnak helyet), a mandátumok megoszlása még elmozdulhat.

Frakciónként

A Euronews keddi adatai szerint a választás egyértelmű nyertese az Európai Néppárt (EPP-ED) a maga 263 képviselőjével, még ha ez egyetlen nagy uniós tagállamban sem jelent pár főnél nagyobb növekményt. E csoport létszámát csökkentheti, ha a 25 brit tory képviselő valóban kiül a frakcióból, és összebútorozik a Kaczynski fivérek erősen euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) pártjával meg a cseh ODS-szel az ún. Nemzetek Európája frakcióban; David Cameron állítólag még habozik, ha minket kérdezne, eltanácsolnánk.

A nagy vesztesek a szocialisták (PES), akik Franciaországban, Nagy-Britanniában, Ausztriában, Portugáliában, Dániában, Hollandiában (és persze minálunk) bukták a legnagyobbat. Összmandátumuk száma 161-re apadt, de Spanyolországban kudarcuk ellenére is csak négyszázaléknyi szavazatot veszítettek öt évvel ezelőtti eredményükhöz képest, viszont első hely-re kerültek (ellenzékben) Görög- és Svédországban. A liberálisok (ALDE, 80 képviselő) pozíciói Németországban és Olaszországban javultak pár százalékkal. A frakcióvezető Graham Watson, aki az EP elnöki tisztére pályázik, határozott lépéseket javasol az európai törvényhozás iránti közérdeklődés fokozására, miután a folyamatosan csökkenő választási részvétel trendje most is folytatódott, és az öt évvel ezelőttihez képest megint két százalékkal kevesebben mentek el szavazni (42,94 százalék). Különösen lehangoló az újonnan csatlakozott ká-európai országok alacsony részvételi hajlandósága. Watson egyébként feltehetőleg hiába kapaszkodik, a lengyel jobbközép (a miniszterelnök Tusk Polgári Platformja majd 50 százalékkal nyert, és a néppárti frakció egyik meghatározó ereje lett) Jerzy Buzek volt lengyel miniszterelnököt nyomja, és a németek velük vannak.

Országonként

Miközben a Németországban nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták és az évek óta belső válságban vergődő ellenzéki francia szocialisták további térvesztése nem meglepetés, a hetek óta tartó költségelszámolási botránytól a többi bevett párthoz hasonlóan sújtott brit Munkáspárt ugyanannyi (13) képviselőt küldhet Brüsszelbe, mint az unióellenes Függetlenségi Párt (UKIP). A német szociáldemokraták számára főleg a közelgő parlamenti választások kilátásai miatt katasztrofális a vereség. A párt a konzervatívokkal közösen hordozza a nagykoalícióban a válságmenedzselés terhét, előzőleg pedig komoly társadalombiztosítási reformokat hajtott végre, ami elidegenítette hagyományos szavazótáborától, miközben a konzervatív szavazók kitartottak a CDU- CSU hasonló irányvonala mellett.

A megfáradt - elsősorban baloldali - establishmenttel szembeforduló protestáló pártok porondján nagy horderejű fordulat Franciaországban az európaiságát hangsúlyozó zöld koalíció előretörése: 14 képviselőjük lesz, mint a szocialistáknak. A Daniel Cohn-Bendit vezette és a globalizációkritikus José Bovét is magába foglaló csoport tudatosan kerülte a belpolitikai erővonalak közötti pozíciókeresést, és általánosabb kérdésekre (összeurópai bankfelügyelet, energetikai forradalom, élelmiszer-biztonság stb.) összpontosítva magához húzta a baloldali és értelmiségi szavazatok jelentős részét (Párizsban több mint egynegyedét). Cohn-Bendit következő célkitűzése, hogy szövetségeseket találjon Barroso uniós elnök megbuktatásához, ami a konzervatívok megerősödése és a liberálisok ellenérdekeltsége miatt nem sok sikerrel kecsegtet. Megjelentek a zöldek a brit képviselők között (mindjárt öten), a spanyoloknál, görögöknél, és erősödtek Németországban, Belgiumban, Hollandiában.

Csakhogy eközben éppen Hollandia került először éles rivaldafénybe amiatt, hogy Geert Wilders bevándorlóellenes Szabadságpártja (PVV) a második legnagyobb politikai erőnek mutatkozott. Ez a tény némileg elfedte, hogy ugyanitt a zöld párt és a progresszív-liberális, elkötelezetten unióbarát D66 összesen több szavazatot és mandátumot szerzett, mint a szélsőjobb (főleg a szocdemek rovására).

A PVV-hez hasonló formációk másutt is sikeresek voltak, és ez a legnagyobb változás az EP arculatában. Az osztrák Szabadságpárt például 13,4 százalékra duplázta előző szavazati részesedését, de még így is az adófizetők pénzének herdálása miatt az EU-t nem ok nélkül ostorozó Hans-Peter Martin listája mögé került a rangsorban (2, ill. 3 mandátum). A szintén idegenellenes és rendpárti francia Nemzeti Front szerény három helye semmiség a hasonérzelmű Lega Nord kilenc mandátuma mellett, a boldog spanyoloknál nem nyert teret efféle párt, viszont a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt mindjárt két képviselővel vonult be az Európai Parlamentbe, és felütötték fejüket hasonló csoportok Dániában, Finnországban is.

- kovácsy -

Még öt (hat) magyar

Mind Romániában, mind Szlovákiában csüggesztően alacsony volt az országos részvétel (27, illetve 19 százalék), ehhez képest a magyarlakta területeken elég sokan mentek el szavazni. A Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Markó RMDSZ-ének szövetsége egyenesen történelmi csúcsot döntött. A hétfő reggeli adatok szerint 9,27 százalékot ért a "magyar összefogás" listája, így három képviselője biztos lesz az erdélyi magyarságnak, esetleg négy. Az eredmény nemcsak az erdélyi magyar konfliktusok felfüggesztésével, hanem a sikeres etnikai mobilizációval is magyarázható. A parlamenti választások után a román kormány a szokásos elitcsere részeként elkezdte leváltani azokat a kormányzati tisztviselőket is, akik még az RMDSZ-szel kötött szövetség révén kerültek hivatalba. Ezt a magyar érdekképviselet magyarellenes gesztusként interpretálta (bár a tisztogatás a román funkcionáriusokat is elérte), és hadba szólította a választókat. Az előző választásokkor rendre felmerülő etnikai átszavazás lehetősége eleve kizárt volt; a rendszerváltás óta ez volt az első olyan erdélyi magyar politikai kezdeményezés, amelyik nem volt tekintettel a román politikai környezetre, csak a magyarokhoz beszélt, és előnyt kovácsolt a román-magyar konfliktusból.

Tőkés László, illetve két RMDSZ-es jelölt (Winkler Gyula és a Tőkés-szárnyhoz közel álló lelkész, Sógor Csaba) egészen biztosan bent van az EP-ben, a negyedik, az EMNT-s Szilágyi Zsolt lapzártánkkor reménykedhet. Megerősödtek tehát Tőkésék pozíciói, és az is biztos, hogy az EMNT és az RMDSZ együtt folytatja. Várhatóan megváltozik az eddigi kompromiszszumorientált, konfliktuskerülő Markó-politika is. Ha az erdélyi magyar porondon egyértelmű is a jobbra át, országosan a baloldal és a liberálisok még tartják a frontot. A kormánypártok fej fej mellett haladtak, a szociáldemokrata párt (30 százalék) egyszázaléknyi előnyben van Traian Basescu demokratáival szemben. Stagnál viszont a nemrég még kormányzó liberális PNL (15,4 százalék). A politikai süllyesztőből újra felbukkant a szélsőjobbos Nagy-Románia Párt, és egyből szerzett két mandátumot és közel 9 százalékot. A románellenes magyar kampány a szélsőjobbos román szavazókat is mozgósította.

Unalmasan kezdődtek, zaklatott hangulatban végződtek a szlovákiai választások. Fontos témák alig kerültek elő, némi izgalomra csak a magyar párt körüli történések adtak okot. Először Orbán Viktor kijelentései kavartak vihart, a szavazás másnapján pedig Bugár Béla jelentette be, hogy elhagyja az Magyar Koalíció Pártját. Ám hiába hívtak össze a kormánypártok egy rendkívüli ülést két nappal a voksolás előtt, a választókat így sem sikerült az urnák elé csalogatni. Slota pártja látványos kudarcot vallott, az SNS 5,5 százalékos eredménye fele a magyarokénak, és csak egy helyre elég. A Smer 32 százalékos eredménnyel és öt mandátummal zárt - az egyetlen szocialista párt Európában, amely kormányozva is nyerni tudott, ahogy Robert Fico büszkén megjegyezte. Két-két képviselőt küldhet Brüszszelbe a három ellenzéki párt: a jobboldali-liberális SDKÚ, a Magyar Koalíció Pártja és a kereszténydemokrata KDH. A két kisebbik kormánypárt egy-egy mandátumot szerzett.

Az MKP 11,33 százalékos eredménye és két helye optimizmusra adhatna okot, ám Bugár Béla vasárnap este bejelentette, három képviselőtársával együtt kilép az MKP-ból, és új pártot alapít, Most - Híd néven. A 2007 márciusa óta mellékvágányra szorított Bugár az utóbbi pár hónapban maga köré gyűjtötte az elégedetlenkedőket, pártját a kompromisszumokra és a szlovák-magyar barátságra építené. A most megválasztott EP-képviselők közül Bauer Edit és Mészáros Alajos is marad az MKP-ban.

Parászka Boróka

Tokár Géza

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.