"Az autóbusz éjfél után két óráig jár. Csodálatos, nem?" - lelkesedik még az amúgy inkább fanyalgásra hajlamos Márai is 1933-ban. Ignotust negyed századdal korábban az nyűgözi le Berlinben, hogy "...ebben a világban a kultúra nem valami sznobizmus dolga, nem csakis divatos és kötelező játék és külsőség, nem szellő, melyben megmárthatják homlokukat, hanem, legalábbis a művelteknél, lélegző levegő lett, vagy mondjuk leszokhatatlan testi szükség, mint az angolszászoknál a fürdő". A magyar írók berlini novelláit összegyűjtő kötetben (Egy berlini lány, Noran, 2002) ahány írás, annyi részbenyomás a két világháború között csaknem négymilliósra duzzadó metropolisról.