Népszavazás Ecuadorban: Lazul a nadrágszíj

  • - kovácsy -
  • 2007. április 19.

Külpol

Alkotmányozó nemzetgyűlés szabja át a dél-amerikai ország politikai rendszerét - erre szavazott a többség. A kisebbség elnöki diktatúrától tart.
Alkotmányozó nemzetgyűlés szabja át a dél-amerikai ország politikai rendszerét - erre szavazott a többség. A kisebbség elnöki diktatúrától tart.

Még nem világos, hogy a januárban beiktatott ecuadori elnök személyében egy újabb, főként hatalma bebetonozásán ügyködő, sokat ígérő és keveset nyújtó, hataloméhes populistát köszönthetünk-e Latin-Amerikában. Egyik oldalról nézve a velejéig romlott "pártokrácia" már egy évtizede képtelen kirángatni az országot a politikai zűrzavar állapotából, a lakosság majdnem fele nyomorog, és ez így nincs jól. Másfelől Correa Amerika-, liberalizmus- és globalizációellenes beállítottsága lényegében egyetlen pozitív javaslattal egészül ki - a la Hugo Chávez -, ez pedig a jelentős, bár fogyatkozó kőolajvagyon hozadékának szociális szempontú központi elosztása, amit venezuelai kollégája nyomán ő is XX. századi szocializmusnak nevez.

Külföldön tanult, több nyelven beszélő közgazdászprofesszorként nyilván vannak ésszerű elképzelései a nemzetgazdasági összefüggésekről, és az ellen is nehéz érvelni, ha egy államfő azon igyekszik, hogy megvédje országát az általa károsnak ítélt világgazdasági hatásoktól. Csak éppen abban van valami nyugtalanító, ahogy ezt megvalósítja.

A tavaly ősszel megválasztott ecuadori elnököt sokáig esélytelennek látták a rajta kívül még 12 jelölttel indult versengésben. Az előző, ideiglenes kormányban egy ideig gazdasági miniszter volt - igaz, ekkor (2005-ben) azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy felszámolta az adósságszolgálat céljából elkülönített központi pénzalapot, és az így nyert összeget szociális segélyezésre fordította.

Az elnökválasztási kampányban csak egy jelentéktelennek mondható párt állt mögötte, sőt tudatosan elhatárolta magát az egyidejű parlamenti választások résztvevőitől, mondván - joggal -, hogy az egész rendszer úgy rohadt, ahogy van. Továbbá: a "polgárok forradalma" keretében újra kell írni az ország alkotmányát, át kell alakítani a politikai hatalomgyakorlás egész szerkezetét, hogy aztán meg lehessen teremteni az új, igazságosabb gazdaság- és szociálpolitikát. A nagyszabású terv központi eleme a meghatározatlanul széles jogkörökkel rendelkező alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása, ami mögött az etablírozott politikai erők már akkor az elnök hatalomnövelő szándékát sejtették.

Kampányfellépéseinek elengedhetetlen programpontja volt a "korrupció kanálisának", vagyis a politikai osztálynak szóló nadrágszíjlengetés (a neve - correa - ugyanis övet jelent spanyolul). Ezt a látványelemet próbálta ellensúlyozni fő jobboldali ellenfele, Ecuador leggazdagabb embere, Álvaro Noboa, aki immár harmadszor futott neki az elnökválasztásnak, és mély vallásosságát közszemlére téve gyűlései végén Bibliával a kezében térdre rogyott, majd pedig, az imádkozást befejezve "Szeretlek, Ecuador!" üvöltéseket hallatott. Istenfélelméről az első fordulóban még csak a szavazatok negyedrészét megszerző baloldali jelölt sem mulasztott el ismételten tanúbizonyságot tenni, nemes ígérgetési versenyükben is voltak közös elemek, bár Noboa tömeges adományokkal is nyomatékosította népbarát érzelmeit és vásárolta a szavazatokat.

A novemberi második fordulóból aztán Correa egyértelmű győztesként került ki. Egyes naiv elemzők ennek ellenére zsákutcásnak ítélték a helyzetét, hiszen a törvényhozásban pártháttér híján legfeljebb a rokonszenvező baloldali szavazatokra számíthatott. Három hetet sem töltött hivatalában, amikor támogatói megrohamozták a parlamentet, hogy elzavarják az ellenzéki többségű törvényhozást, amely vonakodott igent mondani az alkotmányozó nemzetgyűlés tervére. Ekkor a rendőrök még visszaverték a tüntetőket. Márciusra viszont megváltozott a helyzet. Az ellenzéki képviselők megpróbálták felvizezni az elnöki elképzelést, a Legfelsőbb Választási Bíróság azonban a Correa által visszaigazított népszavazási indítványt fogadta el. Erre a parlamenti többség a bíróság igennel szavazó tagjainak, így az elnökének a visszahívását is kezdeményezte, aki egy hagyományosan jobboldali párt embereként foglal helyet a testületben. Egy helyi elemző szerint "a népi elégedetlenség rázta fel a bírók lelkiismeretét", de alighanem ennél kézzelfoghatóbb nyomás nehezedhetett az igazság szolgáira, akiknek a romlottsága eddig is közismert volt. Mindenesetre a bíróság ezután a népszavazás folyamatának megzavarására hivatkozva felmentette megbízatása alól a leváltására szavazó 57 képviselőt (a százból). Rendőrök megakadályozták, hogy visszatérhessenek a parlamentbe, némelyiküket feldühödött tüntetők is elagyabugyálták. A helyi törvények szerint minden képviselőnek választott helyettese van - ők aztán már jónak látták elfogadni a bírósági döntést, elfoglalták a parlamenti helyüket, és röviddel a népszavazás előtt formálisan helyreállt az alkotmányos rend. Így hát Correa sikerrel állította forradalmi céljai szolgálatába az erkölcsi tartását vesztett politikai rendszer képviselőit.

Mindezt a lakosság nagy többségének a rokonszenve kísérte, a szegénységben élő őslakosoktól a városi középosztályig. A vasárnapi alkotmányozó nemzetgyűlésre vonatkozó népszavazás az előrejelzések szerint az igen szavazatok közel nyolcvanszázalékos többségét hozta. Correa a győzelem hírét egy másik örvendetes bejelentéssel fejelte meg: az ország visszafizette a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal szemben fennálló adósságainak az utolsó részletét, tehát nyugodt szívvel megszakíthatja a kapcsolatot a "nemzetközi bürokráciával", amely "elfogadhatatlan feltételeket támasztott" a hitelek folyósításához. Megkezdődhet az olajiparban az államosítás, a szociális intézkedések hatására pedig akár még a létminimum alatt élők helyzete is javulhat, ha kellően nagyvonalúak lesznek - miként ezt az államfő előre megígérte. Egyelőre nagy az öröm, kérdés, hogy milyen lesz az ébredés.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.