Tűzvonalban (Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból)

  • - kovácsy -
  • 2007. április 12.

Könyv

Korán kezdte az életet, korán is fejezte be. 17 évesen már bevitték a rendőrségre baloldali akciózás miatt, 18 évesen Berlinben tanult újságírást, egy évvel később pedig egy fotóügynökség Koppenhágába küldte, hogy lefotózza Trockijt. Utána Párizs - szerelem, megélhetési gondok, aztán a névváltoztatás: Friedmann Endréből Robert Capa lett, majd rövid időn belül, a spanyol polgárháborúban készült felvételeitől kezdve minden idők egyik legnagyobb fotóriportere.

Korán kezdte az életet, korán is fejezte be. 17 évesen már bevitték a rendőrségre baloldali akciózás miatt, 18 évesen Berlinben tanult újságírást, egy évvel később pedig egy fotóügynökség Koppenhágába küldte, hogy lefotózza Trockijt. Utána Párizs - szerelem, megélhetési gondok, aztán a névváltoztatás: Friedmann Endréből Robert Capa lett, majd rövid időn belül, a spanyol polgárháborúban készült felvételeitől kezdve minden idők egyik legnagyobb fotóriportere. 41 éves volt, amikor Vietnamban, az indokínai háborúban aknára lépett. Pár perccel a halála előtt még fényképezett.

II. világháborús visszaemlékezéseit nem író barátai (Hemingway, Steinbeck), és nem is egyik utolsó szerelme (Ingrid Bergman) unszolására, hanem eredetileg hollywoodi megbízás alapján, egy majdani filmforgatókönyv alapanyagaként kezdte írni. Aztán kiadói szerződés lett a dologból, valamint némi írói kínlódás, viaskodás a határidővel.

Ez éppenséggel nem látszik a szövegen: könnyed, játékosan derűs, komoly mennyiségű öniróniával megfejelt, kifejezetten szórakoztató olvasmány, pedig a történet - Capa haditudósítói története - jelentős részben a legélesebb harctéri helyzetekben, megsebesülő, eleső katonák között játszódik. Hozzájuk képest az ő helyzete természetesen kivételezett, hiszen akkor húzódhat hátra a tűzvonalból, amikor csak akar. Nem akar, mert "ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem vagy elég közel", ahogy egyre-másra idézik tőle. És ahogy a fél évszázada készült képeiből mindmáig sugárzik ez a közelség, a kíváncsiság, a mindebből fakadó meghitt közvetlenség, amely mintegy felülírja a borzalmakat, a könyvben is ott van ugyanez: a jelenlét frissessége. A jelenidejűség, amely minden apró tapasztalatát, megfigyelését kézzelfoghatóvá teszi. A legkevésbé talán meglehetős távolságtartással rögzített érzéseit, pedig az európai hadszíntereken töltött évek történetét egy meg-megszakadó, olykor halványan előtűnő szerelmi szál is átszövi. Ezt azonban háttérbe szorítja a hivatás (a kaland-, a becsvágy?) erősebb sodrása - pedig tudjuk, hogy szenvedélyes nőcsábász volt.

Mindenütt ott akart lenni, és mindenütt szerét tudta ejteni egy-egy kiadósabb italozásnak. Tucatszám ürülnek a whiskys, konyakos, calvadosos üvegek a könyv lapjain. Az olyan rettenetes helyzetekben is, mint a normandiai partraszállás, megmaradt abszolút civilnek, anélkül, hogy hivalkodni akart volna ezzel. Végezte a dolgát, a háborút tényként, munkája terepeként fogta föl. A kötetet illusztráló képeinek tömege is erről tanúskodik: ott akart lenni, ott volt mindenütt. Egy-egy sztorija történelmi izgalmakat is kínál, például az, amelyben leírja több tucat, a németek ellen harcoló spanyol polgárháborús menekült tragikus kudarccal végződő behatolását a hazai területre.

Az írás könnyedsége, amely még a leggyilkosabb vágóhídi jelenetek leírásában is ott lebeg, nem valami utólagos, hányaveti hetykéskedést takar, még csak nem is azt, hogy "ezt a poklot csak így lehet elviselni", hanem inkább valami mélységes idegenkedést mindenféle pátosztól, amit a hátországban bőven adagolt a propaganda. A kényszerű gyilkolás szüneteiben a fronton is az élet az, ami zajlik, az idő az, ami telik.

Park Könyvkiadó, 2006, 271 oldal, 4900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.